My k-blog: B2ST

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: B2ST. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 4., hétfő

Yong Junhyung

Yong Junhyung (용준형), Highlight (régen BEAST) rappere volt, 2013-ban debütált a Cube Entertainment alatt, mint szólóelőadó. 2018-ban lepte meg első nagyalbumával rajongóit.

2019. március 14-én bejelentette távozását a Highlightból, mivel beismerte, hogy részt vett Jung Joon Young illegális rejtett kamerás szexfelvételeivel kapcsolatos vitában.

Hivatalos szóló debütálás: 2013. december 13.

Ügynökség: Around Us (2016-2019)

Hivatalos rajongói név: Light (라이트)

HIVATALOS:

Hivatalos oldal

Instagram

Twitter

Youtube

⋅⋄◇⋄⋅

Bővebben

Diszkográfia

Videográfia

⋅⋄◇⋄⋅

2016. október 16., vasárnap

A BEAST egy ma már igen alul értékeltnek mondható banda, akik 2009 októberében debütáltak, a „Bad girl” című számmal. A „Shock”-kal megalapozták a sikerüket, ugyanakkor nem eléggé, ugyanis 2012 után már aligha vesz róluk bárki is tudomást a rajongókon, vagy csak a régebbi kpoppereken kívül, holott a srácok megérdemelnék a sikert, már csak a szentimentalitásuk miatt is. A legtöbb – vagy minden – számuk a szerelemről szól, de mindig máshogyan, más hangszeres úton, más, ugyanakkor egyszerű dalszövegekkel tálalják ezeket az érzelmes dalokat.

A legelső albumkritikámat – vagy albumajánlómat? – nem meglepő módon a BEAST egyik albumáról írom, ami a „Time” nevet viseli. Az album a BEAST egy „jubileumán” jött ki – ötéves születésnapi ajándék a rajongóiknak, 2014. október huszadikán. Egyszóval: ez egy különleges kiadás, tulajdonképpen a hatodik mini albumuk, rajta hét csodálatosabbnál csodálatosabb számmal.

Hogy létezik-e tökéletes album? A fenéket. Ez sem az. Éppen ezért különleges is számomra.

12:30 (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Az első szám különösképpen érdekes. Tulajdonképpen egy klisének mondható ballada, amiben normális (értsd: klasszikus) hangszerek vannak háttérzenének. Az első másodpercekben csak egy kattogó órát hallhatunk, majd Yoseob csodálatos, kellemes hangja után Gikwang énekli tovább a dal történetét. Az ember először csak hallgatja, majd mikor kijön hozzá egy magyar felirat, hirtelen ámul és bámul, hiszen a dalszöveg valami olyat ad nekünk, amit mindenki más ismer, és tud alkalmazni a hétköznapi életben – és ez az elválás tudata –, ám úgy és olyan módon adagolja nekünk ezt a banda (szépen és lassacskán), mint még soha senki.

Hiszen ki látott, hallott már olyan előadóról, aki egy órával szimbolizálja a szerelem elmúlását? Ráadásul magával egy időponttal – két mutató állásával.

A klipnek három változata van. Egy eredeti, dráma verziós klip, egy koreográfiás, és egy amolyan tagos klip. Különösképpen a dráma verzióját szeretem, de nem csak Doojoon főszereplése miatt (mondjunk imádok az elején a bokájában nézelődni), hanem maga, ahogyan elénk raktak két főszereplőt – akik szavak nélkül mesélnek –, míg a banda énekel. És egyszerűen elmondhatatlanul tetszik, ahogyan a banda többi tagja is be van téve a klipbe – és énekelnek. A klipet egyébként szerintem szépen összetették – tényleg jól érzékeltették a két főszereplő kapcsolatának a lassú lefolyású tönkremenését. Az égő szék akár a bizalom jele is lehetne.

Szóval, röviden és tömören: a BEAST tökéletesen ábrázolja a szerelem elmúlását, az okot – az elhidegülést –, a szakítást.

„olyanok vagyunk, mint az óra mutatói 12:30-kor / miközben egymásnak fordítjuk a hátunkat / és mindent eldobunk”

DRIVE (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Az egyik kedvencem az albumról. Az az igazság, hogy először nem szerettem, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy le sem tudok kattanni a számról. A szám Junhyung rapjével kezdődik el – a történet főszereplője nem tud aludni, ezért elmegy vezetni, bekapcsolja a GPS-t, és a volt barátnő lakása van a legelső helyen. A refrén egyszerű. Igazándiból: egyszerű, de annál inkább nagyszerű. A BEAST második számának a története a volt barátnő iránti vágyakozásról szól.

Azért is az egyik kedvencem az albumról, mert hiába is tűnik közhelynek az alap – hiszen hányszor fel volt már dolgozva ez a téma is? –, egészen máshogy van tálalva, mint a többi számnál.

A BEAST továbbra is nem csak mond, hanem elmesél.

„miután egy ideig ide-oda vezetek / miközben kezdek eltévedni / a jelzőlámpa, amelyik megállít, épp olyan, mint te”

IT’S ALL GOOD (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Nagyon szeretem ezt a számot, annak ellenére, hogy mikor kijöttek az audio előzetesek 2014-ben, biztosra vettem, hogy gyűlölni fogom ezt a dalt. De a legnagyobb meglepetésemre nem ez történt. Talán ez a szám birtokolja a legkellemesebb akusztikus háttérzenét – a fiúk hangja pedig egyenesen lágy és gyengéd. Ezerszer és ezerszer el tudnám hallgatni. A fiúk arról énekelnek, hogy habár a dal egyes szám első személyű főszereplője és barátnője szakítottak, a főszereplő boldog, hogy végre külön váltak utaik, és, hogy minden jó.

„reméltem, hogy te leszel az utolsó kirakósdarabkám / de ez már mindegy / mert én tényleg kerestem, de ez nem passzolt. / miközben elmélkedtem, kerestem a mi első emlékünket / erőltetve kerestem a szívbéli remegést”

CLOSE MY EYES (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Talán ezt a számot vártam az egyik legjobban, és még Doojoon is rappel, annyira nem vett le a lábamról, mint a Stay, a Drive, vagy éppen az It’s all good. Természetesen nagyon-nagyon szeretem ezt a számot az egyedi, mégis valamennyire – ettől az albumtól – megszokott, unalmasnak még mindig nem mondható akusztikájával együtt. A tipikus, BEAST-es melankólia, mint a többi számban, itt is megtalálható. A BEAST újbóli klisés történetet mesél el, ám máshogy tálalva: egy férfi, aki még mindig szereti a szerelmét, akinek a főszereplőnk kezd közömbös lenni.

„ez veszélyes / úgy érzem / mintha a szikla pereméről lógnék / korábban te mindig engem figyeltél / de most folyton csak a hátadat látom”

STAY (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Emlékszem, régebben még ezt tüntettem ki a kedvenc számomnak. Dallamos, dinamikus, és ezt a harmóniát a dal elejétől a végéig tartja – a refrénben különösen. A nagyon erőteljes ütemű háttérrel ellentétben azonban a szöveg az elmúló szerelemről szól, éppen úgy, akár a 12:30. Kétségbeesés és vágyakozás – ezek jellemzik leginkább a dal történetének felépítését. Leginkább Doojoon része tetszik az egészben – ugyanis még sosem hallottam ennyire kitárulkozni hangilag.

„a komoly szívem / habozik a te kínzó érzelmeiddel / a nélküled eltelő éjszakákat végigsírom / a te rideg ajkaiddal / újból hívj magadhoz: / maradj mellettem”

SO HOT (dalszöveg: Gikwang, Noday; zene: Gikwang, Noday)

Nos, ez az a szám, ami, hogy őszinte legyek, nem értem, hogyan kerülhet erre az albumra. Hiszen a számok nagy része akusztikus, és ez valahogyan annyira nem nyerte el a tetszésemet – függetlenül attól, hogy Doojoon, az ultimate biasom énekli a refrént. Persze, büszke vagyok rá, hogy végre-valahára sok szöveget/részt kapott, de ez nem menti fel a csapatot a dal bénaságától (?). Már sajnálom, de ez a szám elég gyenge lett tőlük, és valahogyan nekem – klisének tűnik az egész. És sajnos nem csak a dal tűnik klisének, maga a dalszöveg is az számomra. Ennek ellenére ugyanúgy meghallgatom, mint a többit, de valahogy nekem nem fekszik.

„ó lány, csak téged tudlak nézni / suttogj valamit a fülembe / a karjaimba foglak venni / én téged akarlak / hunyd le a szemeidet / és érezz engem, hogy még forróbb legyen”

KONKLÚZIÓ:

Lesznek olyan számok a BEAST-től, amiket soha nem fogok megszeretni úgy igazán. Egyik daluk, egyik fellépésük, egyik albumuk sem mondható tökéletesnek, hiszen egyik számuk egyszerűbb, mint a másik, de éppen az egyszerűségükben rejlik a fiúk különlegessége.

2016. október 9., vasárnap

5+1 ok, amiért érdemes megismerni a BEAST-et

BEAST 18:02 3

[balról jobbra: Yoseob (főénekes); Doojoon (leader, vokál); Hyunseung (vokál, főtáncos [ex-tag]); Junhyung (főrapper); Gikwang (vokál); Dongwoon (vokál, maknae)]

A koreai popkultúra millióegy előadóval büszkélkedhet, és valljuk be, ez Dél-Koreának nagyszerű ipar. Azonban hiába az a rengeteg banda, vagy szólista, ha futószalag-szerűen gyártják őket. Néha azért megbújik egy-egy jó rookie, vagy nem rookie csapat, akik több figyelmet érdemelnének, mint mások.

Amelyik csapatról most szó lesz, az a 2009-ben debütált BEAST lesz. Nem azért, mert elfogult vagyok (hiszen a kedvenc, és az egyetlen csapat, amit őszintén követek), hanem azért, mert úgy veszem észre, hogy egyre inkább alulértékeltebbek, mint mások. Meglehet, ennek az az oka, hogy az utóbbi években változott a stílusuk; illetve ott van az is, hogy a kpop folyamatosan változik, és több régebbi kpopper morzsolódott le, illetve még több új csatlakozik, akik nem a BEAST-et ismerik meg elsőként, hanem az újonnan debütáltakat, vagy a jelenlegi nagyokat, mint például a BTS-t, a GOT7-t, az EXO-t, vagy éppen a Big Banget.

A BEAST egy igen mókás számmal debütált, ugyanis az októberi debütáló szám a „Bad girl” címet viseli. Itt még nem értek el akkora sikereket, de mindenki megjegyezte magának „a szőke hajú kisfiút”, és a furcsa öltözékű srácokat. (És valljuk be, valóban olyan, mintha Lady Gaga ruhákat kaptak volna.) A 2010-es Shock azonban mindent megváltoztatott, az eleinte hat tagú banda hivatalosan is beírta magát a KPOP történelmébe, hiszen a szám nem kicsit fülbemászó a „every day i a Shock (shock), every night i Shock (shock)” refrénjével. És persze mindenki megjegyezte azt a borzalmas angolkiejtést. Persze, azóta egyre feltörekvőbbek lettek, és ez az út egészen 2012-ig tartott. 2013-ban egy eléggé (számomra is) gyatra comeback után eléggé lejtett nekik az út, hiába volt ott nekik a 2014-es, kitűnő visszatérés a Good Luck-kal, ez nem volt elegendő.

Nos, lássuk az okokat, amikért érdemes követni őket:

Saját maguk írják a zenéket

A BEAST 2012 óta, saját maga szerzi a zenéjüket, bár, segítség mindig akad. A fő dalszövegíró, nem más, mint a főrapper, Yong Junhyung. Az egyik legjobb barátja, Kim Taejoo, rengeteget segít benne, és ketten együtt alkotják a Good Life dalszövegíró és produceri csapatot. 2014-ben már nemcsak Junhyung mutatta meg tehetségét, hanem Lee Gikwang is. Első, saját maga által írt szám a „Good Luck” albumon található, mégpedig „History” címen. Nemrég csatlakozott a dalszövegírók közé Yang Yoseob és Son Dongwoon is. Yoseob saját zenéjét a 2016-os „Highlight” albumon, „With me” címmel megtalálhatjátok. Dongwoon, a maknae, ugyanúgy átírta japánról az egyik számát. Yoon Doojoon nevetve vallotta be, hogy ő nem tud dalszöveget írni, de sok inspirációval látta el a csapatot a Highlight albumnál. Jang Hyunseung, aki már sajnos nem része a csapatnak, úgy szint nem írt dalszövegeket.

Zene és dalszöveg

Ha bárki is valami vad koncepcióra számítana, előre közlöm: a BEAST minden, csak nem vad. 2009-es debütáló számukban, a „Bad girl” is inkább mondható cukiskodó számnak. A BEAST eddigi történelmében, talán egyedül a „Shock”, illetve a „Breath” az. 2012-ben látszódott igazán, hogy kezdik megtalálni a stílusuk. Azonban a 2013-as, második nagy album után rájöhetett az ember, hogy előtte mindaz csak kísérletezés volt. A 2013-as album már valóban a sajátjuk: az albumon lehet észlelni, hogy ez még nem a kiforrott, nem az igazi BEAST. A 2014-es, illetve az ezt követő albumok után lehet igazán észrevenni, hogy a csapat inkább a szentimentális vonalat követi.

A banda zenei alapja leginkább a chilles, néha-néha feltűnik egy-egy akusztikus mozzanat a dallamokban, de megtalálható a zenéjükben a techno is. Azonban, amiért én nagyon tudom tisztelni őket: nem félnek megmutatni, hogy mit szeretnek, a zenéjükben semmi megjátszás nincsen. Szerintem tökéletes érzékük van egy szentimentális, másik világ megteremtéséhez. Ez pedig több, mint egyedi. Nem félek azt mondani, hogy igen is, ők az egyik legegyedibb kpop csapat a koreai popkultúra történelmében. A hangzásviláguk, a többi koreai előadótól egészen eltérő, összehasonlíthatatlan.
És még ne hagyjuk ki a japán és a koreai dalok különbségét se! Míg Dél-Koreában inkább a BEAST terén a szentimentalitás hódít, addig Japánban épp az ellentettje: ugyanis eszméletlenül jó bulis számokat adnak ki.

2012-es dalszövegekben még azért olvasható/hallható az, hogy külön segítség is volt hozzájuk. A 2013-as comeback, a „Shadow”, még szárnypróbálgatás, azonban itt látszik, hogy kezdik megtalálni a saját stílusuk. A 2014-es comebackre, a „Good Luck”-ra sokan mondják, hogy ez az igazi BEAST – valóban megtalálható benne az a régebbi BEAST-es vonás, de van benne valami új. A Time album megint újdonság, ez a kedvencem mindegyik album közül. Tökéletes hangzásvilág, és még tökéletesebb dalszövegek. A 2015-ös visszatérés az Ordinary albummal történt, ami igaz, nem vált a kedvencemmé, de eszméletlenül jó dalszövegek találhatóak meg rajta. Ugyanez a véleményem a 2016-os, Highlight visszatéréssel is, bár az előző év színvonalát még mindig nem sikerült meghozniuk.
Igaz, ők csak a szerelemről énekelnek, de mindig más és más megközelítésből kínálják tálcán a számaikat. Vágyakozásról, megbocsájtásról, elmúlt szerelemről énekelnek - egy egyszerű szív szerelmes érzéseiről.

BEAST és a B2uty-k

A BEAST szeretete nem csak szimpla szeretet. Maguk vallják, hogy számukra a B2utyk egy család, olyan nekik, mintha testvéreik lennének. Yoon Doojoon, a leader maga tett házassági ajánlatot a B2utyknak, még pár évvel ezelőtt. Imádják meglepni a rajongókat, kedveskedni nekik, és érezhetően sokszor kevésnek érzik magukat, nemrégiben részegen írogatott Son Dongwoon és Yoon Doojoon, hogy mennyire sajnálják, hogy csak ennyire képesek.

A B2uty-k (vagy ha úgy jobban tetszik: BEAST rajongók), bármi is történjék, mindig egy családnak fogják magukat tekinteni. Nincsen civakodás a rajongók között, ha segítség kell az egyiküknek, a másik azonnal rohan és segít. Segítik, és nem gátolják egymást saját céljuk elérésében. A BEAST kevés sasaeng rajongóval is rendelkezik egyébként, ami még jobban bizonyítja a fandom érettségét.

Nem műmájer banda

A BEAST maga az őszinteség. Értelemszerűen nem hazudnak, teljességgel őszinték a rajongókhoz, hagyják, hogy betekintést nyerjenek a B2utyk életükbe. A rajongóknak gyakran visszaírnak, motiválják őket, és válaszolnak nekik. A BEAST tagok azonban nemcsak a rajongókhoz őszinték, hanem magukhoz, és egymáshoz is. És úgy gondolom, hogy nagyon fontos a csapatban a jó harmónia. A saját tevékenységeiken kívül, nagyon sokszor találkoznak: Yoseob jelenleg segít és motiválja Junhyungot, hiszen mind a ketten konditerembe járnak; elmennek iszogatni; vannak napok, mikor próbák után egyet pingpongoznak; együtt játszanak játéktermekben – egyszóval látszik rajtuk, mennyire közel vannak egymáshoz. Ismétlem: nem félnek önmagukat adni, ami ebben a szakmában szerintem nagyon tiszteletreméltó!

6 tag, 6 külön személyiség és tehetség

A hat tag hat személyiséget jelent. Hat külön-külön tehetséget. Hat különleges hangot, egyszóval: mind a hatan mások. Mint zeneileg, mint emberségileg is.

Kezdjük a leaderrel, vagyis Yoon Doojoonnal, aki az egyik kedvencem. Először utáltam (az tényleg utálat volt), és ő szerintem a BEAST-ben az utolsó, aki zeneileg és hangilag is elismerhető. És, hogy őszinte legyek, lehet, hogy kicsit kevesebb tehetséggel áldotta meg a sors, de annál jobb és szerethetőbb személyiséggel. Doojoon még a légynek sem tud ártani, egyáltalán nem haragtartó, a B2uty-khoz úgy vonzódik, mintha mindenki a barátnője lenne. És, ami még jobb, ő mindig nevet. (Mindig, ismétlem: mindig)

A már ex-tag, Jang Hyunseung, a BEAST legrejtélyesebb tagjának mondható. Néha csendes, néha pedig folyton mosolygós. Egy biztos: az ember nehezen tudott kiigazodni rajta. De hihetetlen megmosolyogtató pillanatai vannak, mint mikor kérdezték tőle: „Melyik focicsapat a kedvenced?”, ő a Fifát válaszolta. Szerintem a csapatból ő volt Yoseob mellett a legjobb énekes, gondolok itt a furcsa, mégis kellemes hangjára.

Ha ránéz az ember Yong Junhyungra, mindenki úgy gondolja, hogy ez az ember ijesztő. Ám valójában nincsen így. Persze, olyan, mint minden férfi: szeret iszogatni, barátokkal lenni, berúgni, és hülyéskedni, de nagyon jószívű és kedves ember. A hangja pedig gyógyír a léleknek, különösképpen imádom, mikor rappel, függetlenül attól, hogy nincs akkora tehetsége, mint G-Dragonnak, vagy éppen Rap Monsternek.

Yang Yoseob, a dalos pacsirta. Aki egyébként nemcsak átvitt értelemben az, hanem valóban tud olyan hangot kiadni, mintha madár lenne. Egyébként, ha már alulértékeltség... Úgy gondolom, Yoseob elég ritkán van említve a jó hangú idolok között, holott szerintem (és ez tényleg nem elfogultság) nagyon is különleges hangja van neki, és többet, sokkal többet érdemelne, ha már a kpopnál tartunk. Külön ajánlom ezt a számot, alátámasztásnak. A másik, amiért szeretem Yoseobot az az, hogy motivál. Több mint motiváció. Hiszen öt hónap alatt lett cuki kisfiúból sármos izompacsirta: a Shadow-ban már minden B2uty meglepődött, milyen bicepszei vannak.

Lee Gikwang az az ember, aki szerintem a világ legcukibb embere, függetlenül attól, hogy ő is izmos (habár nincsenek olyan izmai, mint Yoseobnak). Ha egy állathoz kéne hasonlítanom, értelemszerűen egy pingvin lenne, főleg, mikor totyog, meg mikor megszólal. Még a hangjában is ott van a cukiság, függetlenül attól, hogy milyen szexi az éppen adott dal. Egyébként nagyon kellemes, lágy hangja van, mintha folyamatosan egy altatót énekelne. Azok az emberek megijednek tőle, akik nem ismerik őt, annyira próbál közeledni hozzájuk. Mi ez ha nem cuki?

És akkor az utolsó, egyben a legfiatalabb tag Son Dongwoon, aki nemcsak jóképű, hanem ízig-vérig szerencsétlen, de aggódnia sosem kell, mert a B2uty-k mindenhogyan szeretik. Egyébként sok rajongó úgy hiszi, hogy van benne valamilyen arab vér is, legalábbis én is így kezdtem a Dongwoonnal való ismerkedést, de nem, szó sincs ilyenről. Még muszáj megemlíteni azt, hogy Dongwoon csodálatos énekhangja a mélységében rejlik: fantasztikusan ki tudja használni ezt az adottságát.

A színpadon
Színpadon tökéletes érzékkel siratják, vagy éppen nevettetik meg a saját rajongótáborukat. Vagy éppen ők sírnak, mert annyira, de annyira szeretik őket.
A legtökéletlenebb, mégis tökéletes színpadi világot teremtik meg: kommunikatívak; vannak solo stage-ek, ahol egyébként olyan számok látnak napvilágot, amiket még soha nem látott és hallott senki; és viccesek - hiszen ki ne akarna tanúja lenni annak, ahogyan Yoseob kijelenti, hogy most el kell mennie, mert vécéznie kell? Vagy esetleg annak, ahogyan Doojoon beszámol a nadrágszakításról, és megkéri, hogy ne csináljanak most róla videót?
És akkor még nem is beszéltünk a tökéletes színpadi fellépésekről, vagyis, amiért szeretjük még őket: a zene. Szóval, itt nincsen semmiféle playback, és van, mikor hangszerek segítik a srácokat. Ráadásul, nemcsak az újabb dalokat éneklik el a B2uty-knak, hanem a régebbiek közül is válogatnak.

Egy kedvenc felvételem, ami még 2011-es, és Brazíliában készült:

És egy nem olyan régi, 2015-es felvétel a Beautiful Show-ról:

Remélem kedvet kaptatok egy régi csapat megismeréséhez, ha pedig nem, kérlek támogassátok a BEAST-et, más fandom nevében is. Remélem azért sokan csatlakoztok a magyar B2uty-khoz.

Ez csak egy saját, szubjektív véleményem a csapatról, amiért én (és más B2uty) szereti őket. Nem vagyok elfogult, és tisztában vagyok a csapat gyengeségeivel, tudom, ők sem tökéletesek, de éppen a hibáikkal különlegesek.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a cikket!

Ha még többet akarsz megtudni a BEAST-ről >>>
Ha csatlakozni akarsz a magyar B2utyk-hoz >>>
Ha magyar BEAST-es oldalon akarsz informálódni >>>

K. A

2015. december 25., péntek

HIGHLIGHT

BEAST 19:55 0

A HIGHLIGHT (하이라이트) egy 2009-ben alakult fiúbanda, mely eredetileg a CUBE ügynökség szárnya alatt debütált BEAST néven. Első, "Bad Girl" kislemezükkel a KBS Music Bank színpadán tartották első előadásukat. Debütálásuk után nem sokkal felhasznált fiúbandának számítottak, ugyanakkor mára már Dél-Korea egyik leghíresebb bandájáról beszélünk, függetlenül a feltörekvő bandák növekvő számától.

Első koncertjüket 2010. december 12-én tartották "Welcome to the BEAST Airline" néven. A kezdeti negatív vélemények ellenére, a 2011-es mégis az áttörés éve volt a banda számára. Ekkor jelent meg első teljes hosszúságú albumuk, a "Fiction and Fact", melynek a vezérsingle, "Fiction" dalával az M!Countdown műsorban tripla koronát érdemeltek ki. Ebben az évben debütáltak Japánban is, "Shock" slágerük japán nyelvű változatával. Ezen év végén több neves díjat is megnyertek: a Melon Music Awards 'Daesang' díját, 'Az év albuma' díjat a Gaon Chart Awards-on és KBS Music Festival nekik ítélte 'Az év dala' díját is.

→ Változások: 2016. április 19-én vált hivatalossá, hogy Hyunseung elhagyja a bandát. A BEAST öt taggal folytatta, Hyunseung pedig szólistaként. 7 évvel debütálásuk után, 2016 októberében, a fiúk szerződése lejárt a CUBE Ent.-tel. Ügynökségüket elhagyták annak érdekében, hogy egy sajátot alapíthassanak és új dolgokat próbálhassanak ki. Saját ügynökségük az Around US Ent. nevet kapta. A BEAST nevet jogi okokból kifolyólag nem tudták megtartani miután új ügynökséget alapítottak, ezért döntöttek a HIGHLIGHT mellett, ami egyébként a fiúk utolsó CUBE Ent. alatt kiadott albumának is a címe egyben. 2017 márciusában, mint HIGHLIGHT debütáltak ismét a fiúk "Can You Feel It?" kisalbumukkal. Később a rajongók is új nevet kaptak. A 2019-es Burning Sun botrányt követően Junhyung is visszavonult a csapatból.

BEAST debütálás dátuma: 2009. október 16.

HIGHLIGHT debütálás dátuma: 2017. március 20.