My k-blog: interjú
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: interjú. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: interjú. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 24., szombat

Wonho interjúja a Dispatch-el

8:00 0
Wonho interjúja a Dispatch-el

"Igazság szerint, még mindig bizonytalannak érzem magam."
 
Megkérdeztük tőle, miért érzi ezt, majd Wonho megnyílt a múltjával kapcsolatban. 

"Mert ismerem a hibáimat...Nem számít mit mondok, az csak tévedés. Ez azért van, mert hibáztam." - folytatta. "Igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy még egyszer ugyanazt a hibát ne kövessem el. "

Ezek után hozzátette, hogy hálás a rajongóinak, akik miatt elhatározta, hogy megváltozik.

"Megkaptam azt, amit úgy hívnak szeretet. Nem akarom, hogy akárcsak egy kicsit is, de szomorúak legyenek."

Februárban a Dispatch találkozott az egykori Monsta X taggal, Wonho-val egy interjúra melyben a múltjáról és korábbi, 2013-as drogügyletéről mesélt.

"Igen, ez igaz, elismerem a múltamat. Hülye voltam. Mindent megtettem azért, hogy ne éljek megint úgy. Csak a tagokra, a csapatra és a rajongóimra gondolok." - mondta, majd hozzá tette, hogy félreértették. 

"Nem használtam drogokat. A rendőrség nyomoz emiatt. Mikor kiderül az ártatlanságom, kérlek írjátok meg a történetemet. Szeretnék elnézést kérni és tisztázni a félreértést, valamint szeretném, ha mindenki megbocsájtana."

Március 10-én a rendőrség bebizonyította, hogy Wonho nem bűnös. Miután kivizsgálták az állítólagos droghasználatot, a rendőrség bizonyítékok hiányában lezárta az esetet. Ezek után úgy döntöttünk, hogy megírjuk Wonho történetét.


  • "Elég szerencsétlen voltam akkoriban."

Van egy apartman, melyet kiadnak albérletbe Gyeonggi tartomány Gunpo városának Sanbon kerületében, aminek volt egy kis nappalija meg egy szobája. Ebben a lakásban élt Wonho a nagymamájával, a szüleivel és az öccsével. Ez az életének egy szerencsétlen időszaka volt. 

"Egy kicsi albérletben laktunk egészen 20 éves koromig. Nagymamám használta az egyetlen szobát, mi a szüleimmel meg az öcsémmel a nappaliban ettünk és aludtunk. Akkoriban nem tudtam, hogy ez a szegénység."

Általános iskolás korában nem jött ki osztálytársaival, akik mindig piszkálták és ez rendszeressé vált. Wonho akkoriban egy félénk, szégyenlős gyerek volt.

"Néha azzal piszkáltak, hogy koszos vagyok, de volt, hogy azért bántottak mert unatkoztak. Nem igazán szerettek akkoriban, igazából több olyan emlékem van amire nem szeretnék emlékezni. Valamivel később mindenki kiközösített."

Mindeközben otthon is voltak gondjai, hisz a szülei minden nap vitatkoztak a pénzen. Ilyenkor Wonho a legtöbb idejét kint töltötte, majd megismert valakit a szomszédságból.

"Otthon sem éreztem jól magam a szüleim vitái miatt, így inkább az udvaron foglaltam el magam, majd megismertem egy srácot akit követni kezdtem. "


  • "Egyszer belekeveredtem rossz dolgokba."

Ezek után már nem piszkálták, sőt, inkább a többiek elkezdték kerülni őt, elmondása szerint meg élvezte, hogy félnek tőle.

" Egyik nap mentem lefele a lépcsőn és beleütköztem egy olyan emberbe, aki korábban piszkált. Persze akaratlanul is összehúztam magam, mire megnyílt előttem. "Hoseok, sajnálom." Erre persze arrogáns lettem vele. Ez nem jó, tudom, de..."

Wonho megmenekült attól, hogy kívülállóként kezeljék, de nem volt boldog. A helyzet még mindig ugyanolyan volt, a viszályoknak nem lett vége. Egyre jobban és jobban pesszimista lett, mindezt aközben míg Wonho középiskolába járt. 

"Aznap veszekedtek a szüleim, mire összeszorult a szívem és a házunkban nem láttam reményt. Akaratlanul hagytam el a házat, akkor még nem tudtam mennyire is fontos a család."

A család védelmén kívül a helyzet rosszabb volt. Wonho az új barátaival találkozgatott, majd valami olyan történt, aminek nem kellett volna. Néhány barátját lopás miatt nevelőintézetbe küldték, ő enyhébb büntetést kapott, feltételesen szabadlábon maradhatott. 

"Nem akarom a barátaimat hibáztatni, mert ez az én döntésem is volt. Kifogásnak tűnhet, de akkoriban még nem voltam felnőtt. Sajnálom, az én hibám volt. Csak az enyém."


  • "Volt egy álmom."

Wonho tiniként rengeteg nehézségen ment át, ami egy viharos időszak volt erős kilengésekkel. Ekkor találkozott Jung Da Eun-nal, és még arra is emlékezett, hogy ekkor középiskola második osztályába járt.

"Szinte azonnal közel kerültünk egymáshoz, még modellkedni is együtt jártunk. Da Eun sokat segített nekem, még az álmomban is támogatott, mikor énekes szerettem volna lenni."

20 éves kora előtt Lee Hoseok, vagyis Wonho, egy lázadó gyerek volt és rossz irányba ment, neheztelt az életre. De mikor 20 éves lett, megváltozott. Tovább lépett és mindent megtett azért, hogy legyőzze az élet valóságát. Ez a felismerés. 

"Láttam, hogy a barátaim őrülten gyakorolnak, álmodták az álmaikat én meg féltékeny voltam rájuk, ezért csak nehezteléssel tudtam élni. Akkor ígértem meg magamnak, hogy nem pazarolom tovább az életem. "

Wonho éjjel-nappal gyakorolt, bármikor, amikor volt egy kis szabad ideje rohant a lépcsőházba, mert egy hely kellett, ahol gyakorolhatott. Ott csak folyamatosan táncolt, pihent és ismét táncolt. 

"Csatlakoztam a gyakornokokhoz és akikkel együtt kerültem a kiadóhoz egész éjjel táncoltunk meg énekeltünk. Nem éreztem, hogy fáradt lennék, mert az volt az egyetlen reménysugár, hogy még nekem is lehet jövőm, ezért boldog voltam. A csapattal töltött időszak örömteli volt, abban a négy évben sokat tanultam."


  • "A múlt közbeszólt."

2015-ben Wonho a Monsta X tagjaként debütált, akikkel Koreában 12 albumot jelentettek meg, melyek viharként hódították meg egész Ázsiát, Európát és az Egyesült Államokat is. A Monsta X olyan jelentős eredményeket ért el, hogy a Billboard listáján 39. helyet is elérték, ezzel a harmadik olyan K-pop csapat lettek, akiknek ez sikerült. 

2019-ben, mikor a legsikeresebbek voltak, Wonho sötét múltja előkerült. Elsőként egy botrányba keveredett a Me Too mozgalommal kapcsolatban, valamint az a tény is kiderült, hogy házi őrizetben is volt korábban, sőt, 2013-ban is vádolták droghasználattal.

"Igaz, hogy hibát követtem el, de van néhány félreértés velem kapcsolatban. Természetesen tudom, hogy ezek visszafordíthatatlanok, mert nem mindenki tér le az útról és zuhan ilyen helyzetbe. Míg házi őrizetben voltam, szembenéztem magammal."

Wonho erre nem adott több magyarázatot, de elismerte rossz cselekedeteit és rengetegszer kért elnézést, azt viszont határozottan tagadta, hogy drogozott volna, vagy azt hogy valaha hozzányúlt volna ezekhez a szerekhez. 

"Elismerem a múltam hibáit, de amit nem követtem el, azt nem. Egyáltalán nem használtam drogokat és ezt elmondtam a rendőrségnek is."

Több, mint öt hónap vizsgálat után a rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy Wonho ártatlan, nem találtak droghasználatra utaló nyomokat. A tabletta formájában elérhető szereket is kerestek nála, de semmit sem találtak.


  • "Nem akarok senkit se bántani."

Wonho elhagyta a Monsta X-et. 2019 októberében , mielőtt hivatalosan is kilépett volna, megosztott egy levelet, melyben azt írta, hogy: "A tagok egy olyasvalaki miatt szenvednek, mint én. Egyiküknek sincs semmilyen kapcsolata velem. Remélem, ti majd erőt adtok nekik és a Monsta X tartópillérei lesztek."

"A csapat rengeteg munkát fektetett az új album előkészületeibe, én pedig utáltam nézni, ahogy a Monsta X miattam összeomlik. Úgy gondoltam, amilyen hamar csak lehet, el kell hagynom a csapatot, így a Monsta X tudja folytatni a tevékenységeiket. Meg szerettem volna előzni a bajt, ami őket érheti."

Volt azonban még egy dolog, ami az elhatározásának az oka volt: a Monbebe-k. 

"Őszintén kijelenthetem, hogy miután a Monbebe-kkel találkoztam, teljesen megváltoztam. Megértettem milyen az, ha szeretnek. Minden nap jó életet szerettem volna élni."

Wonho elmondása szerint soha nem vesztette el a koncentrációját a munka iránt, napjait nagyrészben zeneszerzés, edzés és a rajongókkal való kommunikáció tette ki. Wonho gyakran beszélgetett rajongóival élő adásokon keresztül, melyek egyenként 3-4 óráig is eltarthattak még tengerentúli koncertjeik alatt is.

"Igazából, ez az első alkalom, mikor melegséget érzek, ezért nem akarok senkit se cserben hagyni. Csak azt szeretném tenni, amit a rajongóim szeretnének, vissza szeretném fizetni a szeretetüket, de..."


  • "Akárhogy is, de sajnálom."

A múlt kiderült, ő meg nem tudott mit tenni. Az volt az egyetlen biztos, hogy ki kell lépnie a csapatból, még ha mást nem tudott tenni, azt hitte ezzel majd egy kicsit enyhíti rajongói fájdalmát. 

"Rengeteg mindent ígértem a rajongóimnak, valamint azt is mondtam, hogy mindig mellettük leszek. Habár csak miattuk és értük éltem, sajnálom hogy így kellett elhagynom őket.."

Hozzátette azt is, hogy kényszerítették erre.

"A  múltban Lee Hoseok voltam, most Wonho. Elképzelhető az, hogy nem Wonho felelős azért, amit Lee Hoseok tett? Felelősséget kell vállalnom érte, de a végén mindenkit csak megbántottam a múltammal és szeretném ledobni ezt a fájdalmat vállaimról."

Wonho jó ideig nem hagyta el otthonát, csendesen élt, hogy elkerülje a bajt maga körül. Ez alatt az idő alatt tisztázták a vádak alól és hogy ezt velünk megosztotta, szerencsések vagyunk. 

"A mai napig nem tudom elfelejteni a rajongókat. Sajnálom, nagyon sajnálom hisz jobban is csinálhattam volna. Egyedül csak azért vállaltam ezt az interjút, hogy elnézést kérjek mindenkitől."


eredeti írás: Dispatch
fordította: YongJun

2020. május 1., péntek

Interjú vajandival

12:11 1
Interjú vajandival

Végre eljutottunk odáig, hogy a pár éve elkezdett, de régóta nem folytatott interjúzást folytatni tudjuk. Úgy gondoltuk, hogy újrakezdésként egy ismertebb személyt kérnénk fel, aki nem más, mint vajandi, aki 2013 óta adja ki kezei közül a koreai sorozatok és filmek fordításait. Már biztos láttatok legalább egy olyan kdramát, amiben az ő keze munkája van és most szeretnénk, ha egy kicsit jobban megismernétek magát a fordítót is.

⚞ FORDÍTÁSRÓL, JÖVŐBELI TERVEK ⚟ 

1. Kezdjük azzal, hogy mi vezetett be a kdramák világába?

     A 49 Days, amit véletlenül töltöttem le egy letöltő oldalról, ugyanis azt hittem, hogy amerikai sorozat. Akkor jöttem rá, hogy ázsiai, amikor elkezdtem nézni, és ahogy néztem, egyre jobban magával ragadott. Kiderítettem, hogy dél-koreai, és utána tudatosan kezdtem más dél-koreai sorozatokat keresni.



2. Melyik a kedvenc koreai sorozatod, amit te fordítottál és melyik az amelyiket nem te, de attól még nagyon szereted?

     Rengeteg kedvencem van, nem tudnék csupán egyet kiemelni, a sok kedvencem között azonban van három, ami különösen a szívemhez nőtt: You’re Beautiful, Bromance, Goblin. Ezekből az utóbbit én fordítottam, a másik kettőt nem. A saját fordításaim között még van egy, ami különleges élmény volt, a Marriage Not Dating, ugyanis ez volt az első futó sorozat, amit fordítottam, és emlékszem, mennyire izgultam előtte, hogy lépést tudok-e majd tartani a vetítéssel.



3. Egy-egy sorozatnak, de ha őszinte akarok lenni, akkor szinte minden sorozatnak hosszú részei vannak. Mennyi időbe telik egynek a lefordítása és mi tartja benned a lelket, hogy ne add fel félúton?

     A felirat hosszától függ, de többnyire 9-14 óra alatt végzek vele, ellenőrzéssel együtt. Persze, megszakításokkal, ritkán csinálom egyhuzamban, legalábbis mostanában. Amikor vetítés utáni napon délig végzek vele, akkor csinálom egyhuzamban, de ahhoz nagyon korán kell kelnem. Kitartásomnak egyszerű magyarázata van: a kíváncsiság, ugyanis nem nézem végig, amit fordítok, csak a fordítással haladva, szóval akkor tudom meg az epizód végét, ha eljutok oda a fordításban. A kíváncsiság mellett persze ott van még indokként az a hatalmas imádat, amit ezek a sorozatok iránt érzek.



4. Aki egyszer belecsöppen Ázsia valamelyik népének a kultúrájába azt könnyen "megfertőzi" a többi is. Eszedbe jutott már, hogy más nyelvű sorozatokat is lefordítanál? Például kínait vagy japánt.

     Japánt már fordítottam (címe: Love Catharsis), és pár éve szemezek egy tajvanival, de egyelőre nincs betervezve a közeljövőben más, csak dél-koreai, azokat szeretem, ismerem a legjobban.



5. Ha ránézünk az oldaladra, akkor láthatjuk, hogy a "Psycho But It's Okay" sorozatot, illetve a "Seo Bok" mozifilmet szeretnéd lefordítani a jövőben. Megosztanád velünk, hogy a jövőben még miket tervezel fordítani vagy ezek csak úgy jönnek maguktól?

     Ez változó. Van, hogy hónapokkal előbb kinézem, de olyan is előfordult, hogy hirtelen ötlet alapján választottam. Most mindenesetre a két említetten kívül még egy mozifilm van, amit kinéztem, de egyelőre nem publikus, mert még nem 100%, hogy lefordítom.



6. Szerinted meddig fogod még folytatni a fordítást?

     Szeretném minél tovább, ha az időm és az egészségem engedi.


 ⚞ SZEMÉLYES TAPASZTALATOK, VÉLEMÉNYEK 

7. Vannak olyan nézőid, akik nem tetszésüket nem éppen szép formában fejezik ki? Sok ilyennel találkozol? Hogyan birkózol meg az ilyen esetek után keletkező dühvel keveredett szomorúsággal?

     Nagyon elvétve fordul elő ilyen, általában szalonképesen írnak, és többnyire pozitívumokat. Negatívumok is inkább csak a sorozatra vonatkoznak, pl. ha nem tetszik a befejezés, vagy valamelyik karakter, szóval nem veszem magamra, mert nem nekem szól. Én is megírom őszintén, ha egy általam fordított sorozat nem tetszik, vagy csalódást okoz (pl. Fluttering Warning), és ezt elvárom a nézőktől is. Inkább akkor szoktam szomorú lenni, ha egyáltalán nem írnak, vagy alig, ennél még a kritika is jobb.



8. Csapatban dolgozni könnyebb és ezt mi tudjuk a legjobban. Nem gondolkodtál már azon, hogy felveszel valakit magad mellé segítségként?

     Bevallom, én szívesebben dolgozom egyedül, amolyan "magányos farkas" típus vagyok. Ez talán sokakban visszatetszést kelt, hogy nem vagyok kompromisszumképes, nem tudok együttműködni, nem vagyok csapatszellemű, de sajnos ilyen vagyok. Ha hibázok, szeretem magam kijavítani, vállalni érte a felelősséget, s ha sikeres is lenne egy közös munka, nem érezném teljesen a magaménak. Mással együtt dolgozva minden másképp működik, mert lehet a másik (vagy mások) jobbak, ügyesebbek, választékosabb szókincsűek, olyankor szégyellem, hogy én milyen béna vagyok hozzájuk képest, ha pedig sokat hibázik (hibáznak), nekem is kellemetlen, még ha nem is én hibáztam.



9. Valamelyik sorozatból megragadt benned egy emlékezetes párbeszéd vagy mondat? Esetleg valamilyen élettanács?

     Egyik nagy kedvencemben, a Bromance c. sorozatban hangzik el az a mondat, amit egy életre megjegyeztem, és kiraktam a szobám falára is, mint afféle szlogent: „A jövőben még sok csodás pillanat vár rád.” Ez azért jó emlékeztető számomra, mert néha félek a távoli jövőbe nézni, s ha igazán pesszimista vagyok, még a közeli jövő is aggodalommal tölt el. Szerencsére ez nem gyakori, igyekszem mindenben meglátni a jót, örülni minden apró örömnek.



10. Van olyan barátod vagy ismerősöd, akit a kdramák miatt ismertél meg?

     Itt Nagykanizsán, ahol lakom, megismertem néhány kdrama rajongót, akikkel néha össze szoktunk jönni, meg pár éve volt Budapesten egy találkozó, amit szerveztem, ott is megismertem pár kedves embert, akikkel felejthetetlen élményben volt részem.


 MÁSFÉLE TÉMÁK 

11. A kdramákon kívül a rajongásod átnyúlik a kpopra és annak válfajaira? Ha igen, ki a kedvenc előadód, melyik dal vezetett be és jelenleg miket hallgatsz?

     A kpop világában nem vagyok annyira otthon, főként filmzenéket, betétdalokat hallgatok, de néha kivételt teszek, mostanában például elég sokat hallgatom Henry két dalát (Thinking of You és Trap).



12. Ha nem fordítasz, akkor szabadidődben mit csinálsz?

     A fordítás mellett nézni is szeretem a sorozatokat, amiket mások fordítottak, illetve néhány magyar sorozatot is (pl. Jóban rosszban). Ezen kívül szeretek még olvasni, kísérletezni a konyhában, az ablakpárkányomon lévő virágokkal bíbelődni, fényképezni, és írni, bár ez utóbbit mostanában hanyagolom.



13. Voltál már külföldön? Melyik volt a legemlékezetesebb célállomás és miért? Melyik ázsiai országba szeretnél eljutni és mi vonz benne?

     Két emlékezetes utazási élményem volt. Az egyik a nászutam során, Athénban, amikor felmentünk az Akropoliszra (ezt az élményemet a regényembe is beleszőttem, ami fent van a blogomon), a másik Rómában, a Szent Péter-bazilika (oda már gyerekkel mentünk). Ahová még szeretnék eljutni, az a párizsi Notre-Dame, de azt még évekig felújítják, illetve nagy álmom eljutni Dél-Korea fővárosába, Szöulba. Igazából már nem is a látvány vonz, mert a google térképen annyi mindent lehet megnézni, végigsétálni távoli országok, városok utcáin, inkább az ottani klíma, illatok, ízek és emberek vonzanak. Nem tudom, mikor jutok el oda, de amikor fordítok vagy nézek egy dél-koreai sorozatot, kicsit úgy érzem, mintha már ott lennék, szeretem átélni, átérezni a sztorit. 

Még egyszer nagyon szépen köszönjük az interjút! Ha van még valamilyen kérdésetek, akkor nyugodtan keressétek fel Andit vagy akár nekünk is írhattok és mi továbbítjuk! ^^ 

Elérhetőségek:
• Weboldal
• e-mail: vajandi@gmail.com

2017. december 24., vasárnap

Seoul Mates - interjú

18:49 0
Seoul Mates - interjú

 Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
 Most, egy szinte mindenki által ismert, és szeretett csapattal, a Seoul Mates-el nyílt alkalmunk interjút készíteni, akik nevébe az itthoni K-pop koncertek, vagy akár az idei K-POP WORLD FESTIVAL során futhattatok bele. Reméljük, hogy ezután is szeretni és támogatni fogjátok a lányokat, hisz mindannyian sokat köszönhetünk nekik!

Kellemes olvasást!


2017. június 25., vasárnap

Ziluolan - interjú

12:17 0
Ziluolan - interjú

Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Sumire Lee után ismét egy írót kérdezgettünk, ezúttal is a Ti kérésetekre :) Reméljük, hogy élvezni fogjátok a Zilu-val készített interjúnk! ^^


1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! Sokaknak ismerős lehet a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
Zilu becenéven szoktam írni és angol fanficeket fordítani, amiket a Handwritten Past nevű blogon teszek közzé. Főleg ázsiai idolokkal írok, de más témakörökben is szívesen alkotok az utóbbi időben.

2. Mikor kezdtél el írni? Esetleg emlékszel még az első történetedre? Hogyan tekintesz vissza rá? 
Körülbelül két éve indítottam a blogot és ha jól emlékszem, pár hónappal azután tettem közzé a legelső saját írásomat, addig csak fordítottam. Nemrég kezdtem el tatarozni az eddigi műveket és ahogy ráakadtam arra a bizonyos elsőre; be kell vallom, elborzadtam. Egy fluff Chen/Xiumin egyperces volt és nagyon sok pozitív véleményt kaptam mind a blogon, mind a Facebook csoportban, aminek természetesen örültem, de így visszatekintve ezt inkább csak az olvasók jóindulatára fogom. Meglepő módon nem kötődöm annyira hozzá. mint némelyik későbbi írásomhoz.

3. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
Azt hiszem, főként történetvezetés terén fejlődtem; régebben semmitmondó, de aranyos fluffokat szerettem írni, amik inkább arra szolgáltak, hogy szerezzenek pár kellemes és gondtalan percet az olvasóknak a kedvenceikkel, mára viszont komolyabb, mélyebb mondanivalóval bíró történetekben gondolkodom.

4. Nem kevés idő megírni egy-egy hosszabb, avagy rövidebb történetet. Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás?
Az írás sokszor nehezebben megy, mint a fordítás. A saját történetekkel szemben mindig kritikusabb vagyok és próbálok olyasmit alkotni, ami hagy valamiféle nyomot az olvasóban, míg fordításnál csak arra kell figyelnem, hogy megőrizzem az eredeti történet hangulatát, így az gyorsabban megy. Általában nem naponta bizonyos időt szánok írásra, hanem egy ideig hanyagolom és mikor megjön hozzá a kedvem, viszonylag kevés idő alatt felvázlatolok több ötletet is. Nyilván sokszor volt már úgy, hogy iskolában vagy munka közben szerettem volna nekiállni valaminek, és olyankor bosszankodtam, hogy éppen nem tudok, de ezen kívül nincs túl nagy hatással a mindennapi életemre. Viszont többször is volt már olyan, hogy egy-egy kedves vélemény sokkal kellemesebbé tette a napom további részét.

5. Aki ismeri az írásaid, tudja, hogy főleg fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival, illetve lány x lány, yuri kapcsolatokkal találkozhat . Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
Jaj, hát erre a kérdésre olyan hosszú választ tudnék írni, hogy beleőszülnék. A legeslegkedvesebb párosom, akikkel bármit és bármikor szívesen olvasok/írok/fordítok, az Kris és Tao. Még mikor debütált az EXO emlékszem, mennyire utáltam Kris-t, de aztán pár nap alatt elvarázsolt, később pedig Letty Because of you című történetére akadva teljesen belehabarodtam a párosba és a mai napig élek-halok értük.
Általában olyanokkal írok, akiket abban az időszakban nagyon szeretek, illetve az állandó kedvencekkel. Legtöbbször konkrét szereplőkkel kezdek írni, de néha van, hogy csak írok és később bevillan, hogy melyik pároshoz illene a történet - olyan még csak egyszer volt, hogy nem tudtam dönteni.

6. Több történetet és fordítást is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Legjobban az Apró lépések című történetemet szeretem, mivel sokáig dolgoztam rajta és a kedvenceim szerepelnek benne. Újraolvasva már nem tartom olyan jónak, de nagyon a szívemhez nőtt, így semmi pénzért nem tudnék megválni tőle.

7. Sok író választ magának írói álnevet – kíváncsiak lennénk, a tiédet mi ihlette? 
Semmiféleképpen sem akartam a saját nevemen publikálni, hiszen a többnyire meleg szereplők és a szexuális tartalom miatt nem örültem volna, ha akkor vagy akár a későbbiekben rátalál a blogra egy ismerősöm vagy munkatársam. Csak úgy nézelődtem az interneten és nagyon megtetszett a Ziluolan, ami ibolyát jelent, de ezen kívül nem volt rá különösebb okom, hogy ezt válasszam.

8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
Mostanában nem kapok olyan sok visszajelzést, mint a legelején, ami egy kicsit néha elszomorít, hiszen úgy érzem, az újabb sztorijaim értékelhetőbbek. Sokáig nem voltam aktív író; az elmúlt hónapokban ha ritkán alkottam is valamit, azt nem tettem közzé, mert mire odakerültem volna, elment a kedvem tőle. Ennek oka részben az volt, hogy felbosszantott, hogy egy köszönömöt sem mondtak néhány kérésre fordított történetért. Úgy éreztem, felesleges órákat, napokat töltenem azzal, hogy keresek egy-egy jó történetet azzal a bizonyos párossal, amit szeretnének, majd lefordítsam, javítgassam és átolvasgassam hibákat keresve, ha annyira sem találta értékelhetőnek az illető, hogy odabiggyesszen egy köszit. A saját történeteknél, illetve az általam kedvelt fordításoknál más a helyzet, azokat a saját örömömre készítem, esetleg gyakorlásképp, nem feltétlenül várok hozzájuk bármiféle kommentet, csak reménykedem, hogy valaki másnak is elnyeri a tetszését, de mikor kapok hozzájuk valamiféle véleményt, annak mérhetetlenül tudok örülni. 

9. Ha valaki járt már a blogodon, tudhatja, hogy sokat fordítasz. Mennyire találod nehéznek – nehezebb, mikor egy másik nyelvről kell magyarosítanod, mint mikor eleve magyarul kell fogalmaznod? Mi szokott megfogni annyira egy-egy történetben, hogy lefordítsd?
Néha nehezebb, néha könnyebb, mint írni. Ha teljesen magával ragad a történet, nagyon rövid idő alatt le tudok fordítani hosszabb, bonyolultabb nyelvezetű ficeket is. Viszont van olyan, hogy nehéz magyarosítani a szöveget, sokat kell kutakodnom megfelelő kifejezések, szinonímák után, hiszen egy sima tükörfordításban csak idétlen, szóismétlésekkel teli történeteket kapnának az olvasók, azt pedig nem szeretném. Azonban lényegesen könnyebb, mint előrukkolni egy eredeti ötlettel.
Általában olyan ficeket fordítok, amiknek megtetszik a hangulata, érdekes a párosítás vagy kedves emlékeim fűződnek hozzá, esetleg a három együtt. Ilyen például a Free ride című többfejezetes fic Hobash-tól; régebben olvastam, így kicsit nosztalgikus újraolvasni/fordítani, kedves, átlagos történetnek indul, de komolyabb témákat és érzéseket is érint, és a befejezés sem egészen az, amire számít az ember, arról nem is beszélve, hogy Tao és Kris a főszereplő.

10. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Ki a kedvenc íród?
Hobash. Nagyszerűen fogalmaz, mindig érdekes ötletekkel áll elő és igényesek az ágyjelenetei, valamint rengeteg TaoRis-t ír, bár mostanában szünetel. 
Magyar írók közül Kirichant, Xiumarut és Sumirét tudnám nyugodt szívvel ajánlani bárkinek, szintén igényes sztorikkal és érdekes szereplőkkel alkotnak, még egyszer sem okoztak csalódást. TaoRis fan lévén pedig egyik legimádottabb íróm Letty.

11. Mostanában kissé eltűnt a neved a csoportból, de aki szemfüles, láthatta, hogy nemrég bétát kerestél magadnak. Mi vett rá, hogy visszatérj az íráshoz?
Lényegesen több szabadidőm lett, és elkezdtek hiányozni a fanfictionök. Ez idő alatt az olvasást is hanyagoltam, így mikor újra elkezdtem böngészni, nagyon sok olyan új történetet találtam, amit kár lenne nem megosztani a magyar (és angolul nem értő) olvasókkal, ám javítani is szerettem volna az eddig közzétett írások színvonalán, így jobbnak láttam más segítségét kérni.

12. Gondolkoztál esetleg azon, hogy abbahagyod az írást magyarul, vagy véglegesen? És itt egy kicsit a fordításra is visszautalva: próbálkoztál már a más nyelven való írással?
Még egyszer sem gondoltam bele igazán, de meglehet, hogy a következő hosszabb szünet után már nem lesz kedvem újra belelendülni az írásba. 
Több angol/amerikai íróval is tartom a kapcsolatot, szoktunk megadott promptok alapján egymásnak írni szösszeneteket gyakorlásképp vagy csak hogy legyen mire fanolnia a másiknak, de azokat nem szoktam közzé tenni, esetleg magyarra fordítom, kibővítem, továbbgondolom és így lesz belőle egy egész, viszonylag hosszabb történet, amit felteszek a blogra.

13. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
Először mindenképpen szeretném kijavítani a régebbi ficeimet, addig csak rövidebb írások és fordítások várhatók. Ha ezzel megvagyok, minél előbb befejezem a jelenleg futó fordításokat (a többfejezeteseket, a kéréseket és a félbehagyott oneshotokat is), majd folytatom a Vándorló és Nincstelen című történetemet. Ezzel rengeteget dolgoztam már régebben is, csak valahogy aztán nem találtam elég jónak ahhoz, hogy egyáltalán közzétegyem a többi részt. Más konkrét tervem nincs jelenleg.

14. Mit üzennél az olvasóidnak?
Legfőképpen azt, hogy remélem, sikerült néhány olyan történettel találkozniuk a blogomon, amik elég mély benyomást tettek rájuk ahhoz, hogy később is visszatérjenek. Köszönöm azoknak, akik még a legelején biztattak, hogy folytassam az írást és bontakozzak ki, akárcsak azoknak, akik jó tanácsokkal láttak el vagy éppen végigkövették az eddigi munkásságomat. Azok, akik pedig ismeretlenül is néha-néha kedves üzeneteket, véleményeket küldtek nekem, remélem, tudják, hogy mindet megbecsülöm.

Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^


Zilu elérhetőségei:
 Facebook

2017. június 12., hétfő

Eunha Fansub – interjú

19:53 0
Eunha Fansub – interjú

Sok lelkes k-pop fan van, akik szívesen hallgatják kedvenceik dalait, avagy néznek velük műsorokat, a dorama rajongókról nem is beszélve - ám sajnos nem mindegyikük beszéli a koreai, vagy angol nyelvet. Kétségbeesésre semmi ok, hisz a sok lelkes fordító odaadó munkájával ezt a problémát könnyedén áthidalják. Jól gondoljátok, most egy fordítócsapattól kérdeztünk meg néhány apróságot. Fogadjátok szeretettel az Eunha Fansubbal, és annak vezetőjével készült interjúnk!


1. Először is szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünket!  A fordítás egy elég nehéz, bonyolult, és komplikált folyamat, de megfelelő hozzáértéssel könnyen is végezhető. Te mikor kezdtél el fordítani, és miért?
 Sziasztok! Én köszönöm, hogy gondoltatok ránk. :D Először is szeretnék röviden bemutatkozni.
 Aya vagyok, az Eunha Fansub egyik alapítója. 22 éves vagyok és jelenleg a Károli Gáspár néderlandisztika szakán tanulok, de erősen küzdök azért, hogy átkerüljek a japán szakra. >_<
 Mindig is szerettem a különböző nyelveket és a fordítást. Amikor én komolyabban elkezdtem foglalkozni Ázsiával, akkor még kevés volt a zene és dorama fordító és ebből adódóan a magyar felirat, lényegében ez vett rá arra, hogy fordítsak. Először valamikor 2009 tájékán kezdtem el fordítani az I Love Arashi Fansubnál Samen-chan néven, de aztán időhiány miatt felhagytam vele, majd 4 év kihagyás után újra feltámadt bennem a fordítás iránti vágy és megnyitottam egyik barátnőmmel, Ramedyannal az első fansubom, amiben mind a mai napig nagy örömöm lelem. ^^

2. Egy elég ismert fordítócsoport vagytok, akik emellett videókat is készítenek. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen dologba vágj bele, és miért?
Ismertek lennénk? Jó ezt hallani. OuO
 A kihagyott négy év alatt végig bennem volt az, hogy jó lenne folytatni a fordítást, hiányzott nagyon, de nem akartam egy másik csoport alá tartozni. Az ötlet, hogy nyissak egy saját oldalt rég óta érlelődött bennem, de aztán Ramedyan adta meg a kezdő lökést. :D

3. Ha jól tudom, 12-en vagytok a csoporton belül. A társaidat már előtte is ismerted, ezáltal könnyebben találtál tagokat, vagy jelentkezés alapján gyűltetek össze ennyien?
 Pontosabban 10-en vagyunk, amiből 7 ember jelenleg az iskola és egyéb dolgok miatt inaktív, továbbá van két ember más fansubtól, aki felajánlotta, hogy szívesen besegít, hogy ha kell, amiért hálásak vagyunk. OuO
 2 embert ismertem régebbről, Ramedyant és Azut, a többieket jelentkezés alapján vettük fel, továbbá volt beajánlott tag is.
 És ha már témánál vagyunk, még mindig szívesen fogadjuk az jelentkezőket, ne féljetek, nem harapunk. :D


4. A legtöbb oldal a kezdetekkor elég döcögősen, és nehezen indul be, hiszen nincs túl nagy ismeretség! Ez nálatok is így volt? Mennyi idő kellett körülbelül hozzá, hogy legyen forgalmatok?
 Tényleg minden kezdet nehéz, ez alól mi se voltunk kivételek. A nagy áttörést az EXO Next Doorja hozta meg. Szóval kellett egy jó 8 hónap míg egy kicsit is ismertek lettünk.

5. Minden szerkesztőcsoportnak szüksége van valamiféle visszajelzésre, hogy tudják, milyen munkát végeznek. Ti kaptok ilyen üzeneteket a követőitektől? 
 Kapunk egy keveset, ami többnyire pozitív, de örülnénk, hogy ha többen adnának akár jó, akár rossz visszajelzést, mert enélkül nem tudunk fejlődni, javulni. Valamiért az emberek ma már nem adnak annyi visszajelzést, mint régebben és ez nagyon hiányzik.

6. Van valami rendszeretek, ami alapján feltöltitek a videóitokat, vagy ahogyan az időtök engedi, úgy dolgoztok?
 Többnyire úgy hozzuk a frisseket, ahogy időnk engedi, ez alól kivételek a különböző projectek, pl.: a tavaly nyáron tartott Summer Project, amiből szeretnénk rendszert csinálni, szóval nagy eséllyel idén is számíthattok rá. :D

7. Szoktatok javaslatokat kapni, ami alapján fordítotok, vagy szerkesztetek? Mennyire veszitek ezeket figyelembe?
 Szoktunk néha kéréseket kapni, amit igyekszünk megcsinálni, ahogy időnk engedi vagy ahogy találunk hozzá normális anyagot amiből/amire dolgozhatunk.

8. Filmek, és doramák fordításával is foglalkoztok. Mennyire szokott nehézséget okozni egy–egy sorozat lefordítása? Volt már olyan közöttük, amelyikkel meggyűlt a bajotok?
 Eddig még csak én fordítottam filmet, sorozatot az oldalra és hát be kell valljam nekem ezek nagy nehézséget okoznak. Kevésbé szeretem ezeket fordítani, mint a dalokat, így elég lassan és nehezen haladok velük.
 Hogy volt-e már olyan, amivel meggyűlt a bajunk? Hmm… Szerintem erre a So I Married An Anti-fan lesz a válaszom, azért, mert kínai és ezt a nyelvet annyira nem ismerem, továbbá nagyon sokat beszélnek benne. :D Szörnyen lassan halad, de próbálom minél gyorsabban hozni.

9. Egy fordítás során, melyik a kedvenc részed magában a műveletben, vagy melyiket szereted csinálni?
 Attól függ, hogy dalról vagy filmről beszélünk. Ha dalról, akkor ott egyértelműen a fordítás a kedvencem, ha filmről, akkor ott az égetés, mert az azt jelenti, hogy végre túl vagyok rajta. XD

10. Vannak jól bevált programjaitok? Új tag felvételekor mennyire számít, hogy ismerje ezeket?
 Van néhány, de felvételkor ez nem igazán számít. Mindenki azt használ, amit szeret. Hogy ha esetleg olyan jelentkezik, aki még új a témában, annak többnyire azoknak a használatát szoktam megtanítani, amit én használok.

11. Tagfelvételkor mi az, ami nagyon fontos, és sokat számít?  (Gondolok itt nyelvismeretekre, technikai hozzáértésre, stb.)
 Ez is attól függ, hogy az illető minek jelentkezik. Ha fordítónak, akkor egyértelműen a nyelvismeretet mondom, ha pedig formázó, ilyesmi, akkor ott az igényességet, szépérzéket mondanám, hisz szerintem senki se szeret összedobott, nézhetetlen feliratot nézni vagy akár egy igénytelen oldalra felmenni.

12. Milyen ötleteitek vannak a jövőre tekintve? Szoktatok előre tervezni, vagy az idő haladtával alakulnak ki a projektek?
 Többnyire randomok vagyunk, ez alól kivétel az illető számára rég várt Comeback dal például és a különböző projectek (pl.: Summer project).
 A jövőre nézve több ötletünk is van, ezek közül az egyik egy Winter/Advent project lenne, de a többit meglepetésnek szánom. A probléma az, hogy ezek megvalósításához több aktív tagra lenne szükségünk. OnO De bizakodó vagyok és reménykedem abban, hogy előbb utóbb összejönnek ezek a tervek is. OuO

Még egyszer köszönöm a lehetőséget és sok sikert kívánok nektek a továbbiakban! OuO

Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk a fordítás terén! ^^


Ha a fent olvasottak után Ti is kedvet kaptatok a fordításhoz, és annak minden csínjához-bínjához ITT tudtok jelentkezni az Eunha Fansub csapatába! Több pozíció is gazdára vár, erről bővebben a megadott linken találtok információkat. ^^


Elérhetőségek:
➜ Youtube
➜ Facebook
➜ Blog
Email: eunha.fansub@gmail.com

2017. június 7., szerda

Sumire Lee – interjú

20:07 0
Sumire Lee – interjú

Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Egy kisebb kihagyás után egy általatok kért személlyel készítettünk interjút. Noel és Makkné után ismét egy írót - Sumire Lee-t faggatuk. Fogadjátok sok szeretettel a vele készült interjúnk!


1. Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtad a felkérésünk! A fanfictionös csoportokban nem ismeretlen a neved, de ha esetleg valaki mégsem ismerne, bemutatnád magad pár sorban?
 Én köszönöm, hogy gondoltatok rám! 
Ez egy elég nehéz kérés.:D Mivel leginkább rövid történeteket, egyperceseket írok, így hosszabb írást, amivel „közismertté” válhattam volna, nem tudnék említeni azoknak, akik nem ismernek. Talán a legjellemzőbb ismertetőjegyeim az angst műfaj, a kevert shipek, jrock x kpop shipek és… a bonyolult (értelmetlen) fogalmazás.:D De azért reménykedem az új olvasókban, haha.

2. Emlékszel még rá, hogy mikor kezdtél el írni? Milyen hatással van rád, és a mindennapi életedre az írás? 
 Természetesen. Augusztusban lesz két éve, hogy elkezdtem az írás felé tekintgetni. Addig eszembe sem jutott, hogy ilyen formában is le lehet foglalni az agytekervényeket. Akkoriban egyáltalán nem vettem komolyan és nem is terveztem hosszútávra vele. Mostanra azonban már akkor is azon töröm a fejem, mit lehetne ismét írni, mikor épp csak pár percre van időm elgondolkodni. 

3. Mindenki tudja, hogy a legtöbb író nem szívesen tekint vissza az első történeteire. Te hogyan éled meg ezt?
 Számomra azok a történetek az alapkövei mindannak, ahol most tartok. Nem hiszem azt, hogy sikerült mindent kihoznom magamból, hiszen rengeteg mindent látok, amin próbálok a mai napig javítani, leginkább kisebb sikerekkel. De úgy gondolom, az író első történetei azok, amik megmutatják, honnan indult, milyen utat tett meg. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy ha az első publikálástól indulva végigolvassa az ember a közzétett történeteket, akkor azt is látja, merre halad az író jelenleg.

4. Igazán kíváncsiak vagyunk a véleményedre! Hogyan gondolod, mennyit és miben fejlődtél mióta elkezdtél saját történeteket írni?
 Sokat fejlődtem, de nem eleget. Szerintem sokban segítik az embert azok az emberek véleményei, akik őszintén meg merik mondani, hol vétett hibát és hol vannak olyan jelenetek, amik azt mutatják, tett egy lépést előre. Nekem nem is egy ilyen személy állt rendelkezésemre, akiknek a mai napig rettentő hálás vagyok – és mindvégig leszek is.
Eleinte a történeteim nem szóltak másról csak a cselekményről. Hiába volt rövid terjedelmű, minél több előrehaladást ki akartam hozni belőle. Az utóbbi időben úgy érzem, átestem ezzel kapcsolatosan a ló túloldalára: az érzelmek olyannyira jelen vannak, hogy a cselekménynek nem hagynak helyet. Talán a most futó történetemre tudnám azt mondani, hogy bár nem világot megrettentő történésekkel rukkol elő, de mégis együtt van jelen az érzelem a cselekménnyel.
 Kezdésnél a párbeszédeim túl egyhangúak voltak. Nem lehetett érezni, hogy két külön személyiség beszélget egymással. Aztán ezzel is elmentem a végletekig: vannak olyan írásaim ebből az időszakból, mikor egyáltalán nem került bele kommunikáció a szereplők között. Ezzel még küzdök, szerintem még mindig nem sikerült megtalálnom az arany középutat.
 Az első történeteimben egyáltalán nincsenek karakterjellemzések, sőt leírások se nagyon. Amint említettem, nekem a cselekmény előre vitele volt a fő, nem más. Talán ezekkel bajlódtam a legtöbbet. Még a leírás egyszerűbb, hiszen ki nem tud körbeírni egy szobát vagy lakást? De ahhoz, hogy az ember tényleg maga előtt lássa, és úgy érezze, ő is ott van, több kell ennél. Ezzel voltaképp szerintem már nincs olyan sok bajlódásom, ám a karakterek jellemzésével annál inkább. Ez is egy olyan pont, amiben nem keveset fejlődnöm kellene még.
 Végül pedig a helyesírás. Az ember addig, míg nem kezd el írni, teljes mértékig meg van bizonyosodva arról, hogy a nyelvtan tudása milyen kimagasló, hiszen az iskolában az érdemjegyek és a magyartanár is ezzel biztatja. Én is így hittem. Ám hamar rá kellett ébrednem, hogy a helyesírásom a béka segge alatt volt. Szerintem elég hamar sikerült ezzel kapcsolatban felhoznom magam, ez volt a legkönnyebb rész a fejlődésben. De nincs olyan, amikor ne kellene még nekem is kinyitnom a helyesírási kéziszótárt, mikor épp elbizonytalanodok egy szó helyességében. Én ezt mindig úgy dolgoztam fel, hogy természetes dolog. :D

5. Aki ismeri az írásaid, tudja, hogy főleg fiú x fiú kapcsolatokkal, azaz a yaoival, illetve lány x lány, yuri kapcsolatokkal találkozhat. Van kedvenc párosod? Milyen nehéz eldönteni, hogy kikkel írj?
 Kifejezetten egy kedvenc párosom nincs. Számomra sosem az volt a fő, kikkel íródik egy történet, így nálam sem ez határozta meg, mikor épp milyen ötlettel állok elő. Ennek ellenére, ha ki kellene emelnem kedvenc párost, akkor hármat írnék: fanxing (Kris x Lay – EXO), uruki (Uruha x Ruki – the GazettE) és lisamber (Amber x Lisa – f(x), Blackpink).
 Mivel sokszor írok vegyes shipekkel, így egyáltalán nem nehéz. Ha megvan, kit írnék egyik szereplőként a történetbe, akkor már csak azt kell eldöntenem, hogy a sok választható idol közül ki legyen a szerencsés, akit mellé teszek. Számomra nincsenek korlátok a párosokat illetően, hogy kinek milyen köze van a másikhoz a való életben. Értem itt: ha még csak közös kép vagy egy rövidke videójelenet sincs kettőjükről, az sem jelent akadályt az összeírásukban.

6. Egyszerre több történeted is fut, és több OS-t is olvashattunk már tőled. Melyik áll hozzád a legközelebb?
 Eh, hát ez elég nehéz kérdés. Minden történetemben van valami, amit ma már átírnék, ha megtehetném, de az eredetén mégsem könnyű változtatni, ha visszatekintéskor az ember azt szeretné látni, amit elsőnek leírt. Talán a Goodbye Pranpriya c. novellámat könnyebben felvállalnám, mint bármi mást a blogról. 

7. Sok író választ magának írói álnevet – kíváncsiak lennénk, a tiédet mi ihlette? 
 Bevallom, eleinte ezzel én nem is bajlódtam. A saját profilommal kezdtem megosztani a történeteimet, majd ráébredtem, ez így mégsem az igazi. Nem tudom, mi miatt érezhettem ezt, de akkortájt az sem volt fontos, milyen háttérjelentéssel bír majd a név. Az motoszkált csak bennem, hogy a kedvenc együttesemhez legyen némi köze – ami oda jutott, hogy egy kevésbé ismert, de általam eléggé kedvelt szám címe lett az írói nevem. (the GazettE – Sumire)

8. Biztos sok visszajelzést kapsz, akár a blogodon, avagy a fanfictionös csoportokban. Mennyire fontosak számodra ezek a vélemények?
 Mint minden írónak, nekem is nagyon fontosak a visszajelzések. Olykor hiányolom őket (vagy keveslem?), de folyton ráébredek arra, hogy ez olyan dolog, amit nem lehet követelni. Még ha csak ismételgeti is magát az olvasó, hogy mennyire szereti az író stílusát és történeteit, sokszor az is több erőt nyújt, mint a statisztika vagy a kedvelések száma a bejegyzésen.
 Azonban én úgy vettem észre, hogy kevesebb véleményes visszajelzést kapok, mint sokan mások a csoportban, ám a kiemelkedő statisztikai eredmények miatt sosem kedvtelenedek el annyira azon, hogy nem szeretik az írásomat, mint írótársaim közül páran.

9. Biztos te is olvasol fanfictionöket. Van kedvenc íród? Esetleg kedvenc, nem fanfiction íród?
 Természetesen olvasók, bár már sokszor megfogalmazódott bennem, hogy miért. Egy időben szerettem minden új bejegyzést megnyitni, felfedezni az újakat, de idővel már csak azon kaptam magam, hogy csak felbosszant egy-két dolog, így erről hamar lemondtam. Mostanra csak olyan történeteket nyitok meg, amiknek a csoportbeli bejegyzése korrektül van megfogalmazva – ha új emberek írásával szeretnék ismerkedni.
 Ennek ellenére van pár olyan illető, akiknek az új bejegyzéseit akkor is megnyitom, mikor egyáltalán nincs időm vagy épp hangulatom az olvasáshoz. Egy konkrét írót nem tudnék és nem is szeretnék említeni, hiszen ahogy mindenki, úgy ők is folyton fejlődnek, van, hogy már meg is haladják egymás teljesítményét. A stílusuk is halad előre, vagy esik vissza, így egy embert kétlem, hogy bármikor csak említés szinten is, de ki tudnék emelni. 

10. Nemrég nyitottál egy új blogot, amin kifejtetted a véleményedet a mai állásról a magyar fanfictionök világában. Feltehetően mindenki rájött, hogy ezen a fórumon nem történeteket fogsz közzé tenni. Milyen típusú bejegyzéseket tervezel megosztani itt?
 Még magam sem tudom igazán. Már több mint fél éve gondolkodtam ennek a blognak a megnyitásán, de sosem volt olyan dolog, amiről az első bejegyzésemet könnyedén megírtam volna. Aztán feldobták nekem ezt az ötletet és én ráharaptam.
 A továbbiakban valószínűleg lesznek még véleményes posztok, bár kevésbé tartom ezeket fontosnak. Eleinte teljes egészében személyes blognak indult, de ma már csak egy konkrét célom van vele. Egy ideje érlelődik bennem egy femslash (yuri) történet, amit saját karakterekkel szeretnék megírni. Nem tervezem rövidre, így nagyon bizakodó vagyok vele kapcsolatban. Valamint elképzelhető, hogy egypercesek is felkerülnek a blogra, amiket szintén nem idolokkal szeretnék publikálni.
 Szóval történetek is lesznek a weboldalon, de legfőképp nem emiatt jött létre. Idővel biztosan kialakulnak majd a bejegyzések témái.

11. Gondolkoztál esetleg azon, hogy abbahagyod az írást magyarul, vagy véglegesen? 
 Nem is egyszer fontolgattam, hogy végleg felhagyok az írással. Nem a kevés visszajelzés miatt – hiszen tényleg nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy olvasnak –, hanem szimplán magam miatt. Élveztem az eddig megtett utat, de mostanában úgy érzem, megrekedtem és ez sokszor elkeserít.

12. Milyen terveid vannak a jövőre nézve írás terén? Esetleg formálódtak már meg a fejedben új gondolatok, ötletek egy-egy történethez?
 Sosem terveztem hosszútávra az írással, s ez mostanra sem változott. Valószínűleg csak hobbi-szinten marad meg ez a dolog, ami kellemes kikapcsolódásként nyújt majd menedéket, mikor épp kizárnék mindent. Mivel nem nagyon rugaszkodok el a hétköznapi momentumoktól, így ötleteim mindig vannak, nem kell hozzá csak egy megmozdulás. Ám nem mindegyik elég ahhoz, hogy le is írjam.:) Terveim között szerepel még minimum két hosszabb kpop fanfiction (a jelenleg futón kívül), szóval egy ideig még biztos nem tűnök el (szándékosan).

13. Mit üzennél az olvasóidnak?
 Talán túl klisés, de: számomra sokat jelent, ha valaki nemcsak egy, hanem több történetemet is örömmel olvassa. Nagyon hálás vagyok minden egyes megtekintésért és kommentért – legyen az pozitív vagy épp negatív hangvételű. Sosem leszek elég ahhoz, hogy mindazt a támogatást, amit az elmúlt időben megkaptam Tőletek, viszonozni tudjam, így boldoggá tesz, ha közületek van, aki elismeri azt, amit Nektek, olvasóknak alkotok! Köszönöm!

Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az írás terén! ^^


Elérhetőségek:

Személyes:
➜ Facebook profil
➜ Facebook csoport
➜ Instagram: @mbrgtt

Oldalak: