Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Most, egy szinte mindenki által ismert, és szeretett csapattal, a Seoul Mates-el nyílt alkalmunk interjút készíteni, akik nevébe az itthoni K-pop koncertek, vagy akár az idei K-POP WORLD FESTIVAL során futhattatok bele. Reméljük, hogy ezután is szeretni és támogatni fogjátok a lányokat, hisz mindannyian sokat köszönhetünk nekik!
Kellemes olvasást!
I. Mi is az a Seoul Mates?
1. Igazán hálásak vagyunk, hogy elfogadtátok a felkérésünk! Első körben szeretnénk megköszönni minden eddigi, és ez utáni munkátok, egy igazán közvetlen, és segítőkész szervezőcsapattal ismerkedhettünk meg az idők során. Sok szem tapad rátok az idei sikeres koncertek, és K-POP WORLD FESTIVAL után, és ebből adódóan sokakban felmerülhet a kérdés, hogy pontosan kiknek és hogyan köszönhetjük ezt a sok feledhetetlen élményt. Bemutatnátok röviden a Seoul Mates csapatát, és megalakulásának történetét? Kit honnan ismerhetünk korábbról, milyen munkatapasztalatokkal bírtok?
Lucia: Szeretnénk megköszönni a megkeresést és a felkérést. Számunkra is fontos, hogy meséljünk a tevékenységeinkről, mert tudjuk, sokak számára nem teljesen világos melyik szervezet mivel is foglalkozik a magyar K-pop közösségben. Ezért is fogadtuk meg, hogy őszintén, a lehető legtöbb információt megosztva fogunk válaszolni az általatok feltett kérdésekre.
Az alapgondolat megszületése tavaly decemberére tehető. Ekkor a csapat egy része már együtt dolgozott a Block B koncert előkészítésén. Én még Ancsával – korábbi Seoul Mates tag – együtt, az Idolater alapító tagjaként és kreatív igazgatójaként működtem, bár a csapattal a munka számunkra az év végére egyre lehetetlenebb lett, ezért is döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk az Idolatert és egy olyan csapatot szervezünk, mellyel összeegyeztethetőek az elképzeléseink és működőképes a csapatmunka. Idén januárban már nyilvános keretek között, mint Seoul Mates folytattuk a megkezdett munkát, melynek első gyümölcse a Block B márciusi koncertje volt.
A csapatunk jelenleg hét oszlopos tagból áll, akikkel találkozhattatok a rendezvényeken is, de szervezetünk folyamatosan bővül és alakul. Ezt bizonyítja a novemberben meghirdetett ÖnPro és az, hogy egyre több bel- és külföldi partnert tudhatunk magunk mellett.
Számomra nem idegen a rendezvényszervezés, 10 éve veszek részt különböző rendezvények megálmodásában és lebonyolításában. A K-pop közösség a korábbi évekből az Idolaterben végzett munkámról ismerhet. Főszervezője voltam az első K-pop Tábornak, melyet egy győztes KOFICE pályázat tett lehetővé, valamint részt vettem a World Festivalok szervezésében és a Koreai Kulturális Központ rendezvényein a K-pop témájú programokért vagyok felelős már harmadik éve.
2. Körülbelül mennyi időt vesz igénybe a Seoul Mates a mindennapjaitokban? Sok foglalkozásra van-e szükség nyugodt, koncertmentes időszakokban is?
Lucia: Szerencsére a csapat nagyon kreatív, így állandóan jön valami ötlet, amin dolgozhatunk. Ez lehet egy már meglévő projekt újragondolása, de egy teljesen új terv is. Folyamatosan törjük a fejünket, nálunk nincs leállás. Persze vannak nyugodtabb időszakok, de ilyenkor sem telik el úgy nap, hogy ne beszélnénk át egy hírt, élményt. Ha pedig épp egy rendezvény, vagy projekt előtt állunk, akkor az előkészítési időszakban a munka és suli melletti fennmaradt időt teljesen kihasználjuk.
Anna: Mivel a csapat nagyon kreatív, ahogy Lucia is említette, mindig van mit csinálni, de szerintem mindegyikünk, ahogy tudja, sikeresen beülteti a hétköznapok menetrendjébe. Igaz, hogy sokszor nehéz összeegyeztetni a menetrendünket, hiszen mindegyikünk más elfoglaltságot végez, de valahogy mindig sikerül összehozni a dolgokat, amelyeknek végül nagyszerű gyümölcsei lesznek.
Kyara: Folyamatosan záporoznak az újabbnál újabb ötletek, így én is állíthatom, hogy sosincs megállás. Bár természetesen nem könnyű, hiszen mindenkinek megvannak a saját elfoglaltságai, munkája, iskolája stb., de igyekszünk mindig kihozni magunkból a legtöbbet, és minden lehetséges időt kihasználni.
Buzsoo: Szerintem nincs koncert mentes időszak, ahogy a hétvége fogalmát hírből se ismerjük. Azért megpróbálunk odafigyelni, hogy tíz megbeszélésből egy legalább csak rólunk szóljon és ne munkáról, bár ez nem igazán sikerül, mert amint egy apró szikra felüti a fejét, elkezdődik az agyalás.
3. Már eddig is nagyon sokszínűnek mutatkoztatok, mind a különböző műfajú koncertek, mind a KWF megszervezésében. Melyik típusú rendezvény szervezése állt közelebb hozzátok? Tervezitek a jövőben szélesíteni a tevékenységeteket másfajta események szervezésére is?
Lucia: Azt gondolom, a KWF az, ami a legközelebb állt hozzánk a szervezés tekintetében, hiszen az idei verseny a mi gyermekünk, szellemi termékünk és felelősségünk volt az első, a pályázatban leírt szótól az őszi nagydöntő utáni interjúig, amit a R3D Sevennel készítettünk a döntőn szerzett élményeikről. Ezen kívül persze a négy idei koncert közül a B.A.P és az FT Island koncertjét említeném, de ezek személyes okok miatt álltak közel hozzám.
A másfajta eseményekre utaló törekvéseink egyike a január 13-án megrendezésre kerülő első Open Stage a K-Ship-en, mely egy rendezvénysorozat első állomása. Rengeteg tehetséges fiatal él az országban, akik nagy örömünkre szeretik és gyakorolják a K-pop cover műfaját. Szeretnénk nekik lehetőséget adni, hogy mindenféle kötöttség nélkül megmutathassák magukat, fellépési rutint szerezzenek, megismerkedhessenek egymással és persze emellett bulizhassanak egy olyan helyen, ahol otthon érezhetik magukat. A K-Ship tartogat meglepetéseket. Létrehozunk egy közösségi teret a K-popperek számára, mely otthont adhat kisebb klubkoncerteknek, partyknak, fan meetingeknek és persze a cover kedvelőinek.
4. Nagyon sok múlik a fandomokon is. Mind tudjuk, hogy a magyar közösség elég passzív, gyakran bosszantó tud lenni. Mennyire befolyásolja a munkátokat a rajongók hozzáállása?
Anna: Bevallom őszintén, hogy néha tényleg nehéz, és bosszantó is tud lenni, amikor az ember összeteszi minden erejét és dolgozik valamin, hogy másoknak örömet okozhasson, de vannak, akik negatívan állnak a dolgokhoz vagy nem éppen tartják megfelelőnek mit, miért és hogyan csinálunk. Szerencsére kevés ilyen ember van és azok az emberek, akik támogatnak minket és hálásak a munkánkért, annyi pozitív energiát tudnak adni, hogy elnyomják a rosszakarókat. Amikor látom a boldog mosolyt az arcokon, akkor mindig arra gondolok, hogy ezekért a pillanatokért megéri.
Kyara: Egyetértek Annával, főleg, hogy saját bőrömön is tapasztalom a nehézségeit, de ugyanakkor azokat a pillanatokat is, hogy mélyebb időszakokban is tudom azt mondani, ezekért megéri folytatni.
Buzsoo: Három szóval megfogalmazva: iszonyatos nehéz olykor. Lehet nyersnek fogok hangzani, de sajnos átlagban a probléma sokszor a magyar értelmező olvasásban rejlik. Szokványos betegségnek számítjuk mára már – ami független attól, hogy valaki K-popper vagy sem – a szelektív hallás, azaz "azt hallok meg, amit akarok" szindrómát.
Iszonyat energiákat emészt fel olykor egy aktívabb időszakban, hogy ugyanazt akár háromszázezerszer írjuk le, mondjuk el újra és újra, mint ami a fő posztban van, csak mindig a kérdező nyelvezetére fordítjuk le végül. Igen nagy türelemre tettünk szert az elmúlt egy évben. Ettől független befolyásolni nem befolyásolja a hozzáállásunkat, a munkánkat, mert vannak ellenkező példájú fanok, akik észre se veszik, hogy segítik a munkánkat. Értük nagyon hálásak vagyunk! Innen jött az Önkéntes Programunk ötlete is.
Mégis megéri. Például ott van az a pillanat, amikor a koncertteremben állsz és keresel egy észrevehetetlen zugot, ahonnan figyelheted a fanokat. Akkor ott van mindenki arcán az őszinte öröm, még a legádázabb ellenségeink is ilyenkor mosolyogva állnak ott, mint kisgyerek a karácsonyi ajándék felett. Ezeket a pillanatokat szeretem nézni, igazán megható.
5. Mint tudjuk, munka és tanulás mellett dolgoztok azon, hogy minél több és jobb eseményt meg tudjatok valósítani nekünk. Mennyire nehéz, avagy könnyű összetartani a csapatotok?
Lucia: A csapatot összetartani nem nehéz. Részei vagyunk egymás életének a magánéletben is. Az idő az, ami általában az ellenségünk ebből kifolyólag. Ha egy napban 48 óra lenne, az is kevés lenne. Bár most kicsit nehezíti a mindennapokat, hogy Anna a világ másik felén van, de szerencsére a technika világában egész közel tudjuk hozni és mindig "részt vesz" a közös eseményeinken és a meetingeken.
Anna: Most, hogy 7 órás időeltolódással vagyok odébb, nem olyan egyszerű, de mindig sikerül úgy időzíteni, hogy én se maradjak ki a dolgokból, emellett pozitívum, hogy én a koreai időzónához jóval közelebb vagyok így esetleg a reakcióidő is jobb, és ha bármi van, végső soron még át is repülhetek.
6. Nem tudom, hogy az olvasók hogy vannak vele, de engem igazán érdekel, hogy honnan jön a logótok? Van esetleg egy különleges kis története? Kérlek, meséljetek róla egy keveset!
Lucia: A hamvaiból feltámadó főnix... Attól tartok, a válasz sokkal egyszerűbb lesz, mint ahogy gondoljátok. Mi vagyunk, minket jelképez. Minket és az összes olyan embert, aki tudja mit jelent felállni. Mit jelent újrakezdeni, mit jelent a pofonok után megrázni magad és tovább menni. Csapatunk tagjai mind a magánéletben, mind a munkában tudják milyen ez és megtették nem egyszer az életük során, megteszik a mai napig itt, a K-pop közösségben is. Tudjuk, sokan nem hiszik el, de minket is bánt a negatív megítélés. Itt persze nem a negatív kommentekre gondolok – mindenkinek joga van a véleményéhez és sajnos nincs olyan, hogy egy megoldás mindenkinek jó – , hanem az alapvető gondolkodásra velünk szemben. Sajnos sok olyan emberben veszítettünk el hitet, vagy bizalmat, akiről hittük, hogy ismer minket, vagy tudja milyen szándékkal dolgozunk és alkotunk, mégis bebizonyosodott róluk, hogy egy-egy negatív sirám, rosszindulatú pletyka alapján alkotnak véleményt, vagy változtatják meg a már kialakult képet. De nézhetjük a szervezés oldaláról is. Nem hullanak az ölünkbe a lehetőségek, megdolgozunk értük és bizony sokszor ütközünk falakba. Ez biztosan előfordul az olvasókkal is. A mi esetünk csupán annyiban más, hogy mi próbálunk tenni ezért a közösségért, valóban jó szándékkal és mindezek ellenére töretlenül, de ehhez minden nap újjá kell éledni, új erőt kell gyűjteni. Míg egy ilyen ismerőst, egykori barátot vagy párt el lehet engedni az életünkből, a hivatásunkat, a missziónkat nem. Higgyétek el, "próbáltuk", de valahogy mindig sikerül a jó emberekre koncentrálni, keresni egy másik utat, vagy berágni magunkat a küszöb alatt. Ezt jelenti a főnix.
II. A koncertekről – kicsit bővebben!
7. Mindenki gondolhatja, hogy nem kevés időt és energiát fektettek a hazai k-pop eseményekbe. Beengednétek minket is egy kicsit a kulisszák mögé? Kérlek, meséljétek el nekünk röviden, hogy a nulláról milyen út vezet, például, egy koncert kivitelezéséhez!
Lucia: Huhh, hát az út nagyban függ magától a koncerttől is. Egy szerencsés esetet nézve, a koncertről hónapokkal előbb tudomást szerzünk. Amíg nem hozhatjuk nyilvánosságra, a háttérmunkákat végezzük. A másik féllel és a helyszínnel megálmodjuk a promotálás menetét, eldől a jegyár és szépen lassan körvonalazódnak a produkciós igények a technikától a cateringen át a backstage bekészítésig. A véglegesítések jóformán a koncert kezdés időpontjáig tartanak. Igazából egy több tízoldalas tanulmányt le lehetne írni arról, hogyan is néz ki egy koncert felépítése szakaszaiban. Magára a koncert napjára pedig egy forgatókönyvet készítünk, amiben percről percre megfogalmazódik a nap menete.
8. Többször is dolgoztatok már együtt a My Music Taste-tel, külföldi fandomok vezetőivel és más különböző csapatokkal is. Mennyire nehéz az együttműködés velük? Hány nyelven beszéltek, hogy mindezt kivitelezni tudtok?
Lucia: A külföldi koncertszervezők, mint például a My Music Taste esetében nem jelent gondot a nyelvi különbség, az angolt használjuk egyetemes nyelvként. A művészek menedzsmentje már keményebb dió, de a koreaiul beszélő csapattagjaink segítségével ez az akadály is kiküszöbölhető.
9. Sokan kérdezték már tőletek is, hogy 1-1 banda milyen árkategóriába tartozik. Laikus rajongóként, hogyan tudnánk rálátást szerezni erre?
Lucia: Az a helyzet, hogy sehogy. A menedzsmentek nem adják ki ezeket az információkat. Annak idején mi is próbálkoztunk felderíteni a listaárakat, de ez nem ilyen egyszerű. Ráadásul, ezek az árak változékonyak, hiszen függ a banda életkorától, a népszerűségétől, az eladott lemezek számától, ranglistáktól, megnyert díjaktól. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egy csapat, mely ért egy x összeget idén, jövőre a megnyert díjainak arányában ez az összeg több millió forinttal is megugorhat. Ezért is szoktuk inkább kategorizálni a bandákat. Többször hallhattátok, vagy olvashattátok tőlünk az „A”, „B”, vagy „A+” kategóriás banda kifejezéseket. Előfordul, hogy egy banda nem tud átlépni a kategóriája határán. Ilyen például a 24K, mely egy „B” kategóriás bandának számít, hiába 5 éve alkot a csapat. De van olyan, akit első perctől „A” kategóriába sorolhatunk. Ilyen például az FT Island, vagy a SHINee. Ezeknek a bandáknak általában az alapkörülménye adja magában, hogy magasabbra jut társainál. Van, aki megalakulásakor olyan magasan az ellenfelek "fölé lett lőve", hogy gyakorlatilag „A+”-nak született, ez például a BIGBANG. Olyan pedig, hogy valaki „B”-ből átmenet nélkül „A+” kategóriássá váljon csak egyszer fordult elő. Aki pedig ezt el tudta érni Ti vagytok, kedves ARMY, ugyanis a BTS-ről van szó. Ez az oka annak, hogy ha a bandák árairól érdeklődtök, mi kategóriákban válaszolunk. De egyet leszögezhetünk: Legyen szó bármely kategóriáról, a tételek sokkal magasabbak, mint ahogy azokat a felméréseink során a fanok belövik.
10. A koncertek előtt szinte már bevett szokás a sorszámozás. Elmagyaráznátok a hozzá nem értőknek, hogy ez miért jó dolog? Mennyi segítséget szoktatok kapni ennek a lebonyolításához a helytől, esetleg a külföldi staffosoktól?
Lucia: Az elmúlt koncertek alkalmával a sorszámozás a beengedéssel együtt a mi feladatunk és felelősségünk volt és bár sokszor a látszat más, jók vagyunk benne. Ezt azért merem következetesen kijelenteni, mert mind a külföldi, mind a magyar partnerek legyen szó szervezőről, helyszínről, vagy akár a biztonsági csapatról kifejezetten kéri, hogy lássuk el ezt a feladatot, mely menetének kialakításában szabad kezet is kapunk. Kivétel volt az FT Island koncert, ahol a MMT egy új idősávozást szeretett volna kipróbálni. Segítséget nem igazán kapunk sem a sorszámozásban, sem a beengedésben, inkább arról van szó, hogy a jegyértékesítő stábbal és a biztosítást végző csapattal sikerült annyira jó kapcsolatot kialakítani, hogy kérés nélkül is egymás keze alá dolgozunk és félszavakból is értjük egymást.
Hogy miért jó dolog? Őszinték leszünk; nem az. Macerás, plusz időigényes, utáljátok ti is, mi is, feszültséggel teli és csak pszichológiai funkciója van. Ez a szükséges rossz, ami egy K-pop koncert velejárója szerte a világon. Millió más koncertre sorszámozás nélkül engedik be a rajongókat. Helyesbítek: minden más koncertre e nélkül zajlik a beengedés. Több tíz és százezres közönség mozgatása megoldható sorszámozás nélkül. Miért csináljuk mégis? Mert ez a műfaj igényli. Mert a menedzsment és a szervezők igénylik. Mert Ti igénylitek. És ha már van, megpróbáljuk a jó oldalát nézni. Úgy tűnik a maga feszültségében is meg van az a megnyugtató funkciója, hogy ha "előbb jössz, előbb is mész be". Egy ideális világban megjössz a helyszínre abban az időintervallumban amit meghirdettek, megkapod a sorszámod és elmész amíg a beengedés nem kezdődik. Ekkor megkeresed a jegykategóriád sorát és beállsz a számodnak megfelelő helyre. Jelenleg a megadott időben érkezést sem tudjuk abszolválni. Ennek okát próbáljuk megérteni, de egyelőre nem jártunk sikerrel, ahogy annak megértésében sem, miért nehéz belevésni a fejekbe, hogy csakis az a sorszám lesz a hivatalos, amit az erre kijelölt embertől kap meg a rajongó. De nem adjuk fel! Így csak annyit mondhatok, a sorszámozásban az a jó, hogy kvázi egységben és rendszerben egy igazságos menetet tudunk kialakítani a beengedés sorrendjéhez (Mely majd részben megdől a küzdőtéren az egymás elé furakodással.).
11. A szerkesztőségben a legtöbben úgy véljük, hogy kevés realitása lenne Magyarországra lánycsapatokat, vagy szóló előadókat hozni. Mennyire befolyásolja ez a különböző előadók koncertjeinek megvalósulásának lehetőséget?
Lucia: A kegyetlenül őszinte és nyers válasz erre kérdésre az, hogy minden pénz és idő kérdése. Ebben az évben többször is lemondtunk koncertről, vagy nem szálltunk be társszervezőként a többi állomás promóterei mellé. Figyelembe kell vennünk a magyar K-popperek helyzetét. Idén négy koncert jelentkezett be olyan időpontra és olyan feltételekkel, amit elbírt a közösség. Ha csak egy koncert lett volna és az lánybanda, vagy egy szóló előadó azt gondolom, ugyanilyen sikeres lett volna. Viszont, ha ötödikként bevállaltunk volna egy kevésbé ismert, vagy kevésbé "hypolt" lánybandát, az a koncert óriási bukás lett volna. Természetesen az a tényező sem elhanyagolható, hogy a magyar közönség egyelőre nagy százalékban más előadók koncertjére vágyik. Ez azt jelenti, hogy gondolkozunk a lány- és a szóló előadók idecsábításán is, de ennek nagyon jó időben és visszautasíthatatlan feltételekkel kell történnie.
12. Mennyire követitek figyelemmel a fanprojecteket?
Anna: Természetesen mi mindig a fél szemünket a projecteken tartjuk és igyekszünk figyelni a környező országok állapotára is és ezáltal következtetéseket levonni saját magunknak. Nem utolsó sorban pedig igyekszünk a fandomokat is figyelni, ezért is csinálunk minden évben egy átfogó felmérést a Magyarországon fellelhető koreai témájú csoportokról és oldalakról hiszen ez nagy segítségünkre válhat a későbbiekben.
Kyara: Igyekszem mindig képben lenni lehetőségeimhez képest, jó néhányban részt is szoktam venni, valamint jómagam is évi rendszerességgel vagyok nem kevés mennyiségű project/esemény levezényelője a saját fandomomat érintően.
13. Kit/Kiket szeretnétek nagyon Magyarországra hozni?
Lucia: Természetesen nálunk is megvannak a favoritok, melyekből kettőt idén kipipáltunk. Velük kapcsolatban most az a feladat, hogy vissza akarjanak jönni, amiről szerencsére tettek már pozitív megnyilvánulást. A lista megvan, de rengeteg szempontot figyelembe kell vennünk, valamint vannak olyan csapatok, amelyek több éves előkészítést igényelnek. Szerencsére ezek mellett egyre több olyan előadó van, aki magától jelzi a szándékát, miszerint szeretne itt koncertezni.
14. Nyilván Ti is nagyon idegesek vagytok a különböző bandákkal, menedzsmentekkel való találkozás előtt. Hogyan küzditek ezt le?
Lucia: Nem vagyunk szívbajosak, az biztos. Csapatunk több tagja megaprodukciókkal is dolgozott már, vagy dolgozik a mai napig. Nem idegen számunkra a művészi közeg és a művészekkel, híres emberekkel való kommunikáció és közös munka. Igaz, mindig összeülünk és egy bor mellett kibeszéljük az előadókat, a lehetséges helyzeteket, álmodozunk, merengünk ki milyen lesz, és mi milyenek leszünk velük. Aztán eljön a nap és valahogy már a helyzetben – vagyis inkább utána – kapcsolunk, mi is történt az imént. Buzsoo a Block B koncerten egyik pillanatban még a technikai pultban állt, a másikban pedig már Zico fülmonitorját helyezte fel; Kyara a reptérre menet még a 24K koncert feszültségei miatt aggodalmaskodott, pár órára rá pedig a hotelben kapott kisebb infarktust mikor Kisu a karját fogdosva érdeklődött a tetoválásairól. Bár a 24K – és egyébként a B.A.P – közvetlensége olykor adott okot pironkodásra mindannyiunk számára. Azt hiszem ilyen téren nekem Anna és Hongki reptéri önfeledt beszélgetése és a Kő-Papír-Olló játéka volt a fénypont.
Összefoglalva szerintem az a kulcspont, hogy annyira el vagyunk foglalva a teendőinkkel, a megoldásra váró feladatokkal, hogy elfelejtjük, kivel állunk szemben, kivel beszélgetünk, kit utasítunk, ki kér tőlünk, ki ölel meg, vagy mosolyog ránk.
Anna: Én mindig egyfajta érzéssel és várakozással tekintek elébe, hogy vajon ez a koncert milyen lesz úgy egészében, milyen lesz a légkör, vagy hogy maga az adott előadó milyen lesz. De általában, mire eljön a koncert napja, annyi teendő és megoldandó probléma merül fel, hogy a legutolsó gondolatom ez. Szeretek 100%-ot nyújtani ha dolgozom, így igyekszem elkülöníteni a dolgokat és úgy gondolom, hogy ez eddig sikerült is. Szerintem ugyanolyan emberek, mint mi, és erre mindig jó érzés minden alkalommal rájönnöm, úgyhogy szerintem nem szoktam gondot csinálni és izgulni. Bár azt elárulhatnák, hogy mit használnak az arcukra, mert azt irigylem, vagy legalább a kozmetikus számát megadhatnák.
Kyara: Én is amondó vagyok, hogy bármennyire vagyunk idegesek, vagy éppen vannak elképzeléseink mi hogy fog majd történni, vagy éppen mennyire lesznek befolyásoló tényezők a felkészülési időszakban lezajlott események, tény és való, hogy amint elérkezik a várva várt koncert napja, olyan iramban zajlanak a dolgok, hogy sokszor esélyünk sincs átgondolni, mi is zajlik abban a pillanatban, csak később tudatosul amikor van egy szusszanásnyi időnk átértékelni azt az x napot, amennyit itt vannak az adott csapatok. Jól esik viszont azt látni, hogy mennyire emberiek, közvetlenek a legtöbben és ebből adódóan sok esetben tudnak olyan meglepetéseket is okozni amik életre szóló emlékek lesznek.
Buzsoo: Azon szerencsések egyike vagyok, aki a világ minden tájáról dolgozott együtt világsztárokkal. Ha lehet azt mondani, hogy van titka, akkor csak az, hogy nem világsztárként gondolok rájuk, hanem kollégára, emberre, aki ugyan úgy elmosolyodik, ha messziről te is rámosolyogsz és érzi, hogy őszintén jött. Egyenértékűnek tekintem a helyzetet, nem érdekem kihasználni őt és a bizalmát. Talán csak egyszer volt, hogy annyira tartottam az előadó közelségétől, hogy izgultam, de aztán annyira segítette a helyzetet, hogy másnap a szabadnapján ő készített fel az államvizsgámra. Nem kapok szívrohamot ma már, ha éppenséggel meg kell dorgálnom a sztárt. (Őszintén szólva egy fan sokkal félelmetesebb.)
15. Szerintetek miért a Lánchíd a kihagyhatatlan látványosság Budapesten?
Anna: Mert kivilágítva este gyönyörű és különleges, nem mellesleg a városra néző kilátás gyönyörű róla.
Kyara: Csak egyetérteni tudok Annával.
16. Szerintetek is úgy néz ki az FT Island Seunghyun-ja, mint egy imádnivaló koala? (justforfun)
Buzsoo: Ezzel lehet, hogy a koalák vitatkoznának, mi nem, mert koncert szervezőként pártatlannak kell lennünk
Anna: Egyetértek Buzsooval.
III. Az idei év, és a jövő szele
17. Idén meghirdettétek az első önkéntes programotok. Ha kérdezhetünk erről: Sok jelentkező volt a programba? Mennyiben tudják majd megkönnyíteni a munkátok?
Buzsoo: Számunkra is meglepetést okozott, hogy a vártnál sokkal többen jelentkeztek, így nagyon nehéz meghozni a döntést, hogy egy évig ki tartson velünk. Eddig két fordulón vannak túl a jelentkezők és jelenleg tanakodunk, hogy ki az, aki csapatunk és életünk részévé válhat. Nem árulunk zsákbamacskát, döntésünk nagyrészt a megérzéseinken fog alapulni.
Önkéntes Programunk ötlete nem feltétlen a miénk, hanem ázsiai országokban a diákok önkéntességével vezényelik le a szervezők a koncerteket, ezért a résztvevők pontokat kapnak, amit vagy iskolai kreditbe, vagy épp egyetemi felvételibe beszámítható. A másik ötletadó a 24K koncert szervezése alatt talált meg minket. Így alkottuk meg a saját koncepciónkat az ÖnPrót. Az ÖnPrósok elsősorban a koncertek és rendezvények folyamán segítik a munkánkat, illetve az előkészületek bizonyos részeiben, ez lehet szociális média területe, lehet grafikai tevékenység, interjúztatás, videó készítése. Mindenképpen a jó ÖnPro tag segíti a munkánkat, hiszen ahogy egyre több koncert és rendezvény van, nekünk is egyre több mindenre kell figyelni és így már nem tudunk mindenhol ott lenni.
Annyit elárulhatok még, hogy kemény munkával az ÖnPro tag akár teljes értékű Seoul Mates taggá is kinőheti magát, és lényegében ez a célunk is. Kinevelni a saját új családtagunkat.
18. Az önkéntes programotok mellett korábban említettétek, hogy kicsit átvariálnátok a sorszámozás rendszerét, s a rendszer kipróbálásában a rajongók segítsége is kellene. Mit vártok ettől az új rendszertől?
Lucia: Röviden, tömören a fizikai jelenlét elengedését, vitamentes, valóban rendszer alapú együttműködést a fanokkal.
19. Hogyan értékelnétek az idei évet? Milyen jó és rossz élményeitek születtek?
Lucia: Összességében nagyon hálás vagyok, mert egy ragyogó évet zárunk, de őszintén szólva örülök, hogy vége, mert nagyon elfáradtunk. Nem egyszerű helyt állni a civil munkában, a magánéletben és itt is. Főleg ha az ember maximalista. Én két, számomra nagyon kedves csapattal találkozhattam, hallhattam, láthattam és beszélhettem. Az FT Island koncert megszervezése bakancslistás volt, így számomra ez szakmailag is hatalmas élmény volt. Azt gondolom, végeredményben minden pozitívan zárult, még a negatívan kezdődő nehéz, kellemetlen dolgok is, hiszen a végeredménye minden vitának, elengedésnek, rosszindulatú hangnak is pozitív kiforrású lett és csak összekovácsolt és erősebbé tett minket.
Buzsoo: Még mindig tömegiszonyom van! És piszkosul elfáradtunk. Ahogy Luciának, nekem is bakancslistás volt az FT Island annyi svédcsavarral, hogy csak egy része van kipipálva, a másik része, hogy Lee Hongkival egy dal erejéig közösen álljak színpadon még várat, de azt hiszem, megalapoztuk ezt idén. Szerintem ennyire még nem örültünk, hogy év vége van.
20. Milyen kilátásaitok vannak a jövő évvel kapcsolatban?
Buzsoo: Nagyon, nagyon, nagyon sok meglepetés lesz jövőre, van, ami még nekünk is az. Már az interjú elkészülése közben is született egy két ötlet, amit biztos, hogy megvalósítunk. Ha jövőre ilyenkor is megkérdezitek az előző kérdést, szerintem akkor már csak a horkolásunkat fogjátok hallani, miközben Balin az egyik oldalunkról a másikra fordulunk, hiszen még fárasztóbb lesz számunkra, az biztos. Egyelőre titkokat nem árulunk el, hiszen akkor már nem titok. Ezért is kell minket követni Facebookon, Instagramon, Twitteren, és ahol lehet, soha nem tudni melyik pillanat lesz az, amikor meglepetést okozunk és szerintünk nem jó ha lemaradna bárki.
Anna: Én már tűkön ülök, és várom, hogy a jövő év milyen meglepetéseket és rendezvényeket tartogat majd nekünk, természetesen vannak terveink, ötleteink, de ezeket szeretnénk megtartani egyelőre, amint sor kerül a következő rendezvényre, biztosak lehettek abban, hogy amint lehetőségünk van, megosztjuk ezeket a nagyközönséggel is.
Egy dolog már biztos, hogy a január 13-i programunkra, amely az új színterünkön, a K-shipen kerül megrendezésre, minden kedves érdeklődőt és egyben a covereseket is sok szeretettel várunk. Ha nem lennék a világ végén, én biztos, hogy nem hagynám ki!
Kyara: Biztosak lehettek benne, hogy lesznek meglepetéseink a jövő évre is ;)
Még egyszer szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtátok a felkérésünk! Reméljük, hogy jövőre is sokat láthatunk majd Titeket, és már alig várjuk az új projektjeiteket!
A Seoul Mates elérhetőségei:
→ Email cím: seoulmatesent@gmail.com
→ Facebook
→ Facebook csoport
→ Instagram
→ Twitter
Kellemes olvasást!
I. Mi is az a Seoul Mates?
1. Igazán hálásak vagyunk, hogy elfogadtátok a felkérésünk! Első körben szeretnénk megköszönni minden eddigi, és ez utáni munkátok, egy igazán közvetlen, és segítőkész szervezőcsapattal ismerkedhettünk meg az idők során. Sok szem tapad rátok az idei sikeres koncertek, és K-POP WORLD FESTIVAL után, és ebből adódóan sokakban felmerülhet a kérdés, hogy pontosan kiknek és hogyan köszönhetjük ezt a sok feledhetetlen élményt. Bemutatnátok röviden a Seoul Mates csapatát, és megalakulásának történetét? Kit honnan ismerhetünk korábbról, milyen munkatapasztalatokkal bírtok?
Lucia: Szeretnénk megköszönni a megkeresést és a felkérést. Számunkra is fontos, hogy meséljünk a tevékenységeinkről, mert tudjuk, sokak számára nem teljesen világos melyik szervezet mivel is foglalkozik a magyar K-pop közösségben. Ezért is fogadtuk meg, hogy őszintén, a lehető legtöbb információt megosztva fogunk válaszolni az általatok feltett kérdésekre.
Az alapgondolat megszületése tavaly decemberére tehető. Ekkor a csapat egy része már együtt dolgozott a Block B koncert előkészítésén. Én még Ancsával – korábbi Seoul Mates tag – együtt, az Idolater alapító tagjaként és kreatív igazgatójaként működtem, bár a csapattal a munka számunkra az év végére egyre lehetetlenebb lett, ezért is döntöttünk úgy, hogy elhagyjuk az Idolatert és egy olyan csapatot szervezünk, mellyel összeegyeztethetőek az elképzeléseink és működőképes a csapatmunka. Idén januárban már nyilvános keretek között, mint Seoul Mates folytattuk a megkezdett munkát, melynek első gyümölcse a Block B márciusi koncertje volt.
A csapatunk jelenleg hét oszlopos tagból áll, akikkel találkozhattatok a rendezvényeken is, de szervezetünk folyamatosan bővül és alakul. Ezt bizonyítja a novemberben meghirdetett ÖnPro és az, hogy egyre több bel- és külföldi partnert tudhatunk magunk mellett.
Számomra nem idegen a rendezvényszervezés, 10 éve veszek részt különböző rendezvények megálmodásában és lebonyolításában. A K-pop közösség a korábbi évekből az Idolaterben végzett munkámról ismerhet. Főszervezője voltam az első K-pop Tábornak, melyet egy győztes KOFICE pályázat tett lehetővé, valamint részt vettem a World Festivalok szervezésében és a Koreai Kulturális Központ rendezvényein a K-pop témájú programokért vagyok felelős már harmadik éve.
Anna: A koreai kultúrával már egészen kiskoromban volt szerencsém találkozni, emellett az elsők között volt lehetőségem elkezdeni koreaiul tanulni a Koreai Kulturális Központban. A nyelv tanulása mellett a cover dance szépségeit és nehézségeit is megtapasztalhattam éveken keresztül, hiszen a B-Team Projects egyik tagja voltam, amely által sok mindenkit volt szerencsém megismerni és saját kezűleg megtapasztalni a versenyzői oldalát a KWF-nek. Luciát a coveres múltamnak köszönhetően már régebb óta ismertem, de azután ismertem meg csak jobban, miután felkerestek, hogy mint FT ISLAND admin, segítsek az MMT kampányok népszerűsítésében. Kyarát is a kampányokon való közös munka által ismertem meg, de ténylegesen úgy érzem a Block B koncert előkészületei és a Luciától kapott bizalom az, amely minket csapattá formált, így számomra nem is volt kérdés, hogy a továbbiakban is segítsek és támogassam a csapat eszméit és célkitűzéseit. Jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetemen angol nyelven Nemzetközi Gazdálkodást hallgatok, azonban az 2017/2018-as tanévet a Tajvani ShihChien University-n töltöm, ahol kettős diploma programban veszek részt és kínaiul is tanulok. Úgy érzem, hogy a nyelvi ismereteim és a kultúra iránti szeretet által hasznos tagja lehetek a csapatnak. A Seoul Mates számomra nem csak egy munkahely, hanem egy összetartó család, amelynek tagjai csodálatos emberek és mérhetetlenül hálás vagyok, hogy találkozhattam velük.
Kyara: Én személy szerint a japán kultúrával, valamint zenével és mindennel, ami ezzel jár, kezdtem a "pályafutásomat"; a koreai később lopta be magát a szívembe és megmondom őszintén, sosem gondoltam volna, hogy többségben lesz az életem része. Mivel rendelkezem több, mint 7 éves táncos múlttal, így a cover versenyek, események nagyon közel állnak a szívemhez, főleg, hogy régi ismerős arcokkal is újra találkoztam a K-pop világában a táncos múltamból, ami kellemes meglepetésként ért. Bár nagyon hiányzik a tánc és a színpad, legalább ilyen formában kicsit újraélhetem a régi szép időket. Luciával a BTS Fandomnak köszönhetően ismerkedtünk össze (A BTS magyarországi fandomjának vezetője vagyok) egy nem éppen kellemes akkori szituáció miatt, de ahogy mondani szokás, "Minden rosszban van valami jó", hiszen ennek köszönhetem, hogy része lehetek ennek a csapatnak és a bizalmába fogadott, amiért a mai napig hálás vagyok, hiszen látott bennem valamit. Buzsoo-t ismertem már és nagyon örültem, amikor úgy döntött, csatlakozik a csapatunkhoz, Annát pedig az MMT-s kampányokkal folytatott közös munka által ismertem meg. Ahogy telt az idő, nagyon sok mindenen mentünk keresztül, már ez alatt az 1 év alatt is és úgy érzem, hogy szorosabbá vált a kapcsolatunk. A munkán kívül barátként is egymás mellett állunk, valamint legyen bármilyen szituáció is, kiállunk egymásért, ami csak még jobban erősíti a csapatot.
Buzsoo: Talán a csapatba a legkésőbb érkeztem, de konkrét dátumhoz nem köthető, egyszer csak észrevettem, hogy "Jé... Seoul Mates tag vagyok". Mégis, az első közös munkánk a K-pop World Fesztivál volt, amire Lucia felkért, hogy ne csak a zsűri csapatát erősítsem, hanem a látványvilágát, a miliőjét is segítsem megtervezni és rendelkezzem le. Nem volt kétség, hogy igent mondjak, hiszen hazai pálya. Gyerekkorom óta állok színpadon és most már 20 éve, hogy háttérben is jelen vagyok. Számos hazai és nemzetközi produkcióban veszek részt folyamatosan, produkciós menedzser, sounddesigner, rf technikus, stagemaster poszt valamelyikén, ha éppen nem a látványát tervezem, vagy rendezem. A K-pop világával 2007-ben találkoztam először Dél-Koreában. A Seoul Mates nem csak egy Entertainment, egy Team, egy rendezvény és koncert szervező cég, hanem egy család. Közös célokkal, álmokkal, és ezt mind amellett, hogy megmarad az egyéniségünk, hiszen ettől színes a Seoul Mates család.
Lucia: Szerencsére a csapat nagyon kreatív, így állandóan jön valami ötlet, amin dolgozhatunk. Ez lehet egy már meglévő projekt újragondolása, de egy teljesen új terv is. Folyamatosan törjük a fejünket, nálunk nincs leállás. Persze vannak nyugodtabb időszakok, de ilyenkor sem telik el úgy nap, hogy ne beszélnénk át egy hírt, élményt. Ha pedig épp egy rendezvény, vagy projekt előtt állunk, akkor az előkészítési időszakban a munka és suli melletti fennmaradt időt teljesen kihasználjuk.
Anna: Mivel a csapat nagyon kreatív, ahogy Lucia is említette, mindig van mit csinálni, de szerintem mindegyikünk, ahogy tudja, sikeresen beülteti a hétköznapok menetrendjébe. Igaz, hogy sokszor nehéz összeegyeztetni a menetrendünket, hiszen mindegyikünk más elfoglaltságot végez, de valahogy mindig sikerül összehozni a dolgokat, amelyeknek végül nagyszerű gyümölcsei lesznek.
Kyara: Folyamatosan záporoznak az újabbnál újabb ötletek, így én is állíthatom, hogy sosincs megállás. Bár természetesen nem könnyű, hiszen mindenkinek megvannak a saját elfoglaltságai, munkája, iskolája stb., de igyekszünk mindig kihozni magunkból a legtöbbet, és minden lehetséges időt kihasználni.
Buzsoo: Szerintem nincs koncert mentes időszak, ahogy a hétvége fogalmát hírből se ismerjük. Azért megpróbálunk odafigyelni, hogy tíz megbeszélésből egy legalább csak rólunk szóljon és ne munkáról, bár ez nem igazán sikerül, mert amint egy apró szikra felüti a fejét, elkezdődik az agyalás.
Lucia: Azt gondolom, a KWF az, ami a legközelebb állt hozzánk a szervezés tekintetében, hiszen az idei verseny a mi gyermekünk, szellemi termékünk és felelősségünk volt az első, a pályázatban leírt szótól az őszi nagydöntő utáni interjúig, amit a R3D Sevennel készítettünk a döntőn szerzett élményeikről. Ezen kívül persze a négy idei koncert közül a B.A.P és az FT Island koncertjét említeném, de ezek személyes okok miatt álltak közel hozzám.
A másfajta eseményekre utaló törekvéseink egyike a január 13-án megrendezésre kerülő első Open Stage a K-Ship-en, mely egy rendezvénysorozat első állomása. Rengeteg tehetséges fiatal él az országban, akik nagy örömünkre szeretik és gyakorolják a K-pop cover műfaját. Szeretnénk nekik lehetőséget adni, hogy mindenféle kötöttség nélkül megmutathassák magukat, fellépési rutint szerezzenek, megismerkedhessenek egymással és persze emellett bulizhassanak egy olyan helyen, ahol otthon érezhetik magukat. A K-Ship tartogat meglepetéseket. Létrehozunk egy közösségi teret a K-popperek számára, mely otthont adhat kisebb klubkoncerteknek, partyknak, fan meetingeknek és persze a cover kedvelőinek.
4. Nagyon sok múlik a fandomokon is. Mind tudjuk, hogy a magyar közösség elég passzív, gyakran bosszantó tud lenni. Mennyire befolyásolja a munkátokat a rajongók hozzáállása?
Anna: Bevallom őszintén, hogy néha tényleg nehéz, és bosszantó is tud lenni, amikor az ember összeteszi minden erejét és dolgozik valamin, hogy másoknak örömet okozhasson, de vannak, akik negatívan állnak a dolgokhoz vagy nem éppen tartják megfelelőnek mit, miért és hogyan csinálunk. Szerencsére kevés ilyen ember van és azok az emberek, akik támogatnak minket és hálásak a munkánkért, annyi pozitív energiát tudnak adni, hogy elnyomják a rosszakarókat. Amikor látom a boldog mosolyt az arcokon, akkor mindig arra gondolok, hogy ezekért a pillanatokért megéri.
Kyara: Egyetértek Annával, főleg, hogy saját bőrömön is tapasztalom a nehézségeit, de ugyanakkor azokat a pillanatokat is, hogy mélyebb időszakokban is tudom azt mondani, ezekért megéri folytatni.
Buzsoo: Három szóval megfogalmazva: iszonyatos nehéz olykor. Lehet nyersnek fogok hangzani, de sajnos átlagban a probléma sokszor a magyar értelmező olvasásban rejlik. Szokványos betegségnek számítjuk mára már – ami független attól, hogy valaki K-popper vagy sem – a szelektív hallás, azaz "azt hallok meg, amit akarok" szindrómát.
Iszonyat energiákat emészt fel olykor egy aktívabb időszakban, hogy ugyanazt akár háromszázezerszer írjuk le, mondjuk el újra és újra, mint ami a fő posztban van, csak mindig a kérdező nyelvezetére fordítjuk le végül. Igen nagy türelemre tettünk szert az elmúlt egy évben. Ettől független befolyásolni nem befolyásolja a hozzáállásunkat, a munkánkat, mert vannak ellenkező példájú fanok, akik észre se veszik, hogy segítik a munkánkat. Értük nagyon hálásak vagyunk! Innen jött az Önkéntes Programunk ötlete is.
Mégis megéri. Például ott van az a pillanat, amikor a koncertteremben állsz és keresel egy észrevehetetlen zugot, ahonnan figyelheted a fanokat. Akkor ott van mindenki arcán az őszinte öröm, még a legádázabb ellenségeink is ilyenkor mosolyogva állnak ott, mint kisgyerek a karácsonyi ajándék felett. Ezeket a pillanatokat szeretem nézni, igazán megható.
5. Mint tudjuk, munka és tanulás mellett dolgoztok azon, hogy minél több és jobb eseményt meg tudjatok valósítani nekünk. Mennyire nehéz, avagy könnyű összetartani a csapatotok?
Lucia: A csapatot összetartani nem nehéz. Részei vagyunk egymás életének a magánéletben is. Az idő az, ami általában az ellenségünk ebből kifolyólag. Ha egy napban 48 óra lenne, az is kevés lenne. Bár most kicsit nehezíti a mindennapokat, hogy Anna a világ másik felén van, de szerencsére a technika világában egész közel tudjuk hozni és mindig "részt vesz" a közös eseményeinken és a meetingeken.
Anna: Most, hogy 7 órás időeltolódással vagyok odébb, nem olyan egyszerű, de mindig sikerül úgy időzíteni, hogy én se maradjak ki a dolgokból, emellett pozitívum, hogy én a koreai időzónához jóval közelebb vagyok így esetleg a reakcióidő is jobb, és ha bármi van, végső soron még át is repülhetek.
6. Nem tudom, hogy az olvasók hogy vannak vele, de engem igazán érdekel, hogy honnan jön a logótok? Van esetleg egy különleges kis története? Kérlek, meséljetek róla egy keveset!
Lucia: A hamvaiból feltámadó főnix... Attól tartok, a válasz sokkal egyszerűbb lesz, mint ahogy gondoljátok. Mi vagyunk, minket jelképez. Minket és az összes olyan embert, aki tudja mit jelent felállni. Mit jelent újrakezdeni, mit jelent a pofonok után megrázni magad és tovább menni. Csapatunk tagjai mind a magánéletben, mind a munkában tudják milyen ez és megtették nem egyszer az életük során, megteszik a mai napig itt, a K-pop közösségben is. Tudjuk, sokan nem hiszik el, de minket is bánt a negatív megítélés. Itt persze nem a negatív kommentekre gondolok – mindenkinek joga van a véleményéhez és sajnos nincs olyan, hogy egy megoldás mindenkinek jó – , hanem az alapvető gondolkodásra velünk szemben. Sajnos sok olyan emberben veszítettünk el hitet, vagy bizalmat, akiről hittük, hogy ismer minket, vagy tudja milyen szándékkal dolgozunk és alkotunk, mégis bebizonyosodott róluk, hogy egy-egy negatív sirám, rosszindulatú pletyka alapján alkotnak véleményt, vagy változtatják meg a már kialakult képet. De nézhetjük a szervezés oldaláról is. Nem hullanak az ölünkbe a lehetőségek, megdolgozunk értük és bizony sokszor ütközünk falakba. Ez biztosan előfordul az olvasókkal is. A mi esetünk csupán annyiban más, hogy mi próbálunk tenni ezért a közösségért, valóban jó szándékkal és mindezek ellenére töretlenül, de ehhez minden nap újjá kell éledni, új erőt kell gyűjteni. Míg egy ilyen ismerőst, egykori barátot vagy párt el lehet engedni az életünkből, a hivatásunkat, a missziónkat nem. Higgyétek el, "próbáltuk", de valahogy mindig sikerül a jó emberekre koncentrálni, keresni egy másik utat, vagy berágni magunkat a küszöb alatt. Ezt jelenti a főnix.
II. A koncertekről – kicsit bővebben!
7. Mindenki gondolhatja, hogy nem kevés időt és energiát fektettek a hazai k-pop eseményekbe. Beengednétek minket is egy kicsit a kulisszák mögé? Kérlek, meséljétek el nekünk röviden, hogy a nulláról milyen út vezet, például, egy koncert kivitelezéséhez!
Lucia: Huhh, hát az út nagyban függ magától a koncerttől is. Egy szerencsés esetet nézve, a koncertről hónapokkal előbb tudomást szerzünk. Amíg nem hozhatjuk nyilvánosságra, a háttérmunkákat végezzük. A másik féllel és a helyszínnel megálmodjuk a promotálás menetét, eldől a jegyár és szépen lassan körvonalazódnak a produkciós igények a technikától a cateringen át a backstage bekészítésig. A véglegesítések jóformán a koncert kezdés időpontjáig tartanak. Igazából egy több tízoldalas tanulmányt le lehetne írni arról, hogyan is néz ki egy koncert felépítése szakaszaiban. Magára a koncert napjára pedig egy forgatókönyvet készítünk, amiben percről percre megfogalmazódik a nap menete.
8. Többször is dolgoztatok már együtt a My Music Taste-tel, külföldi fandomok vezetőivel és más különböző csapatokkal is. Mennyire nehéz az együttműködés velük? Hány nyelven beszéltek, hogy mindezt kivitelezni tudtok?
Lucia: A külföldi koncertszervezők, mint például a My Music Taste esetében nem jelent gondot a nyelvi különbség, az angolt használjuk egyetemes nyelvként. A művészek menedzsmentje már keményebb dió, de a koreaiul beszélő csapattagjaink segítségével ez az akadály is kiküszöbölhető.
9. Sokan kérdezték már tőletek is, hogy 1-1 banda milyen árkategóriába tartozik. Laikus rajongóként, hogyan tudnánk rálátást szerezni erre?
Lucia: Az a helyzet, hogy sehogy. A menedzsmentek nem adják ki ezeket az információkat. Annak idején mi is próbálkoztunk felderíteni a listaárakat, de ez nem ilyen egyszerű. Ráadásul, ezek az árak változékonyak, hiszen függ a banda életkorától, a népszerűségétől, az eladott lemezek számától, ranglistáktól, megnyert díjaktól. Tehát könnyen előfordulhat, hogy egy csapat, mely ért egy x összeget idén, jövőre a megnyert díjainak arányában ez az összeg több millió forinttal is megugorhat. Ezért is szoktuk inkább kategorizálni a bandákat. Többször hallhattátok, vagy olvashattátok tőlünk az „A”, „B”, vagy „A+” kategóriás banda kifejezéseket. Előfordul, hogy egy banda nem tud átlépni a kategóriája határán. Ilyen például a 24K, mely egy „B” kategóriás bandának számít, hiába 5 éve alkot a csapat. De van olyan, akit első perctől „A” kategóriába sorolhatunk. Ilyen például az FT Island, vagy a SHINee. Ezeknek a bandáknak általában az alapkörülménye adja magában, hogy magasabbra jut társainál. Van, aki megalakulásakor olyan magasan az ellenfelek "fölé lett lőve", hogy gyakorlatilag „A+”-nak született, ez például a BIGBANG. Olyan pedig, hogy valaki „B”-ből átmenet nélkül „A+” kategóriássá váljon csak egyszer fordult elő. Aki pedig ezt el tudta érni Ti vagytok, kedves ARMY, ugyanis a BTS-ről van szó. Ez az oka annak, hogy ha a bandák árairól érdeklődtök, mi kategóriákban válaszolunk. De egyet leszögezhetünk: Legyen szó bármely kategóriáról, a tételek sokkal magasabbak, mint ahogy azokat a felméréseink során a fanok belövik.
10. A koncertek előtt szinte már bevett szokás a sorszámozás. Elmagyaráznátok a hozzá nem értőknek, hogy ez miért jó dolog? Mennyi segítséget szoktatok kapni ennek a lebonyolításához a helytől, esetleg a külföldi staffosoktól?
Lucia: Az elmúlt koncertek alkalmával a sorszámozás a beengedéssel együtt a mi feladatunk és felelősségünk volt és bár sokszor a látszat más, jók vagyunk benne. Ezt azért merem következetesen kijelenteni, mert mind a külföldi, mind a magyar partnerek legyen szó szervezőről, helyszínről, vagy akár a biztonsági csapatról kifejezetten kéri, hogy lássuk el ezt a feladatot, mely menetének kialakításában szabad kezet is kapunk. Kivétel volt az FT Island koncert, ahol a MMT egy új idősávozást szeretett volna kipróbálni. Segítséget nem igazán kapunk sem a sorszámozásban, sem a beengedésben, inkább arról van szó, hogy a jegyértékesítő stábbal és a biztosítást végző csapattal sikerült annyira jó kapcsolatot kialakítani, hogy kérés nélkül is egymás keze alá dolgozunk és félszavakból is értjük egymást.
Hogy miért jó dolog? Őszinték leszünk; nem az. Macerás, plusz időigényes, utáljátok ti is, mi is, feszültséggel teli és csak pszichológiai funkciója van. Ez a szükséges rossz, ami egy K-pop koncert velejárója szerte a világon. Millió más koncertre sorszámozás nélkül engedik be a rajongókat. Helyesbítek: minden más koncertre e nélkül zajlik a beengedés. Több tíz és százezres közönség mozgatása megoldható sorszámozás nélkül. Miért csináljuk mégis? Mert ez a műfaj igényli. Mert a menedzsment és a szervezők igénylik. Mert Ti igénylitek. És ha már van, megpróbáljuk a jó oldalát nézni. Úgy tűnik a maga feszültségében is meg van az a megnyugtató funkciója, hogy ha "előbb jössz, előbb is mész be". Egy ideális világban megjössz a helyszínre abban az időintervallumban amit meghirdettek, megkapod a sorszámod és elmész amíg a beengedés nem kezdődik. Ekkor megkeresed a jegykategóriád sorát és beállsz a számodnak megfelelő helyre. Jelenleg a megadott időben érkezést sem tudjuk abszolválni. Ennek okát próbáljuk megérteni, de egyelőre nem jártunk sikerrel, ahogy annak megértésében sem, miért nehéz belevésni a fejekbe, hogy csakis az a sorszám lesz a hivatalos, amit az erre kijelölt embertől kap meg a rajongó. De nem adjuk fel! Így csak annyit mondhatok, a sorszámozásban az a jó, hogy kvázi egységben és rendszerben egy igazságos menetet tudunk kialakítani a beengedés sorrendjéhez (Mely majd részben megdől a küzdőtéren az egymás elé furakodással.).
11. A szerkesztőségben a legtöbben úgy véljük, hogy kevés realitása lenne Magyarországra lánycsapatokat, vagy szóló előadókat hozni. Mennyire befolyásolja ez a különböző előadók koncertjeinek megvalósulásának lehetőséget?
Lucia: A kegyetlenül őszinte és nyers válasz erre kérdésre az, hogy minden pénz és idő kérdése. Ebben az évben többször is lemondtunk koncertről, vagy nem szálltunk be társszervezőként a többi állomás promóterei mellé. Figyelembe kell vennünk a magyar K-popperek helyzetét. Idén négy koncert jelentkezett be olyan időpontra és olyan feltételekkel, amit elbírt a közösség. Ha csak egy koncert lett volna és az lánybanda, vagy egy szóló előadó azt gondolom, ugyanilyen sikeres lett volna. Viszont, ha ötödikként bevállaltunk volna egy kevésbé ismert, vagy kevésbé "hypolt" lánybandát, az a koncert óriási bukás lett volna. Természetesen az a tényező sem elhanyagolható, hogy a magyar közönség egyelőre nagy százalékban más előadók koncertjére vágyik. Ez azt jelenti, hogy gondolkozunk a lány- és a szóló előadók idecsábításán is, de ennek nagyon jó időben és visszautasíthatatlan feltételekkel kell történnie.
12. Mennyire követitek figyelemmel a fanprojecteket?
Anna: Természetesen mi mindig a fél szemünket a projecteken tartjuk és igyekszünk figyelni a környező országok állapotára is és ezáltal következtetéseket levonni saját magunknak. Nem utolsó sorban pedig igyekszünk a fandomokat is figyelni, ezért is csinálunk minden évben egy átfogó felmérést a Magyarországon fellelhető koreai témájú csoportokról és oldalakról hiszen ez nagy segítségünkre válhat a későbbiekben.
Kyara: Igyekszem mindig képben lenni lehetőségeimhez képest, jó néhányban részt is szoktam venni, valamint jómagam is évi rendszerességgel vagyok nem kevés mennyiségű project/esemény levezényelője a saját fandomomat érintően.
13. Kit/Kiket szeretnétek nagyon Magyarországra hozni?
Lucia: Természetesen nálunk is megvannak a favoritok, melyekből kettőt idén kipipáltunk. Velük kapcsolatban most az a feladat, hogy vissza akarjanak jönni, amiről szerencsére tettek már pozitív megnyilvánulást. A lista megvan, de rengeteg szempontot figyelembe kell vennünk, valamint vannak olyan csapatok, amelyek több éves előkészítést igényelnek. Szerencsére ezek mellett egyre több olyan előadó van, aki magától jelzi a szándékát, miszerint szeretne itt koncertezni.
14. Nyilván Ti is nagyon idegesek vagytok a különböző bandákkal, menedzsmentekkel való találkozás előtt. Hogyan küzditek ezt le?
Lucia: Nem vagyunk szívbajosak, az biztos. Csapatunk több tagja megaprodukciókkal is dolgozott már, vagy dolgozik a mai napig. Nem idegen számunkra a művészi közeg és a művészekkel, híres emberekkel való kommunikáció és közös munka. Igaz, mindig összeülünk és egy bor mellett kibeszéljük az előadókat, a lehetséges helyzeteket, álmodozunk, merengünk ki milyen lesz, és mi milyenek leszünk velük. Aztán eljön a nap és valahogy már a helyzetben – vagyis inkább utána – kapcsolunk, mi is történt az imént. Buzsoo a Block B koncerten egyik pillanatban még a technikai pultban állt, a másikban pedig már Zico fülmonitorját helyezte fel; Kyara a reptérre menet még a 24K koncert feszültségei miatt aggodalmaskodott, pár órára rá pedig a hotelben kapott kisebb infarktust mikor Kisu a karját fogdosva érdeklődött a tetoválásairól. Bár a 24K – és egyébként a B.A.P – közvetlensége olykor adott okot pironkodásra mindannyiunk számára. Azt hiszem ilyen téren nekem Anna és Hongki reptéri önfeledt beszélgetése és a Kő-Papír-Olló játéka volt a fénypont.
Összefoglalva szerintem az a kulcspont, hogy annyira el vagyunk foglalva a teendőinkkel, a megoldásra váró feladatokkal, hogy elfelejtjük, kivel állunk szemben, kivel beszélgetünk, kit utasítunk, ki kér tőlünk, ki ölel meg, vagy mosolyog ránk.
Anna: Én mindig egyfajta érzéssel és várakozással tekintek elébe, hogy vajon ez a koncert milyen lesz úgy egészében, milyen lesz a légkör, vagy hogy maga az adott előadó milyen lesz. De általában, mire eljön a koncert napja, annyi teendő és megoldandó probléma merül fel, hogy a legutolsó gondolatom ez. Szeretek 100%-ot nyújtani ha dolgozom, így igyekszem elkülöníteni a dolgokat és úgy gondolom, hogy ez eddig sikerült is. Szerintem ugyanolyan emberek, mint mi, és erre mindig jó érzés minden alkalommal rájönnöm, úgyhogy szerintem nem szoktam gondot csinálni és izgulni. Bár azt elárulhatnák, hogy mit használnak az arcukra, mert azt irigylem, vagy legalább a kozmetikus számát megadhatnák.
Kyara: Én is amondó vagyok, hogy bármennyire vagyunk idegesek, vagy éppen vannak elképzeléseink mi hogy fog majd történni, vagy éppen mennyire lesznek befolyásoló tényezők a felkészülési időszakban lezajlott események, tény és való, hogy amint elérkezik a várva várt koncert napja, olyan iramban zajlanak a dolgok, hogy sokszor esélyünk sincs átgondolni, mi is zajlik abban a pillanatban, csak később tudatosul amikor van egy szusszanásnyi időnk átértékelni azt az x napot, amennyit itt vannak az adott csapatok. Jól esik viszont azt látni, hogy mennyire emberiek, közvetlenek a legtöbben és ebből adódóan sok esetben tudnak olyan meglepetéseket is okozni amik életre szóló emlékek lesznek.
Buzsoo: Azon szerencsések egyike vagyok, aki a világ minden tájáról dolgozott együtt világsztárokkal. Ha lehet azt mondani, hogy van titka, akkor csak az, hogy nem világsztárként gondolok rájuk, hanem kollégára, emberre, aki ugyan úgy elmosolyodik, ha messziről te is rámosolyogsz és érzi, hogy őszintén jött. Egyenértékűnek tekintem a helyzetet, nem érdekem kihasználni őt és a bizalmát. Talán csak egyszer volt, hogy annyira tartottam az előadó közelségétől, hogy izgultam, de aztán annyira segítette a helyzetet, hogy másnap a szabadnapján ő készített fel az államvizsgámra. Nem kapok szívrohamot ma már, ha éppenséggel meg kell dorgálnom a sztárt. (Őszintén szólva egy fan sokkal félelmetesebb.)
Anna: Mert kivilágítva este gyönyörű és különleges, nem mellesleg a városra néző kilátás gyönyörű róla.
Kyara: Csak egyetérteni tudok Annával.
16. Szerintetek is úgy néz ki az FT Island Seunghyun-ja, mint egy imádnivaló koala? (justforfun)
Buzsoo: Ezzel lehet, hogy a koalák vitatkoznának, mi nem, mert koncert szervezőként pártatlannak kell lennünk
Anna: Egyetértek Buzsooval.
III. Az idei év, és a jövő szele
17. Idén meghirdettétek az első önkéntes programotok. Ha kérdezhetünk erről: Sok jelentkező volt a programba? Mennyiben tudják majd megkönnyíteni a munkátok?
Buzsoo: Számunkra is meglepetést okozott, hogy a vártnál sokkal többen jelentkeztek, így nagyon nehéz meghozni a döntést, hogy egy évig ki tartson velünk. Eddig két fordulón vannak túl a jelentkezők és jelenleg tanakodunk, hogy ki az, aki csapatunk és életünk részévé válhat. Nem árulunk zsákbamacskát, döntésünk nagyrészt a megérzéseinken fog alapulni.
Önkéntes Programunk ötlete nem feltétlen a miénk, hanem ázsiai országokban a diákok önkéntességével vezényelik le a szervezők a koncerteket, ezért a résztvevők pontokat kapnak, amit vagy iskolai kreditbe, vagy épp egyetemi felvételibe beszámítható. A másik ötletadó a 24K koncert szervezése alatt talált meg minket. Így alkottuk meg a saját koncepciónkat az ÖnPrót. Az ÖnPrósok elsősorban a koncertek és rendezvények folyamán segítik a munkánkat, illetve az előkészületek bizonyos részeiben, ez lehet szociális média területe, lehet grafikai tevékenység, interjúztatás, videó készítése. Mindenképpen a jó ÖnPro tag segíti a munkánkat, hiszen ahogy egyre több koncert és rendezvény van, nekünk is egyre több mindenre kell figyelni és így már nem tudunk mindenhol ott lenni.
Annyit elárulhatok még, hogy kemény munkával az ÖnPro tag akár teljes értékű Seoul Mates taggá is kinőheti magát, és lényegében ez a célunk is. Kinevelni a saját új családtagunkat.
18. Az önkéntes programotok mellett korábban említettétek, hogy kicsit átvariálnátok a sorszámozás rendszerét, s a rendszer kipróbálásában a rajongók segítsége is kellene. Mit vártok ettől az új rendszertől?
Lucia: Röviden, tömören a fizikai jelenlét elengedését, vitamentes, valóban rendszer alapú együttműködést a fanokkal.
19. Hogyan értékelnétek az idei évet? Milyen jó és rossz élményeitek születtek?
Lucia: Összességében nagyon hálás vagyok, mert egy ragyogó évet zárunk, de őszintén szólva örülök, hogy vége, mert nagyon elfáradtunk. Nem egyszerű helyt állni a civil munkában, a magánéletben és itt is. Főleg ha az ember maximalista. Én két, számomra nagyon kedves csapattal találkozhattam, hallhattam, láthattam és beszélhettem. Az FT Island koncert megszervezése bakancslistás volt, így számomra ez szakmailag is hatalmas élmény volt. Azt gondolom, végeredményben minden pozitívan zárult, még a negatívan kezdődő nehéz, kellemetlen dolgok is, hiszen a végeredménye minden vitának, elengedésnek, rosszindulatú hangnak is pozitív kiforrású lett és csak összekovácsolt és erősebbé tett minket.
Buzsoo: Még mindig tömegiszonyom van! És piszkosul elfáradtunk. Ahogy Luciának, nekem is bakancslistás volt az FT Island annyi svédcsavarral, hogy csak egy része van kipipálva, a másik része, hogy Lee Hongkival egy dal erejéig közösen álljak színpadon még várat, de azt hiszem, megalapoztuk ezt idén. Szerintem ennyire még nem örültünk, hogy év vége van.
20. Milyen kilátásaitok vannak a jövő évvel kapcsolatban?
Buzsoo: Nagyon, nagyon, nagyon sok meglepetés lesz jövőre, van, ami még nekünk is az. Már az interjú elkészülése közben is született egy két ötlet, amit biztos, hogy megvalósítunk. Ha jövőre ilyenkor is megkérdezitek az előző kérdést, szerintem akkor már csak a horkolásunkat fogjátok hallani, miközben Balin az egyik oldalunkról a másikra fordulunk, hiszen még fárasztóbb lesz számunkra, az biztos. Egyelőre titkokat nem árulunk el, hiszen akkor már nem titok. Ezért is kell minket követni Facebookon, Instagramon, Twitteren, és ahol lehet, soha nem tudni melyik pillanat lesz az, amikor meglepetést okozunk és szerintünk nem jó ha lemaradna bárki.
Anna: Én már tűkön ülök, és várom, hogy a jövő év milyen meglepetéseket és rendezvényeket tartogat majd nekünk, természetesen vannak terveink, ötleteink, de ezeket szeretnénk megtartani egyelőre, amint sor kerül a következő rendezvényre, biztosak lehettek abban, hogy amint lehetőségünk van, megosztjuk ezeket a nagyközönséggel is.
Egy dolog már biztos, hogy a január 13-i programunkra, amely az új színterünkön, a K-shipen kerül megrendezésre, minden kedves érdeklődőt és egyben a covereseket is sok szeretettel várunk. Ha nem lennék a világ végén, én biztos, hogy nem hagynám ki!
Kyara: Biztosak lehettek benne, hogy lesznek meglepetéseink a jövő évre is ;)
Még egyszer szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtátok a felkérésünk! Reméljük, hogy jövőre is sokat láthatunk majd Titeket, és már alig várjuk az új projektjeiteket!
A Seoul Mates elérhetőségei:
→ Email cím: seoulmatesent@gmail.com
→ Facebook csoport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése