Sziasztok!~
Idén negyedszerre látogatott el Magyarországra egy koreai csapat, ám a mostani koncert műfajában kicsit eltért elődjeitől. A Primadonnák kemény munkájának köszönhetően Budapest is felkerült azon szerencsés városok listájára, ahol az FT Island a 10. évfordulójuk tiszteletére rendezett turnén, az [X]-en Európában is koncertet ad.
A mi napunk délelőtt kezdődött, amikor Noellel karöltve öten beültünk az egyik Bububa teázni. A sorszámok kiosztása hivatalosan fél 3-kor kezdődött, és előtte egy órával lehetett volna a helyszínen várakozni a szervezők kérésére. Sajnos ezt nem minden fan tartotta tiszteletben, holott többször is ki lett írva a SeoulMates-es lányok által, hogy NE éjszakázzon ott senki, és NEM éri meg hajnalok hajnalától kint lebzselni, hisz egyetlen szervező sem lesz a helyszínen délután egy óráig. Mi fél kettő körül értünk a BarbaNegra elé, ahol már sorokban vártak a fanok, és nem hivatalosan sorszámokat is elkezdtek osztogatni – a szervezők kérését figyelmen kívül hagyva. Itt ismerkedtünk meg Mimivel, aki csatlakozott hozzánk a nap hátralevő részében. ^3^ (Meg kell jegyeznem, hogy minden tiszteletem a SeoulMates-é, még mi is kiakadtunk a sok értetlen, és önfejű fanon, pedig mi csak részesei voltunk ennek a csodának, nem szervezőként álltunk velük szemben.) A várakozás közben a SeoulMates csapata a FacebookLive-on keresztül mutatta meg, hogy hogyan is fog kinézni a karszalagok átvétele, megkértek, hogy ne rohanjunk, legyünk figyelemmel a többiekre – viselkedjünk normális emberként, lehetőleg tisztelve a másikat.
Fél három körül el is kezdődött a hivatalos sorszámok kiosztása, megkaptuk a karszalagokat, ill. egy sárga világítós rudat/karkötőt, és a fiúk debütálási dátumával ellátott szalagokat. Először a HighTouch, majd a SoundCheck és végül a Regular jegyesek kapták meg sorszámukat. A számok kiosztása után el lehetett hagyni a helyszínt, és nekünk már csak hat óra előtt kellett visszamennünk, amikor a beengedési sorokat állították fel. Nem rohantunk el azonnal a helyszínről, a BarbaNegra kapujában vártunk egy keveset, a többi rajongóval beszélgetve – ha időben kéne meghatároznom, ekkor talán négy óra lehetett. Több autó is érkezett a helyszínre, gondolom a staffosokkal, és egy kisbusz, amelyben a fiúkat hozták. Seunghyun pont annál az ablaknál ült, amelyik oldalon mi is vártunk, és ahogy észrevette a csillogó szemű, integető rajongókat, ő maga is mosolyogva visszaintett nekünk. ♥
Ez a kép akkor készült, amikor a fiúk már valószínűleg a koncert helyszínéhez közelítettek (Seunghyun IG) |
A Soundcheck jeggyel rendelkezőknek négy órára kellett visszaérnie a helyszínre. A hangpróbán 3 dal hangzott el – a "The Night", a "Champange" és a "Want It". Sajnos egyikőnk sem ilyen jeggyel vett részt a koncerten, így erről nem tudunk bővebben mesélni, de hallomásból nagyon lazák voltak a tagok, és jó hangulatban telt a hangpróba is.
Hat óra előtt minden résztvevő visszaszivárgott a Barba Negra elé, ahol kisebb, avagy inkább nagyobb tömegben türelmetlenül kezdték el várni a sorok felállítását és a beengedést. Ha saccolnom kéne, körülbelül 1000 embert kellett rendre utasítani, lehetőleg úgy, hogy ne üsse el őket egy befele közlekedő autó sem, ami nem kis feladat volt. Körülbelül negyed-fél óra kellett, mire felállt a 3 sor a jegytípusoknak megfelelően, és elkezdték a beengedést. Először a Top 10 jutott be a klubba, akik az MMT vendégeiként vehettek részt a koncerten, majd a HighTouch, Soundcheck és végül a sima jegyes rajongók. (Mi, akik az MMT által jutottunk be az első tíz helyen, nem kaptunk előzetesen karszalagot, így nekünk bent adtak, mielőtt a terembe léptünk volna. Nagyon rosszul esett, hogy amikor mi még a karszalagok feltételével időztünk, elkezdték beengedni a többieket is, ami azt jelentette, hogy az első tíz nem éppen az első tíz helyen jutott be. – Rina)
Sokkal többen voltunk, mint amire számítottam, szinte teljesen betöltöttük a teret. Szerencsére mindegyikőnk előre került, az első sortól kezdve a 3-4. sorban álltunk, így mindent láttunk. A koncert kezdetéig végig FT Island dalok, dal alapok szóltak, a Hello Hellót el is énekelgettük, és ez hamar megteremtette a kellő hangulatot. A koncertre készülődve a staffosok még utoljára is ellenőrizték a fiúk gitárjait, hogy jól vannak-e behangolva, minden rendben van a hangosítással, stb., amit a tömeg ujjongással fogadott. Muszáj megjegyezni, hogy egy kicsit sem rezdült a két staffos tag arca, pedig vagy 1000 lány sikongott előttük.
Fél nyolckor vette kezdetét az esti óráinkat meghatározó esemény. Kialudtak a fények, az 5 tag feljött a színpadra, mindenki elfoglalta a helyét, és Jonghun a reflektorfényben elkezdte játszani a "Wind" első akkordjait. Egy emberként énekeltük végig Hongkival a dalt, ami tagadhatatlanul jól esett neki – a végén már hagyta, hogy a közönség énekeljen. Ezt követően 3 pörgősebb dal következett, ami alatt szinte teljesen feloldódtak a fiúk. Hongki a középen lévő kis emelvényen irányította a közönséget. Jaejin végig mosolygott, sőt ezt a vigyort egész koncert alatt nem tudta levakarni magáról. Érdekesség lehet, hogy szinte minden dal után gitárt cseréltek a srácok. A 4 dal után jött el az első Talktime, amikor mind az öten megpróbáltak magyarul is bemutatkozni.
„Mi vagyunk a FT Island!” – Jaejin
„Sia! Hongki vagyok! Nagyon jó!” – Hongki
„Siazstok! Jonghun vagyok!” – Jonghun
„Hello! Jaejin vagyok! Budapest király hely” – Jaejin
„Hello! Minhwan vagyok! Köszönjük, hogy eljöttetek!” – Minhwan
„Hello! Szia! Seunghyun vagyok! Szórakozzunk együtt! Nagyon szépek vagytok” – Seunghyun
Próbálkoztak egy kis angollal is és Seunghyun a könnyebbség kedvéért koreaiul is bemutatkozott. Megjegyezték, hogy sokan voltunk; érdeklődtek, hogy van-e koreai rajongó; Hongki beszélt egy kicsit az európai turnéról; elárulta, hogy nagyon tetszett nekik Budapest.
Jaejin és Seunghyun eközben végig a közönséget figyelték, visszaintettek nekünk, mosolyogtak ránk; Jaejin már ekkor imitált minket, amiért fotóztuk őket, és integettünk, mint egy nem normális. Hongki is kibontakozott, 'beszólt' a tolmácsnak, hogy szerinte túl röviden fordítja a mondanivalóját, míg ő folyton magyaráz – vajon tényleg ilyen rövid lenne a magyar nyelv? Mondanom sem kell, hogy nagyon oldott volt a hangulat, mi nevettünk, és ők is szórakoztak a színpadon, alig 4 dallal a koncert kezdete után.
az egyik legnépszerűbb magyarországi poszt Jaejin Instagram oldaláról |
A következő 3 dal – "I Hope", "Paparazzi" és "Puppy" – egy kicsit bulisabb hangulatot teremtett, együtt ugráltunk, énekeltünk, ugattunk velük. Dalok közben is nagyon sok interakció volt a fanokkal, végig keresték a szemkontaktust velünk.
A második Talktime-ban elhangzott, hogy nagyon forró a hangulat, mi is és a fiúk is teljesen kimelegedtek. Jaejin a gitárján babrált, Seunghyun a közönséggel szemezett és próbálta hűteni magát, Jonghun szintén. Hongki elkövette azt a hibát, hogy megjegyezte, Dél-Koreában nem sok banda van, mint tudjuk. Valaki Jaejin nevét kiabálta és a sértődött Hongki ezt egy 'Excuse me, what did you say'-jel reagálta le, majd előjött az AOA "Excuse Me" című dala, közölte, hogy nem tud táncolni, erre mi elkezdtük táncra hívni. Kicsit megszeppenve állt a 'Dance, dance, dance'-et kántáló szöveg előtt, de ragaszkodott hozzá, hogy ő nem tud táncolni, ő aztán nem fog. Mindezt úgy, hogy előtte a Puppy közben végig ugrált, táncolt (majomkodott), de nem csak ő, hanem a három gitáros is. Végül azért hozzátette, hogy ha szeretnénk, énekeljünk el egy dalt, amire táncolhat, valami break dance-eset. Jaejin támogatott minket, ő is biztatta az énekest.
A "Puppy" közben Hongki valóban kapott egy plüss kiskutyát egy rajongótól |
A következő blokk egy kicsit szomorúbb dalokból állt, Hongkit idézve egy férfi szomorúságát ragadták meg a "Lovesick", "Life" és "Memory" által. Énekesünk megkért minket, hogy ha tudjuk a szövegeket, – már pedig hogy ne tudtuk volna, – énekeljük velük, és felkeltette bennünk a versenyszellemet, hogy vajon jobbak leszünk-e az orosz Primadonnáknál. Hongki és Jaejin gyönyörű vokáljain kívül még nagyon megmaradt, hogy a "Memory" alatt nem akkor léptünk be, amikor kellett volna, és ezt Hongki egy 'pabo' felkiáltással fogadta, az arcáról pedig játszott sértődöttség tükröződött. Ezután már mutogatta, hogy mikor kéne belépnünk. A "Memory" alatt tartottuk fel bannerjeinket is, amit olvasgattak is a fiúk, és mintha kicsit meglepődtek volna. A bannereken a következő szöveg állt:
A harmadik Talktime-ban többször is rákérdeztek, hogy ugye tudjuk, hogy mit jelent, ami rá van írva? Úgy tűnt, Jonghunnak különösen tetszett az egyedi felirat. Hongki megkérdezte, hogy ismerjük-e a "1234" c. daluk, és ha igen, énekeljünk belőle nekik. Ekkor már teljes mértékben oldott volt a hangulat, a fiúk felszabadultan beszélgettek és mászkáltak a színpadon. Hongki megjegyezte, hogy Jonghun ruhája úgy néz ki, mint egy pizsama. Viccesen megjegyezte, hogy nem érti, hogy jelenhet meg pizsamában a saját koncertjén. Tovább vizsgálta, majd értetlenkedve kérdezte, hogy egyáltalán hogy létezhet ilyen anyag. ㅋㅋ Ez viszont még hagyján, még az alsóneműk is szóba kerültek. Énekesünk pletykálkodott kicsit, és elárulta, hogy a leader mindig kettővel többet hoz magával, mint a többiek: de hogy miért, az top secret!
A következő blokk volt talán a legbulisabb. Számomra ennek a résznek a legemlékezetesebb száma a "Time To" volt, amit, mint minden mást is, úgy énekeltünk, ahogy kifért a torkunkon, Hongki arcán pedig színtisztán látszott a meglepődés és az öröm.
De persze a "Pray" is hatalmasat szólt, ahogy azt vártuk is tőle. Én személy szerint teljesen elaléltam, úgy gondolom, ez egy bakancslistás dal volt a legtöbb rajongónak, aki részt vett a koncerten.
Újabb talk, továbbra is fesztelen, poénkodós hangnemben. Aztán, Hongki megkérdezte, hogy ismerjük-e a "Still With You"-t, majd elénekelt belőle egy sort, és hagyta, hogy mi folytassuk. Az angol részek mentek, de a többi... Ez persze természetesen énekesünknek is feltűnt, és egyből imitálni kezdett minket; ez még hagyján, de a többi tag is követte a példáját. Nem hiszem, hogy bárki is gondolta volna, hogy az FT Island valaha kineveti majd. Olyan érzés volt, mintha a fiúk a régi legjobb barátaink lettek volna.
Ehhez kapcsolódóan megtudtuk azt is, hogy habár ők beszélik rendesen a nyelvet, azért vannak félig angolul a dalok, hogy mindenki megérthesse őket. ♥ Felvetette az ötletet, hogy legközelebb írhatnának félig magyarul – félig koreaiul, és ha akarjuk, írjuk meg neki SNS-en keresztül a magyar részeket. És ezt teljesen komolyan gondolta, úgyhogy hajrá!
Ezután csak három számot játszottak, de azokat is szívvel-lélekkel, teli torokból énekeltük velük. Jaejin high note-ja a "Still With You"-ban csodálatos volt, még most is beleborzongok, ha rá gondolok. Újabb talk következett, aztán az encore, végül egy búcsúzás.
A koncert legvégéig minden egyes dalt annyi érzéssel és szeretettel adtak elő, hogy szinte szavakba se tudom önteni. Legutoljára a "Tree"-t hagyták, ami alapjáraton is egy nagyon érzelmes és szívhez szóló szerzemény, pláne, ha az embertől pár méternyire adják éppen elő. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy kevés szem maradt szárazon, sőt!
A koncert legvégéig minden egyes dalt annyi érzéssel és szeretettel adtak elő, hogy szinte szavakba se tudom önteni. Legutoljára a "Tree"-t hagyták, ami alapjáraton is egy nagyon érzelmes és szívhez szóló szerzemény, pláne, ha az embertől pár méternyire adják éppen elő. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy kevés szem maradt szárazon, sőt!
A közönség soraiba több gitárpengetőt is bedodtak! |
Mindenki sajnálatára a "Tree" gyorsan véget ért, ekkor azonban hirtelen kijelentették, hogy az este nem fejeződhet be így, nem akarnak még elmenni, és belekezdtek a "To The Light"-ba. (Megjegyzem, nálam ez szintén egy bakancslistás dal, így különösen örültem neki.) Lehet, hogy máshol szélesebb és másabb volt a dalok felhozatala, de a tény, hogy nálunk így is negyed órával-húsz perccel tovább tartott a koncert, azt hiszem, magáért beszél.
A koncerten természetesen a magyar sör is előkerült, a rajongók legnagyobb meglepetésére azonban nem hoztak pálinkát a fiúknak. Nagyon tetszett, hogy a leghátul ülő Minhwan nevét is többször kántálták a rajongók, érzékeltetve, hogy ő is ugyanolyan fontos tag.
A koncerten természetesen a magyar sör is előkerült, a rajongók legnagyobb meglepetésére azonban nem hoztak pálinkát a fiúknak. Nagyon tetszett, hogy a leghátul ülő Minhwan nevét is többször kántálták a rajongók, érzékeltetve, hogy ő is ugyanolyan fontos tag.
Hongki és a Soproni |
Akik közel álltak, észrevehették, hogy a fiúk szemei is nagyon csillogtak – egyszerre látszott rajtuk a szeretet, a hála és a döbbenet. Hihetetlen hangulatot csináltak, csodásan játszottak, és a rajongók is beleadtak apait-anyait, úgyhogy nagyon büszke lehet magára mindkét fél.
Zárásként Jaejin még andalgott egy kicsit a színpadon, vigyorogva, mint egy tejbetök, aztán megragadta a mikrofont. 'I say köszönöm, you say szépen' – adta az instrukciót, ezután lecövekelt középen, tölcsért csinált a kezéből, és elüvöltötte, hogy 'köszönöm'. Az 1000 ember együtt zengte vissza, hogy 'szépen'.
Ha valaki esetleg eddig nem bőgte el magát, ezen az aranyos közjátékon garantáltan könnyekben tört ki. Legvégül Jaejinünk is lesomfordált a színpadról, megkértek mindenkit, akinek nem pacsis jegye volt, hogy hagyják el a helyiséget, minket pedig sorokba rendeztek (ami kicsit nehezen indult be). A fiúk egy asztal mögött állva várakoztak ránk, szegény biztonságiak meg már a hajukat tépték, hogy mikor mehetnek végre haza.
Seunghyun IG |
Persze a pacsizás sem volt eseménytelen: Noel randira hívta Hongkit, Rina megkérdezte, hogy lehet-e a kiskutyája (és igent mondott), Blanka pedig szerelmet vallott Jaejinnnek. Én olyan eufóriában voltam, hogy megrázhattam Hongki kezét, hogy észre sem vettem, hogy Seunghyun milyen közel áll hozzá – ezért, amikor hozzá értem, teljesen meglepődtem, hogy milyen hihetetlen élőben, és szegénynek bevágtam egy meglepődött, 'nemhiszemelhogylétezel' arcot. Jonghun hihetetlenül furán tartotta a kezét, eleinte azt sem tudtam, hogyan fogjam meg, Jaejin pedig csak vigyorgott ki a fejéből továbbra is. A sort Minhwan zárta, akinek hatalmas döbbenetünkre, nagyon puha volt a keze (na, nem mintha a többieké dörzspapír lett volna), és nagyon kedvesen, nagyon gyengéden, amolyan Mr. Darcy-féle eleganciával és udvariassággal szorította meg a kezemet búcsúzóul.
A koncert után meg sem bírtunk szólalni, ha pedig igen, akkor se jött ki értelmes, nem a fiúkhoz kapcsolódó dolog a szánkon. Ezután még jó ideig stalkoltuk a srácok Instagramját, és nagy örömmel láttuk, hogy mindnyájan posztoltak a koncertről, rólunk, úgyhogy mondhatjuk – legalábbis, nagyon reméljük –, hogy nagyon jól érezték itt magukat.
Azt biztonsággal ki merjük jelenteni, hogy mi visszavárjuk őket. ♡
A fiúk Magyarországon készített képeiket megnézhetitek egy mappában, amit Facebook oldalunkon találtok! itt
Soundcheck dalok:
The Night
Champagne
Want It
Előadott dalok:
Wind
Want It
Champagne
The Night
*Bemutatkozás*
I Hope
Paparazzi
Puppy
Lovesick
Life
Memory
1234
Time To
Pray
Still With You
Shinin' On
Freedom
*Encore*
Out of Love
Take Me now
Tree
To The Light
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése