My k-blog: kultúra

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. szeptember 18., szombat

Egy évszak, három ünnep

Dél-Koreában - ahogy itt nálunk, Magyarországon is - vannak nemzeti ünnepek. Ebből három jelentős hagyomány ősszel, a sárguló falevelekkel érkezik. A három napos aratóünnep, a nemzet alapításának napja és a koreai hangul ábc ünnepe is ehhez az évszakhoz köthető.

A cshuszok, avagy az aratóünnep ideje alatt az emberek áldást mondanak az évi termésért egy családi összejövetel keretében. Nincs konkrét dátum, amihez köthetnénk a három fő koreai ünnep egyikét, ugyanis a kínai holdnaptár nyolcadik hónapjának 15. napjától számított három nap minden évben más időpontot takar. Idén ez szeptember 20-, 21-, 22-dik napja.

A három nap fontos eseményei közé tartozik a csharje (megemlékezés az ősökről)*, közös szongphjon főzés (lásd: recept), illetve régen különböző hagyományos játékok.

Több, mint 2000 évre vezethető vissza az aratóünnep eredete - létezik egy legenda, miszerint Juri, Silla királya egy országos verseny győzteseinek erre a három napra ünnepséget rendezett - de valószínűbb, hogy a koreaiak mérhetetlen Hold iránti rajongásához van inkább köze.

A koreai nemzet alapításának ünnepnapja az első koreai királyság alapításának napját szimbolizálja. A mitológia szerint a Dangun Wanggeom által alapított Gojoseon ez, bár több szempontból is megkérdőjelezhető Dangun, az első király hitelessége.

Az azért feltételezhető, hogy élő ember volt, hiszen állítólag Észak-Koreában megtalálták egyes maradványait (később a helyre sírt emeltek számára) - de szerintem ennek az információnak a hitelessége vitatható. Létezik viszont egy legenda, miszerint az égi király nővé változtatott egy tigrist, aki később egy szantálfa alatt imádkozott gyermekért - később meg is kapta, Hvanung az égi király feleségül vette.** Így született hát a legenda szerint Dangun, neve jelentése "szantálfa úr".

Az ünnepet minden év október 3-án tartják, külön rítusokat nemigen tartanak, mint például az aratóünnep alatt.

Október 9-én ünneplik a koreai ábc-t. Konkrét adatok ugyan nincsenek, nem tudjuk napra pontosan, hogy mikor jött létre a hangul, mikortól kezdték használni.

Nagy Sejong király, az akkor Joseon-dinasztia vezetője hozta létre 1446-ban az ábc-t, ami később, 1997-ben bekerült az UNESCO "A világ emlékezete" programba. Az ábc ma is használatban van, bár az idő elteltével kikopott pár jelölés. A hangul ünnepén sincsenek hagyományos ételek, programok, szokások, nem is öltöznek a hagyomány szerinti viseletbe.

Ezen ünnepek mindegyike fontos szerepet tölt be a koreaiak életében. A koreai emberek többsége nagyon hagyománytisztelő, általában a tradíciók idejét, szabályait betartják, szeretik is őket.

Ha egyszer Koreába megyek, mindenképp egy ilyen ünnep idején megyek majd, hogy én is részt vehessek ezek megvalósításában.

* ált. elnevezés csesza, de ez alatt az ünnep alatt csharje

** rövidített legenda. Eredeti verzió: wikipédia / Tangun kodzsoszoni király

(1. kép: cshuszok idei szokásos asztalterítés

2. kép: az elhunyt családtagok meglátogatása

3. kép: ilyenkor megszokott táncok, rituálék közül egy

4. kép: Dangun portréja

5. kép: Dangun szobra Dél-Koreában

6. kép: 1968-as versgyűjtemény

7. kép: régi viselet Dél-Koreában)

2021. július 31., szombat

Mi az a "doljabi"?

kultúra 8:00 0

✾ Miért fontos egy gyermek első születésnapja?

Egy gyermek első szülinapja minden szülő életében egy nagy és boldog esemény. Dél-Koreában ezt "doljanchi"-nak nevezik, ami csak annyit jelent, hogy első születésnapi buli. A múltban azért volt olyan fontos ez az esemény, mivel a babák sokszor nem élték meg az első évüket az egészségügyi tudás hiánya miatt. Így nem volt újdonság, hogy ha a pici elhunyt egy betegségben. Ezért hogy ha túlélték az első évet, akkor egy nagy ünneplést tartottak. A kicsit feltöltöztették az első hanbok-jukba (tradícionális koreai öltözet), ameddig a szülők két koreai istenhez imádkoztak: Sanshin-hez (산신), aki egy hegyi lélek és Samshin-hez (삼신), aki pedig a születés istennője. Ebből az időből maradt meg az is, hogy ezeken az alkalmokon az asztalra miyeok-guk-ot (미역국), azaz hínárlevest raknak rizzsel és rizssüteménnyel.

✾ Aztán jön a "doljabi". De mi is az?

A születésnapnak az az elsődleges célja, hogy a gyermeknek gazdag jövőt és egészséges életet kivánjanak. Ennek az ünneplésnek a fénypontja a "doljabi". Ez a szórakoztató esemény arról szól, hogy a szülinapos elé kiraknak általában 6-8 tárgyat, majd bátorítják, hogy válasszon egyet vagy kettőt. A választás az fogja megmutatni, hogy a gyermeknek milyen életstílusa és/vagy munkája lesz a jövőben.

✾ Milyen tárgyakat használnak ehhez az eseményhez?

Nincs meghatározva, hogy milyen munkákat személyesíthetsz meg a kellékekkel. Csak a szülők kreativitása szabhat határt. Azonban természetesen meg vannak a "hagyományos" vagy "alap" tevékenységek.

➭ bíró vagy ügyvéd/ügyész: kalapács

➭ orvos: sztetoszkóp

➭ vállalkozó: pénz vagy malacpersely

➭ tudós: ballagási sapka vagy könyv

➭ atléta: labda vagy valamilyen sporteszköz

➭ előadó: mikrofon

Ezek kerülnek a modern doljabi asztalra. Azonban mi volt a múlban? Ott általában nem egy bizonyos szakmára fókuszáltak, hanem inkább arra, hogy a gyermeknek milyen jövője lesz. Ez egy kicsit furának hangozhat elsőre, azonban a tárgyak elolvasása után megtudjátok, hogy miről beszélek.

➭ ha okos lesz a gyermek, akkor ceruzát vagy könyvet választ

➭ ha a gyermek sohasem fog éhezni, akkor az ételt választja

➭ ha a gyermek tehetős lesz, akkor a pénzt választja

➭ ha a gyermek sokáig fog élni, akkor a cérnát választja

➭ ha a gyermeknek jó lesz a kézügyessége, akkor a tűt vagy az ollót, esetleg a vonalzót választja

➭ ha a gyermek katona lesz, akkor az íjat és a nyilat választja

Most már értitek, hogy mire gondoltam igaz? Szerintem ez egy nagyon szórakoztató és jelentőség teljes esemény. Ti mit gondoltok? Szívesen csinálnátok ti is egy ilyen születésnapi bulit a gyermeketeknek?

szöveg források: 1 2

kép források: 1 2

2021. március 13., szombat

Mióta írnak kérdőjelet a koreaiak?

kultúra 8:00 0

Mióta írnak kérdőjelet a koreaiak?

A kérdőjel és felkiáltójel eredete amúgy is letisztázatlan, de annyi biztos, hogy a latin betűs szövegekben lehet rábukkanni elsőként, ha a nyomait szeretnénk visszakeresni. Mégis ma már teljesen természetes a számunkra, hogy egy koreai kérdés végén – akárcsak hazánkban – kérdőjelet látunk. De mikor kezdték el használni? Szükségük van ezekre az írásjelekre egyáltalán? Mi volt a felkiáltójel és a kérdőjel „előde”, ha volt nekik egyáltalán?

Hogy fejezzük ki kérdést?

Míg a legtöbb európai idegen nyelven megtanuljuk, hogy van a kérdő és felszólító mondat szórendje, addig magyarul a hangsúlyunkon kívül – már ha nincsen kérdőszó – az égegyadta világon semmivel nem fejezzük ki, hogy egy kérdés hangzott el. Mondok egy példát, talán úgy egyszerűbb!

Az a mondat, hogy „megetted a tejbegrízt” a felháborodott felkiáltástól kezdve, a tényszerű kijelentésen át az érdeklődő kérésig bármi lehet és ez csak a hangsúlytól függ!

Mi a helyzet akkor egy koreai kérdő mondattal? Ott is csak a hangsúly számítana?

Mivel a koreai mondat szórendje fix, részben igen, de nem teljesen! Persze az is fontos, de alapvetően a mondatok funkciójának saját szuffixuma van formális szinten. Közvetlen beszédben viszont nincs feltétlen jelölve toldalékkal külön az, hogy kérdés, felszólítás vagy esetleg javaslattevő mondatról van szó.

Mi volt a latin írásjelek előde?

Az a helyzet, hogy konkrét elődként semmi.

A központosítás volt már a latin írásjelek megjelenése előtt is, de ezek közel sem olyan funkciókat láttak el, mint a ma használatos írásjeleink. Volt, amelyik egész szövegrészleteket választott el a többitől, volt, amelyik a fő szövegrészleteket jelölte és más írásjelek kapott a kevésbé fontos rész. Megint egy külön írásjelet használtak a kiegészítéseknek, javításoknak, sőt egy időben a szavakat nem szóközzel, hanem egy írásjellel választották el, mivel a szóköz úgymond már foglalat volt, amivel külön tiszteletet lehetett kifejezni.

Az interneten kutatva ebben a témában még olyan véleményeket is lehet találni, hogy koreai nyelvben a latin írásjelek feleslegesek. Afféle segítségnek, kiegészítésnek jók, de nem esszenciális részei a nyelvnek.

Mióta használják a latin írásjeleket?

Az első latin írásjel, ami felbukkan írásos formában az a pont volt, méghozzá egy 1896-os diákmagazinban, ami japánul tanulóknak szólt. A szövegben az akkori, koreai oktatási rendszerről lehet olvasni. Ámbár az is igaz, feltételezik, hogy ezelőtt is már lehetett találkozni a ponttal, legnagyobb valószínűséggel keresztény szövegeken keresztül.

Az első kérdőjel 1919-ben a Changjo magazinban bukkant fel és szépen lassan lett egyre elterjedtebb. Ebbe az időszakban nem voltak még konkrét szabályok az írásjelek használatára, úgyhogy egy folyóiraton belül is komoly eltéréseket lehet találni attól függően, hogy a különböző írók mit részesítettek előnyben.

A Hangul Egységes Helyesírási Rendszerének 1933-as kiadásában szerepelnek az írásos rendszer elismert tagjaiként az általunk is ismert írásjelek. További érdekesség, hogy ez a kiadás figyelmen kívül hagyja a hagyományos koreai írásjeleket.

A koreai tudományos életben még mindig nem veszik komolyan a latin írásjelek jelenlétét és még 2012-ben is jelent meg olyan értekezés, ami „különleges írásjelekként” utalt ezekre. Ez különösen azért érdekes, mert ott már mondat végi befejezésnek számít ez ^^ és ez ~ is.

2018. március 3., szombat

Szex és prostitúció Koreában

kultúra 12:45 1

Mint azt a legtöbben már jól tudják, a koreai társadalom rettentően prűd. A tévékben a legritkább esetben mutatnak meztelen vagy éppen csak kevesebb ruhában szereplő színészeket és előadókat, és a hollywoodi filmek intim jeleneteit is a legtöbbször cenzúrázzák, kivágják, csak úgy mint a pornóban. Tudtátok, hogy a "lényeget" ott is kikockázzák vagy nem is mutatják?

A szexhez is teljesen más a hozzáállásuk: Ez a férfiak egy szükséglete, melyben végre el tudják engedni magukat és kiengedni a felgyülemlett stresszt és feszültséget. Hisz Konfuciusz óta él az emberekben az a fajta elgondolás, hogy a férfi az agresszívabb, uralkodó fél, így ezt a fajta birtoklási kényszerét és alapvető szükségletét ki kell élnie, minél intenzívebben és ezt mivel mással lehetne megoldani, mint a szexszel? Éppen ezért nem is meglepő, hogy míg a férfiaknak ez csak egyfajta felgyülemlett gőz kiszellőztetése (és ezt szinte bárkivel meg is tehetik), addig a nőktől elvárás a házasságig tisztának és ártatlannak maradni, majd hűséges feleségként végigélni életüket ugyanazon férfi mellett, akire ezek a normák és szabályok nem vonatkoznak.

Fontos tudni, hogy a koreaiak semmiféle bűnösséget nem éreznek akkor, amikor egy prostituáltat keresnek fel, a már föntebb említett szükségletek kielégítésére. A legtöbb esetben ez az érintett feleségeket nem is foglalkoztatja, nem is érdekli, hogy éppen megcsalják őket. Éppen ezért számít igazán ritkának és egyedüli esetnek, ha egy házasság, egy párkapcsolat hosszú ideig fenntartja a fényét, na meg nem csak a látszatot, hogy tökéletes családot alkotnak, hanem a valóságban is így történik a dolog. Mégis a legtöbb családban csak a látszat áll fenn és a legtöbb feleségnek pontosan csak erre van szüksége: amíg úgy tűnik, hogy egy tökéletes háztartásban, szerető családban élnek, egészen addig nem is foglalkoznak férjük félrelépéseivel és kisebb, nagyobb afférjaival.

A koreai szexiparról:

2004 óta viszont a törvények szerint betiltották a prostitúciót Koreában: egy teljes év szabadságvesztést és nagyjából 2000 € (kb. 620.000 Ft) pénzbírság vár arra, aki mégis ezzel próbálkozna. Ilyen súlyos büntetések mellett azt gondolhatnánk, hogy az ember kétszer is meggondolja, hogy ez az ipar így mégis kifizetődő-e, de az a helyzet, hogy bőven megéri és az embereket továbbra sem riasztja el, sőt: a legkülönfélébb megoldásokat találták ki, hogy kijátszhassák a rendőrséget akik viszont egészen lazán kezelik az ügyet a mai napig.

Nem találni egy olyan városrészt sem Szöulban, ahol nem lenne egy-egy úgy nevezett "Kiss Bang" ("Kiss-Szoba" ~ "Csókszoba"), vagy éppen "Business Room" és "Massage Room".

Persze ezek nem mindig egyértelműen olyan helyek, mégis, ami mindent elárul, az nem más, mint a szívecske formájú erős rózsaszín és vörös neonvilágítás, ami rögtön egyértelműsíti, hogy az eltévedt férfiak megtalálták, amit keresnek.

Emellett persze ott vannak az igazán vad és figyelemfelkeltő szórólapok, amiket mindenfelé láthatunk az utcákon és a megnevezett helyek közelében ácsorgó alul öltözött lányok, akik ezeket osztogatják és magyarázzák az érdeklődőknek, hogy az idő egyáltalán nem számít: 0-24-ben nyitva vannak.

Persze ez nem meglepő, hisz felesleges olyan illúziókkal álltatnunk magunkat, hogy ez akár itt Európában nem így lenne. Ugyanakkor az embernek egyszerűen az az érzése Koreában, hogy ebben nincs semmi rossz és szégyellni való: elég csak elkapni a levegőben repkedő egyik szórólapot, felkeresni az üzletet és már mehet is, amiért oda érkezett a kedves delikvens.

A prostitúció az évek során Koreában egy elismert szórakozási lehetőséggé nőtte ki magát, ami egy férfiak által uralt kultúrát fejlesztett. Valószínűleg magától értetődő, hogy emiatt a lányok egy jelentős száma testi- és szexuális erőszaknak lett így kitéve, éppen ezért adott a kérdés, hogy akkor mégis hogyan lehet, hogy ez az ág ennyire fölfejlődött? Miért vetemednek erre a lányok és miért teszik ezt a férfiak? Hisz jogilag 2004 óta be van tiltva ez az iparág.

Éppen ezért valószínűleg a válasz a koreaiak tájékozatlanságában rejlik. Egy felmérés szerint a részvevők 41% tudta csak, hogy az országában a prostitúció illegális. Emellett pedig jelentős százalékuk ignorálta a kérdést, ezzel pedig az iparág létezését is. Talán ide sorolhatnánk a rendőrséget és rendőröket is, és éppen ezek miatt, na meg egyéb más tényezők miatt, ilyen hihetetlenül jól fejlődő a szexipar Koreában.

Egy másik ok, a nők szemében élő reménykép összekötése a prostitúcióval. Viszonylag rövid idő alatt nagyobb összegeket keresni ezzel a "szakmával", így igazán kecsegtető lehetőség a magasabb életszínvonal elérésének érdekében a nők között.
Természetesen a koreai szexipar, nem csak a bordélyházakról szól, de mégis a három fő ág közül ez az egyik legkimagaslóbb. Közel 10 év alatt több mint 69 "Bordélykerület" alakult ki Korában, így majdhogynem elképzelhetetlen, mennyire fognak ezek a területek megszaporodni a közeljövőben.
A bordélyházak után rögtön következnek az egyszerűbb és visszafogottabb szolgáltatások, mint a karaoke bárok vagy éppen a masszázsszobák, bordély szalonok.
Ezeken a helyeken a nők gyakran "titokban" kerülnek felajánlásra, ami igazából szomorúan komikus, hisz az emberek pontosan tudják, hogy miért is keresik fel egyesek ezeket az üzleteket.
Az utolsó ágazat nem igényel bordélyházat, sőt semmiféle helyiséget, szobát vagy teret. Ezek a szolgáltatások telefonon keresztül, vagy online történnek, de nem ritka, hogy végül fizikális találkozással végződnek.

Host bars - kizárólag nőknek!

Gangnam szívében, azaz a "gazdagok negyedében", amit PSY-nak köszönhetően mindenki az egész világon ismer, létezik egy bár a föld alatt, ez pedig nem más, mint a "Bar 123". Persze ez is csak egyetlen egy a rengeteg host bar közül, ami Koreában létezik és naponta nők százait fogadja és szórakoztatja.
De kik is szórakoztatnak? Fiatal, húszas éveikben járó férfiak, kpop idolokra emlékeztető kinézettel és természetesen testtel. Egyesével szólítják őket a megjelent hölgyek elé, majd vonulnak vissza és várják az ítéletet, hogy aznap este melyikőjükkel melyik hölgy szeretne szórakozni.

Ez alatt természetesen a báron belüli ital fogyasztást, táncolást és karaokézést kell érteni. Hivatalosan így a szex nem szerepel a lehetőségek tárában, de ha stimmel a kémia a párok között, lehet róla szó. Ugyanakkor ezek a hostok, azaz férfiak nem igazán törik magukat a hölgyükkel való flörtölésre, hisz bőven megkapják az este végén, amiért jöttek: a pénzt.

Room Salons - többé nem olyan kellemes

Mint már a host bároknál is említettem, a legtöbb ilyen hely a föld alatt található, így van ez a room salon-okkal is, amik szabad fordításban annyit tesznek, mint "szobaszalon", de jobb talán, ha az angol elnevezésénél maradunk.
Leérkezve az alagsorba, csak úgy mint a host bár-nál, egy fogadódáma köszönt minket és az előre lefoglalt asztalunkhoz kísér. Egy szobában egy nagyobb asztal található, körülvéve kényelmes és puha kanapéval és fotelekkel, de persze nem maradhat el a TV és a karaoke gép sem. Minden itt van, amire egy társaságnak szüksége lehet, ráadásul el is vannak az egyes vendégek szeparálva egymástól.
Általában ide céges munkatársak, kisebb férfitársaságok térnek be, ráadásul egészen jól ismert, talán a legjobban a koreai kultúrában.

Ebben a szolgáltatásban rengeteget számít, hogy mennyit szeretne az ember a különböző hölgyekre áldozni. Ha a legszebb és legtehetségesebb nőket szeretné az asztalánál látni, kénytelen nagyon mélyen a zsebébe nyúlni. Ugyanígy az italok ára is igen borsos: egyetlen üveg whisky nagyjából 1500 és 2000 € (kb. 470.000 - 620.000 Ft) között mozog, szóval muszáj előre végiggondolni, hogy mégis mennyit akar az ember fia erre a szórakozásra áldozni.

Ugyanis itt igazán csak a férfiaknak szól minden: a hölgyek, mikor belépnek a szobába, kötelező jelleggel fellibbentik a szoknyájukat, és mondani sem kell: a fehérnemű viselése meg van tiltva számukra. Így végezetül a nők alteste alapján hozzák meg végül a betévedt férfiak a döntésüket, kiket is kérnek aznap estére.
Ezeknek a hölgyeknek pedig nem más a dolguk, mint a szórakoztatás, meztelenül táncolás az asztalon és még sorolhatnánk az egyéb perverz apróságokat, de igazán, mindenki el tudja képzelni.

Bacchus Ladies

Talán nincs is olyan másik ország, ahol annyi nyugdíjazott és idős ember élne, mint Koreában. Ugyanakkor ezen embereknek nagyjából a fele különböző pénzügyi gondokkal küzd. Nem csoda hát, hogy a kétségbeesett idős hölgyek drasztikus döntésként szintén a prostitúcióhoz kényszerülnek folyamodni, hisz nem csak nekik, de ugyanígy akár gyermekeiknek is komoly anyagi problémáik lehetnek, így igazán nem számíthatnak senki másra, csak magukra.
A nyugdíjasprostitúció centrumja nem más, mint a Jongmyo Park Szöulban. Itt lehet az úgynevezett "bacchus ladies"-zel találkozni, azaz a dionüszosz hölgyekkel. (Bacchus a rómaiak által tartott borok istene, azaz Dionüszosz görög isten római megfelelője. - a szerk.)
Onnan lehet felismerni őket, hogy egy Bacchus nevezetű energiaitalt árulnak, ezzel mutatva vevők számára, hogy éppen "kuncsaftok fogadására várakoznak". Nagyjából 14 - 22 €-t (kb. 4.000 - 7.000 Ft) kérnek el szolgáltatásaikért.
Csak a Jongmyo Parkban több, mint 400 nyugdíjas hölgy foglalkozik ezzel a szolgáltatással és a szám egyre csak nő.

The Bacchus Lady című filmből

Összességében tehát fontos látnunk, hogy bár Korea folyamatosan fejlődik és külső szemlélőként azt hihetnénk maga a tökéletesség, sajnos ugyanúgy súlyos problémákkal küzd, mint bármelyik másik általunk alábecsült ország. Az, hogy a nyugdíjasok ekkora százaléka él szűkösen élete végére, hogy a nők továbbra is alacsonyabb értékűek, mint a férfiak és még sorolhatnánk...Ezek olyan etikai és társadalmi problémák, amiknek a megoldását nem lehet halasztgatni a végtelenségig. Kérdés, hogy mégis mi lenne a megoldás.

A cikk (a szerkesztő, azaz Nina általi magyarázatokkal és kitoldásokkal) a német K*Bang magazin 10. számából való fordítás, eredeti címén: Das Geschäft mit der Liebe.

2017. június 8., csütörtök

Ismerd meg Szöult! - Bukchon Hanok Falu

Szöul 13:33 0

Mindig is érdekelt Dél-Korea történelme, kultúrája, rejtelmei. Az ország, mely ma is féltett kincsként őrzi hagyományait, szokásait, de nem rest beállni a fejlődő népek sorába. Kíváncsi voltam, hogy vajon honnan is induljunk el egy ilyen gazdag múlttal rendelkező ország megismerésében, és végül annak fővárosánál, Szöulnál kötöttem ki. A következő cikksorozatban Szöult szeretném bemutatni nektek egy kicsit, remélem velem tartotok e hitetlenül színes és sokoldalú város kis jelenéseiben!

Ha szeretitek a doramákat, talán nem lesznek annyira ismeretlenek ezek az épületek. A főváros egyik különlegessége, hogy nem csak a fejlődő, felhőkarcolókkal teli oldalát mutatja meg Dél-Koreának, hanem egy kis betekintést is nyújt a történelembe, a korai dinasztiák időszakába. Ma is egy ilyen villanást mutatok meg nektek - a Bukchon Hanok Falu-t (북촌한옥마을 / 北村韓屋마을)!

A Gyeongbokgung Palota, a Changdeokgung Palota és a Jongmyo Szentéllyel körülvéve a Bukchon Hanok Falu több ezer tradicionális háznak, azaz hanok-nak ad otthont, melyek egészen a Joseon Dinasztia korszakára datálódnak vissza. A Bukchon területe öt nagyobb környékre osztható: Wonseo-dong, Jae-dong, Gye-dong, Gahoe-dong és Insa-dong. A Bukchon maga is „északi falu”-t jelent, hisz a környék északra terül el a két jelentős szöuli irányponttól, Cheonggyecheon folyamtól és Jongno-tól. Régebben a palotában szolgáló magas tisztséggel bíró hivatalnokok, a tehetős arisztokraták - a yangbanok és családjaik lakták e házak falait, bár érdemes megemlíteni, hogy napjainkban is sok gazdagabb szöuli él itt. Ma nagy részük kulturális központként, étteremként vagy teaházként működik, lehetőséget biztosítva a látogatóknak, hogy megtapasztalják, tanulják és belemerüljenek a tradicionális koreai kultúra rejtelmeibe. A Bukchon Hanok falu-ban sétálva a látogatók átélhetik a Joseon korszakbeli városlakók életét, mindennapjait, melyben a különböző workshop-ok is segítenek.

A Bukchon Hanok Falu egész évben elérhető a látogatóknak. A turisták rész vehetnek egy három és fél órás gyalogos városnézésen, melyben a következő állomásokat érintik:

Anguk Állomás → Bukchon Kulturális Közponz → Gahoe-dong 11beonji → Hansangsu hímzés workshop→ Gahoe Népi Művészeti Múzeum Folk Drawing Shop → Bukchon Múzeum ’Régi illet → Anguk-dong - Yun Boseonga háza → Anguk Állomás

Néhány kép a Bukchon körzetéről:

További képeket ITT találtok.

2017. február 14., kedd

Szerelmes napok Dél-Koreában

kultúra 19:51 0

Dél-Korea elég érdekes. Nem csak azért, mert épp annyira hozzátartozik kelethez, mint Japán, vagy Kína, hanem a szerelemfelfogás is merőben más, mint nyugaton. Aki már elég tájékozott a koreai kultúrában, minden bizonnyal tudja, és tisztában van azzal, hogy Dél-Koreában nemcsak, hogy nehéz párt találni, de sokszor elképesztően nehéz megfelelni a társadalmi elvárásoknak és a szülőknek is. Talán éppen ezért is van náluk – Amerikával ellentétben – minden hónapban egy-egy Valentin-napjuk. Nekünk ez fura, ám náluk elképesztően nagyon fontos így is a tisztelet megadása.

De mielőtt tovább mennénk a napokra és jelentésükre, ott motoszkálhat mindenki fejében az, hogy „miért?”. A kérdés jogos: miért is fontos ez nekik? Tudom, az előbb egy kicsit letisztáztuk, de azért menjünk bele mélyebben. Egyrészt a társadalmi elvárások: köztudott, hogy Dél-Koreában nagyon nagy munkában az elvárás – már iskolától kezdődően. A gyerekbe az van beleverve, hogy csak akkor igazán jó, hogyha sokat tanul, és csak akkor lehet a legeslegjobb, ha még jobban odateszi magát. Ez azonban abban az értelemben véve egy kicsit rossz, hogy szociális élete nem lesz tőle. Illetve nagyon. És mivel Dél-Koreában elég nagy a média hatása (leginkább itt az elektronikus kütyükre, mint például telefonra gondolok), manapság nagyon népszerű az SNS-es randi is: az emberek van, hogy interneten randiznak! Nem tudom, hogy, s mint vagytok vele, de ez számomra még mindig egy kicsit elképzelhetetlen.

Azonban mint mindenhol, itt is vannak ellentmondások: az elköteleződés nagyon fontos. Gyakori az érdekházasság, ahol leginkább a szülő elvárásainak kell megfelelni. Van, hogy nem lehet egy rangon felüli férfinak egy kicsivel is szegényebb párja.

A furcsa az egészben az, hogy a szexualitás (ami ugye, valljuk be, mindenegyes párkapcsolatban nagyon fontos) tabutéma. Ezt azért is tartom furcsának, mert habár a koreai klipekben sokan kritizálják a női-férfi idomok mutogatását, addig ott vannak a nudista fürdőzések, ami valljuk be, nagyon is közismert. Másrészről olvastam már olyat, hogy míg egy srác rákapott a szex ízére, és versenynek veszi az ártatlan lányok meghódítását testi értelemben véve, addig egy lány például úgy gondolja, hogy egy kézfogástól is teherbe eshet.

Na, de most jöjjenek a híres-neves dátumok:

Január 14. – Napló, vagy gyertya nap

Ezen a napon a párok/barátok egy üres naplót adnak, amibe a másikuk gyűjtögetheti az egymás közti fontosabb dátumokat. A másik ajándék általában egy díszes gyertya.

Február 14. – Piros nap

Ez a lányok napja, ami azt jelenti, hogy a lányok ajándékoznak: általában csokit adnak a kiszemelt fiúknak. A fiúk az esetek többségében elfogadják a csokoládét.

Március 14. – Fehér nap

Ez talán híresebb, mert a koreai popiparban is látványos a fehér nap (angolul white day, talán így ismerősebb), hiszen sokszor a koreai csapatok, idolok is elmondják a hölgyeknek a jókívánságokat. Itt eldöntik, hogy szeretnék-e viszonozni a múlt hónapi kedvességet.

Április 14. – Fekete nap

Nos, ez a nap a hoppon maradt lányoké. Talán bunkónak hangzik? Szerintem borzasztóan az – egy kicsit. Ilyenkor a gyászoló lányoknak kötelez Jajangmyeont enni, ergo fekete szószos tésztát – ezzel mutatják ki, hogy nem jártak sikerrel. Azonban nem csak a hoppon maradt lányok „ünnepelnek”, hanem ilyenkor a párosok is összeállnak, egy forma kiegészítőket, pólókat és ruhákat szokás felvenni, ezzel kimutatva, hogy összetartoznak.

Május 14. – Sárga, vagy rózsa nap

Ezen a szép tavaszias napon a párok általában sárgában öltöznek fel és rózsával lepik meg egymást. A szinglik általában sárga curry-t esznek – így reménykednek abban, hogy egyszer majd rájuk talál a szerelem.

Június 14. – Csók nap

Szinglik újból próbálkoznak általában, illetve a nap neve mindent elmond. Ez fontos nap a cégeknek is, hiszen ilyenkor a rúzs előtérbe kerül, ha kozmetikumról van szó.

Július 14. – Ezüst nap

A szerelmesek általában ezüst gyűrűt adnak egymásnak.

Augusztus 14. – Zöld nap

Ilyenkor a párok a híres koreai sojuval koccintanak, néha pedig közös sétát tesznek egy közeli erdőben.

Szeptember 14. – Fotó, vagy zene nap

A párok általában elmennek karaokezni, illetve fotógyűjteményeket adnak egymásnak szeretetük jeléül.

Október 14. – Bor nap

Általában vacsoráznak, de a hangsúlyt mégis a bor kapja. Természetesen az egyedülállóknál azért fontos ez, mert leihatják magukat elkeseredettségükben. Borral.

November 14. – Mozi nap

Újabb fontos nap nemcsak a szerelmeseknek, nemcsak a szingliknek, hanem a médiának is, mert a mozik általában telve vannak a szerelmesektől. A hoppon maradt lányok pedig újabb alkalmat találhatnak a pártalálásra.

December 14. – Ölelés nap

Talán ez az egyik legmeghittebb szerelmes ünnep, hiszen egy ölelés sosem lehet igazán megjátszott, mint például egy csók, vagy egy együtt eltöltött éjszaka.

Egy jelenet az Oh My Venus c. drámából.

A koreaiaknál még ezeken kívül nagyon fontos a 100. nap megünneplése, hiszen sok kapcsolat megszakad a rengeteg munka, alig lévő találkozások, a család miatt.

Illetve még nem lehet elfeledkezni a karácsonyról sem, hiszen Dél-Koreában ez nem egy családi (bár kezdik átvenni nyugattól), hanem inkább szerelmes ünnepről van szó.

Boldog Valentin-napot minden egyes olvasónak!

2017. február 11., szombat

Mi is az az ulzzang?

Ulzzang 17:12 1

얼짱 - jó képű, vagyis ULZZANG

Az Ulzzang egy népszerű dél-koreai kifejezés szó szerint azt jelenti: "a legjobb arc" vagy "jó megjelenésű". Eredetileg egy szleng kifejezés. Angol lexikális formáját a sajátos stílus és a divat jellemzi, amit az ulzzangok alakítottak ki.

A fiatalok egy Ulzzang versenyre való benevezés után válhatnak ismerté, ahol a szavazók segítenek a népszerűségük elérésében. Ebben esetleg a Cyworld is segíthet, ahol posztolt képeik kedveléseket vagy megjegyzéseket kaphatnak, de ott van még az iskola is. Ha elég jó képűek, vagy szép arcúak, megkapják az ulzzang címet, legyen az illető akár lány, akár fiú.

Számos Kpop idol, vagy színész, azzal kezdte a pályáját, hogy model volt, vagyis Ulzzang. A cikk végén, lesz egy kisebb lista, ahol fel vannak tüntetve, kik is azok.

Én személy szerint meglepődtem azon, hogy Wonho (MonstaX) is az volt. :)

Koreától, egész Indonéziában, Japánban, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban, Dél-Ázsia egyes részein is népszerű az ulzzangság.

(Nevekre kattintva, megjelenik róla a kép :) )

1. Ku Hye Sun [színésznő]

2. Nam Sang-Mi [színésznő]

3. Park Han-Byul [színésznő]

4. Kang Eun-Bi [színésznő]

5. Kim Hye Sung [színész]

6. Kim Jung Eun [Kimchi Kids]

7. Krystal [F(x)]

8. YoonA [SNSD]

9. Hara [Kara]

10. Hyomin [T-Ara]

11. Lee Seung Hyun [EX-F.Cuz tag, jelenlegi M.pire tag]

12. Choi Jonghun [FT Island]

13. Heo Young Saeng [SS501]

14. Ryeowook [Super Junior]

15. Park Yun Hwa [T-Max]

16. Yunho [TVXQ]

17. Lee Kiseop [U-Kiss]

18. Lee Jooyeon [After School]

19. Q-Ri [T-Ara]

20. Shin Ho Seok [Monsta X]

2016. augusztus 15., hétfő

Minden könyvnek két története van

kultúra 21:46 0

Egy személyes élményemet szeretném nektek elmesélni, mely bár egy félreértésen alapul, mégiscsak egy könyv történetének kis darabkája.

　Ezt a mesét egy használt könyveket árusító embertől vettem a mai napon. Először csak azért vettem le a polcról, mert megragadta a figyelmemet a hangül, elvégre igen ritkán látni koreai könyveket bármilyen polcon is a hétköznapokban. Belelapozni sem volt időm, mikor az úr közölte velem, hogy az a könyv koreaiul van, és amennyire ő tudja Észak-Koreából való. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet: mégis milyen meséken nőhet fel egy észak-koreai kislány vagy kisfiú?

　Megkérdeztem kitől hallott a könyv eredetéről, de pontosan nem emlékezett az illetőre és végső soron én magam se tudtam volna sokat kezdeni egy hevenyészett személyleírással. Annak idején, 1994-ben, mikor a könyvet kiadták 6500 wont kértek érte, ami a jelenlegi árfolyammal átszámítva most 1550 Ft-ot jelentene. Poros is volt a könyv, megviselt is és talán még vízben is megfürdött felhullámosodott lapjaiból ítélve, 200 Ft-ért sikerült megszereznem.

　A fejemben kavarogtak a kérdések. Kié volt? Hogy került Magyarországra? Feltételeztem, hogy tanultak belőle, mert több szót is bekarikáztak valahol pedig beleírtak.

　Itthon azt is megtapasztaltam, hogy igen csekélyke koreai ismereteimmel is értem a történetet, mindössze az ebihal és béka szavaknak kellett utána néznem az első oldalról illetve segítséget kérnem egy szerkesztőtársamtól még további kettő jelentésében.

　Maga a történet egy Ttotto nevű ebihalról és egy siklóról szól, akivel sikerül elhitetni, hogy a lábai pont úgy ki fognak nőni, mint az ebihalnak. Szerencsétlen sikló igen sok viszontagságon megy keresztül egy kölykeit védelmező görénnyel, tojásait óvó héjával, sőt még a tűzzel is. Mire ráébred, hogy neki ugyan nem fognak lábai nőni. Ttotto közben felnő és béka lesz belőle és a távolból nevet a sikló ostobaságán.

　Érdekelt kideríthetek-e még bármi mást az internet segítségével a könyvről ezért beírtam a könyv szerzőjének nevét a keresőbe, bizonyos Yoon GuByeong nevét. Egy igencsak mosolygós úriember képét találtam meg és itt kezdett gyanússá válni a dolog.

　Ezért beírtam a könyv címét is (a Google-fordító segítségével hangül alakban) és ahogy egyre lejjebb tekertem annál érdekesebb képek jöttek velem szembe egészen addig, míg el nem jutottam az általam megvett könyv borítójának képéig.

　Rákerestem arra, amire talán legelőszőr kellett volna: a kiadóra. Pori (vagyis árpa) kiadó, valóban közel helyezkedik el az észak-koreai határhoz, de ettől még a könyv nagyon is dél-koreai.

　Ettől függetlenül jó vételnek tartom, mivel ráébresztett, hogy többet tudok koreaiul, mint azt hiszem. Mindenkinek ajánlom sok-sok szeretettel, hogy kezdő nyelvtanulóként olvasson meséket, tűnjenek is azok bármennyire ostobának vagy unalmasnak. Több magabiztosságot kaphatunk az egyszerű dolgokból.