Egy
személyes élményemet szeretném nektek elmesélni, mely bár egy félreértésen
alapul, mégiscsak egy könyv történetének kis darabkája.
Ezt a mesét egy használt könyveket
árusító embertől vettem a mai napon. Először csak azért vettem le a polcról,
mert megragadta a figyelmemet a hangül, elvégre igen ritkán látni koreai
könyveket bármilyen polcon is a hétköznapokban. Belelapozni sem volt időm,
mikor az úr közölte velem, hogy az a könyv koreaiul van, és amennyire ő tudja
Észak-Koreából való. Azonnal felkeltette az érdeklődésemet: mégis milyen
meséken nőhet fel egy észak-koreai kislány vagy kisfiú?
Megkérdeztem kitől hallott a könyv eredetéről,
de pontosan nem emlékezett az illetőre és végső soron én magam se tudtam volna
sokat kezdeni egy hevenyészett személyleírással. Annak idején, 1994-ben, mikor
a könyvet kiadták 6500 wont kértek érte, ami a jelenlegi árfolyammal átszámítva
most 1550 Ft-ot jelentene. Poros is volt a könyv, megviselt is és talán még
vízben is megfürdött felhullámosodott lapjaiból ítélve, 200 Ft-ért sikerült
megszereznem.
A fejemben kavarogtak a kérdések. Kié
volt? Hogy került Magyarországra? Feltételeztem, hogy tanultak belőle, mert
több szót is bekarikáztak valahol pedig beleírtak.
Itthon azt is
megtapasztaltam, hogy igen csekélyke koreai ismereteimmel is értem a
történetet, mindössze az ebihal és béka szavaknak kellett utána néznem az első
oldalról illetve segítséget kérnem egy szerkesztőtársamtól még további kettő
jelentésében.
Maga a történet egy Ttotto nevű
ebihalról és egy siklóról szól, akivel sikerül elhitetni, hogy a lábai pont
úgy ki fognak nőni, mint az ebihalnak. Szerencsétlen sikló igen sok viszontagságon
megy keresztül egy kölykeit védelmező görénnyel, tojásait óvó héjával, sőt még
a tűzzel is. Mire ráébred, hogy neki ugyan nem fognak lábai nőni. Ttotto közben
felnő és béka lesz belőle és a távolból nevet a sikló ostobaságán.
Érdekelt kideríthetek-e még bármi mást
az internet segítségével a könyvről ezért beírtam a könyv szerzőjének nevét a
keresőbe, bizonyos Yoon GuByeong nevét. Egy igencsak mosolygós úriember képét
találtam meg és itt kezdett gyanússá válni a dolog.
Ezért beírtam a könyv címét is (a
Google-fordító segítségével hangül alakban) és ahogy egyre lejjebb tekertem
annál érdekesebb képek jöttek velem szembe egészen addig, míg el nem jutottam
az általam megvett könyv borítójának képéig.
Rákerestem arra, amire talán
legelőszőr kellett volna: a kiadóra. Pori (vagyis árpa) kiadó, valóban közel
helyezkedik el az észak-koreai határhoz, de ettől még a könyv nagyon is
dél-koreai.
Ettől függetlenül jó vételnek tartom,
mivel ráébresztett, hogy többet tudok koreaiul, mint azt hiszem. Mindenkinek
ajánlom sok-sok szeretettel, hogy kezdő nyelvtanulóként olvasson meséket,
tűnjenek is azok bármennyire ostobának vagy unalmasnak. Több magabiztosságot
kaphatunk az egyszerű dolgokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése