Mióta írnak kérdőjelet a koreaiak?

 

Mióta írnak kérdőjelet a koreaiak?

A kérdőjel és felkiáltójel eredete amúgy is letisztázatlan, de annyi biztos, hogy a latin betűs szövegekben lehet rábukkanni elsőként, ha a nyomait szeretnénk visszakeresni. Mégis ma már teljesen természetes a számunkra, hogy egy koreai kérdés végén – akárcsak hazánkban – kérdőjelet látunk. De mikor kezdték el használni? Szükségük van ezekre az írásjelekre egyáltalán? Mi volt a felkiáltójel és a kérdőjel „előde”, ha volt nekik egyáltalán?

Hogy fejezzük ki kérdést?

Míg a legtöbb európai idegen nyelven megtanuljuk, hogy van a kérdő és felszólító mondat szórendje, addig magyarul a hangsúlyunkon kívül – már ha nincsen kérdőszó – az égegyadta világon semmivel nem fejezzük ki, hogy egy kérdés hangzott el. Mondok egy példát, talán úgy egyszerűbb!

Az a mondat, hogy „megetted a tejbegrízt” a felháborodott felkiáltástól kezdve, a tényszerű kijelentésen át az érdeklődő kérésig bármi lehet és ez csak a hangsúlytól függ!

Mi a helyzet akkor egy koreai kérdő mondattal? Ott is csak a hangsúly számítana?

Mivel a koreai mondat szórendje fix, részben igen, de nem teljesen! Persze az is fontos, de alapvetően a mondatok funkciójának saját szuffixuma van formális szinten. Közvetlen beszédben viszont nincs feltétlen jelölve toldalékkal külön az, hogy kérdés, felszólítás vagy esetleg javaslattevő mondatról van szó.

Mi volt a latin írásjelek előde?

Az a helyzet, hogy konkrét elődként semmi.

A központosítás volt már a latin írásjelek megjelenése előtt is, de ezek közel sem olyan funkciókat láttak el, mint a ma használatos írásjeleink. Volt, amelyik egész szövegrészleteket választott el a többitől, volt, amelyik a fő szövegrészleteket jelölte és más írásjelek kapott a kevésbé fontos rész. Megint egy külön írásjelet használtak a kiegészítéseknek, javításoknak, sőt egy időben a szavakat nem szóközzel, hanem egy írásjellel választották el, mivel a szóköz úgymond már foglalat volt, amivel külön tiszteletet lehetett kifejezni.

Az interneten kutatva ebben a témában még olyan véleményeket is lehet találni, hogy koreai nyelvben a latin írásjelek feleslegesek. Afféle segítségnek, kiegészítésnek jók, de nem esszenciális részei a nyelvnek.

Mióta használják a latin írásjeleket?

Az első latin írásjel, ami felbukkan írásos formában az a pont volt, méghozzá egy 1896-os diákmagazinban, ami japánul tanulóknak szólt. A szövegben az akkori, koreai oktatási rendszerről lehet olvasni. Ámbár az is igaz, feltételezik, hogy ezelőtt is már lehetett találkozni a ponttal, legnagyobb valószínűséggel keresztény szövegeken keresztül.

  Az első kérdőjel 1919-ben a Changjo magazinban bukkant fel és szépen lassan lett egyre elterjedtebb. Ebbe az időszakban nem voltak még konkrét szabályok az írásjelek használatára, úgyhogy egy folyóiraton belül is komoly eltéréseket lehet találni attól függően, hogy a különböző írók mit részesítettek előnyben.

   A Hangul Egységes Helyesírási Rendszerének 1933-as kiadásában szerepelnek az írásos rendszer elismert tagjaiként az általunk is ismert írásjelek. További érdekesség, hogy ez a kiadás figyelmen kívül hagyja a hagyományos koreai írásjeleket. 

   A koreai tudományos életben még mindig nem veszik komolyan a latin írásjelek jelenlétét és még 2012-ben is jelent meg olyan értekezés, ami „különleges írásjelekként” utalt ezekre. Ez különösen azért érdekes, mert ott már mondat végi befejezésnek számít ez ^^ és ez ~ is.