Az album 2019. április 12-én jelent meg, ezzel pedig ez lett a srácok hatodik albuma. Ezzel a lemezzel indult a csapat újabb era-ja a Love Yourself trilógia után.
Az albumon összesen 7 dal található melyek írásában, mint mindig most is részt vett RM, J-Hope és Suga is. Az album egyébként a Carl Jung által írt „Jung’s Map of the Soul” című könyvön alapul, amelyben különböző pszichológiával kapcsolatos teóriákról olvashatunk, mint például, hogy hogyan veszik fel az emberek az álarcot, hogy egy bizonyos képet mutassanak másoknak.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy az album az amerikai Billborad listán azonnal az első helyről indult, így a The Beatles után a srácok a második csapat, akik egy éven belül három albummal is első helyen szerepeltek a ranglistán. Ezen felül az angliai, skót, új-zélandi és ausztrál listákon is azonnal az első helyen jelent meg. Ezzel ők váltak az első koreai előadóvá, akik ezekben az országokban első helyen szerepeltek.
Azt gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki izgalommal várta, hogy a srácok visszatérjenek miután bejelentették, hogy a Love Yourself időszak lezárult és egy új kezdődik. Ez pedig azért annyira különleges, mert mint tudjuk a BTS sosem ad ki csak úgy albumot. Mindig körül lengi valami plusz.
Nézzük, hogy itt most hogyan alakítottak a srácok
《INTRO: Persona》
szerző(k): Hiss Noise | RM | Pdogg
producer: Hiss Noise
szerző(k): Hiss Noise | RM | Pdogg
producer: Hiss Noise
Az Intro arra a kérdésre próbálja megtalálni a választ, hogy „Ki vagyok én?”. A videóban megjelennek a(z) „egyén”, „árnyék” és „ego” szavak, amelyek közvetlenül Carl Jung könyvére referálnak.
Ennek az Intro-nak most RM lett a főszereplője.
Az album megjelenése előtt és után is nagyon sokan panaszkodtak azzal kapcsolatban, hogy a srácok elnyugatiasodtak. De őszintén… mi ez a dal, ha nem a tipikus, igazi, régi Bangtan, amit annyira hiányolt mindenki? Ahogy végig hallgattam annyira „Boy in luv” hangzása és hangulata volt, hogy legszívesebben felpattantam volna táncolni. Egyszerűen imádom.
A mondanivalója szintén egy csoda. Én személy szerint nagyon tudok vele azonosulni és szerintem nem én vagyok az egyetlen.
Szóval a sok negatív visszhang után nagyon pozitív csalódás volt ez és őszintén reméltem, hogy továbbra is hasonlóan fog alakulni az album.
《BOY WITH LUV ft. Halsey》
szerző(k): Pdogg | RM | Melanie Joy Fontana | Michel "Lindgren" Schulz | "Hitman" Bang | Suga | Emily Weisband | J-Hope | Ashley Frangipane
producer: Pdogg
szerző(k): Pdogg | RM | Melanie Joy Fontana | Michel "Lindgren" Schulz | "Hitman" Bang | Suga | Emily Weisband | J-Hope | Ashley Frangipane
producer: Pdogg
A dal az amerikai énekesnővel, Halsey-vel készült duett – mely egyben az album címadó dala is. Stílusát leginkáb „funk pop”-ként lehetne meghatározni. Érdekesség, hogy ez lényegében egy párhuzamos dal a 2014-ben megjelent „Boy in luv” című számukkal. A dal leírja az igazi erejét és szeretetét annak, amikor a legkisebb dologban is megtaláljuk a boldogságot.
Miután az MV megjelent az első huszonnégy órában már 74,6 milliós nézettsége lett YouTube-on – ez a szám ma már meghaladta az 1 milliárdot. Valamint jelenleg is tartja a legtöbb show győzelem címet a 2000-es évesekben megjelent dalok listáján, ugyanis a promóciók alatt 21 díjat zsebeltek be a srácok a Boy with luv-val.
A dal stílusa egyértelműen ötvözi a pop-ot, erre pedig még az is rájön, aki annyira nincsen képben a stílusokkal, mert egyenesen az arcunkba tolják. Hogy tényleg olyan nyugatias hangzása van-e, mint ahogyan sokan állították/állítják és panaszkodtak is miatta? Nem mondanám teljesen mértékben, hogy nem. Persze kell a stílus váltás és a változatosság, de ez az én ízlésemnekegy picit már túl sok. Illetve nem is magával azzal van problémám, ahogy hangzik a dal, hogy változtattak egy kicsit a srácok. A személyes ízlésemhez képest nem tetszik annyira.
Azt mondjuk ki kell emelnem, hogy Halsey hangja kimondottan jól passzol a srácokéhoz és az, hogy az énekesnő megtanulta koreaiul a szövegét; le a kalappal.
Hogy mennyire jó title track? Ezt döntse el mindenki saját magának. Nem rossz, de azt gondolom, hogy nem ez a legerősebb címadó dal, amivel a srácok az évek alatt előrukkoltak és nem is vált igazán kedvencemmé. Ettől függetlenül, ha meghallom dúdolom és rázom rá a fejem, de önszántamból szerintem az album megjelenése óta most hallgattam meg először, hogy írhassak róla nektek.
Viszont, az teljes mértékben érzékelhető, hogy a Love Yourself trilógiának vége lett, ez a dal pedig – független attól, hogy kinek mennyire tetszik – tökéletesen megnyitja az új fejezetet, szuperül el lehet különíteni, hogy ez az album bizony már nem a LY erához tartozik.
Egészen eddig a pontig soha nem néztem meg a BTS dalok, tagok között felosztott részeinek arányát, szóval ez volt az első alkalom és meg kell mondjam, nem csalódtam, Természetesen Jungkook az, aki egy picit elhúz a vokál line rangsorában, de ez egyáltalán nem meglepő tekintve, hogy ő a fővokalista. Viszont még így sem olyan durva, és nem nyomja el annyira a többi énekes srácot, hogy az bosszantó lenne. A rap line megoszlása pedig egyszerűen csodálatos. 1-2 másodperces eltéréssel vannak jelen a dalban. Szuperül megoldották ezt a srácok. [HEXA6ON]
《MIKROKOSMOS》
szerző(k): Thomson | Max Lynedoch Graham |Marcus McCoan | Ryan Lawrie | James F. Reynolds | RM | Suga | J-Hope | "DJ Swivel" Young | Candace Nicole Sosa | Fontana | Lindgren
producer: Arcades
szerző(k): Thomson | Max Lynedoch Graham |Marcus McCoan | Ryan Lawrie | James F. Reynolds | RM | Suga | J-Hope | "DJ Swivel" Young | Candace Nicole Sosa | Fontana | Lindgren
producer: Arcades
A Mikrokosmos dal pontos jelentése még a mai napig rejtély, ugyanis a srácok soha nem beszéltek róla. Többféle elmélet kering a dal jelentése mögött, én ezeket osztom meg most veletek.
Először is - a magyar rajongók nagy örömére – sokan a 20. században élt és alkotott magyar zeneszerző, Bartók Béla művéhez, a „Mikrokozmosz”-hoz kötik a srácok dalát. Bartók 1926 és 1939 között alkotta meg ezt a hat kötetes, 153 darabot számláló művet. A Mikrokozmosz egy zongorára íródott progresszív darab, melyet eredetileg a fiának szerzett, hogy könnyebben tanulhasson meg zongorán játszani. A progresszív azt jelenti, hogy a kezdőknek szóló daraboktól el lehet jutni egészen a virtuózoknak szóló művekig. Ezt egyébként még a mai napig alkalmazzák zongora oktatás folyamán. Viszont hogyan lehet ezt kötni a BTS-hez? Ha azt nézzük, hogy a csapat a teljesség és önmegvalósítás üzenetét terjeszti, akkor valahogyan összeköthető a kettő. Lehet, hogy Bartók volt az inspiráció a dalhoz –, amelyet egyébként persze nem tudunk biztosan -, a fiúk „Mikrokosmos” szövegének nem sok köze van az önmegvalósításhoz.
Inkább tűnik egy szerelmes dalnak, amelyben elmondják a fiúk, hogy egy személy a hét billióból milyen kicsinek tűnhet, mégis mennyit jelenthet valaki számára. Ebből kifolyólag egy másik elmélet sokkal jobban illik a dalhoz. A „Mikrokosmos” az ősi görög filozófiára, a „microcosm”-ra utal. (Ez magyarul kis világot jelent.) Ez lényegében az embert, emberi szervezetet jelenti, hiszen az ember a kozmoszhoz viszonyítva nagyon picinek tűnik, viszont maga az ember is egy mikrokozmosz – kis világ -, hiszen megvan a saját világa. (Remélem sikerült érthetően fordítanom, mert nekem is meggyűlt a bajom a megértésével és fordításával.) Tágabb értelemben a microcosm az egyén harmonikus kapcsolatát vizsgálja párhuzamosan minden mással, ez pedig már inkább kapcsolódik a BTS önfelfedező útjához és magához a Persona-hoz.
Amikor először hallottam ezt a dalt azt gondoltam, hogy jó, de semmi több. De többszöri hallgatás után, ez vált az egyik kedvenc dalommá az albumról. Nem hallok mást, csak BTS-t, akik elképesztően tehetségesek és újból megajándékoztak minket egy rendkívül csodás dallal.
Miután elolvastam a dal szövegét, úgy az első refrénig úgy voltam, hogy de kár, hogy megint csak egy szerelmes dal… de aztán, ahogy utána olvastam annak, hogy a „mikrokozmosz” valójában mit is jelent és többször átolvastam a szöveget, ez teljesen átalakult bennem és teljesen beleszerettem az egész dalba.
A line distribution-re pedig egyszerűen öröm ránézni. A vokál line jóval elhúzott a rap line felett, de ez nem is csoda. Ez nem az a dal, ami igényelte volna a hosszú és tartalmas rap részeket. Viszont a vokál és a rap line tagjainak szánt részek feloszlása, egyenesen csodás. Néhány másodperc eltérések vannak. Itt a remek példa, hogy hét tagnak is lehet szuper line distributiont gyártani. [Kom26 Music]
A szöveg és a dallam tökéletes harmóniát képez, ezzel megalkotva talán az egyik legjobb dalt, amit a srácok valaha is megjelentettek. Igazi gyönyörű és imádnivaló BTS nóta.
《MAKE IT RIGHT》
szerző(k): Fred Gibson | Ed Sheeran | Benjy Gibson | Jo Hill | RM | Suga | J-Hope
producer: F.Gibson
szerző(k): Fred Gibson | Ed Sheeran | Benjy Gibson | Jo Hill | RM | Suga | J-Hope
producer: F.Gibson
A dal stílusát leginkább modern R&B-nek lehetne nevezni. A dal szerzésében és írásában egyébként részt vett Ed Sheeran is. A szöveg arról szól, hogyan lehetne a világot egy jobb hellyé tenni és hogyan lehetne a kapcsolatokat fejleszteni. A fiúk közben elmesélik legnagyobb eredményeiket és, hogy ezek a rajongók nélkül igazából nem jelentenének számukra semmit. A Newsweek szerint amennyire „nehéz” a dal jelentése, a hangzása annyira könnyű.
A dalnak létezik egy remixelt változata is egyébként, amelyben megjelenik Lauv, amerikai énekes is, aki az első versszakot saját szövegével dobja fel. A New York Times is írt a dalról, szerintük a dal tartalmazza Ed Sheeran jellemző soft-soul elemeit, viszont a BTS-nek sikerült ezt komplexebbé tennie.
A „Mikrokosmos” után ez a másik kedvenc dalom. Igaz, hogy csak sokadig hallás után lett az, de mégis nagyon-nagyon megszerettem. A Newsweek szerint a dal jelentése elég „nehéz”, én ezt valahogy nem érzem és tulajdonképpen nem is ad nekem olyan sok pluszt a dal szövege. De itt valahogy egyáltalán nem érdekel, mert maga a dal hangzása és a fiúk hangja száz százalékban kárpótol. Valóban felfedezni benne egyébként a tipikus Ed Sheeran hangzást, de az is igaz, hogy a fiúk teljesen a magukévá tették azt. Egyszerűen tökéletes számomra.
A dal felosztása a tagok között megint csak mondhatni tökéletes. Jimin, V és Jungkook húzott el az elején. Bár Jimin és V részei között csak néhány másodperc van, tőlük Jungkook kb. 11%-kal van lemaradva. A rap line részei szintén elenyészőek a vokál line-hoz képest, de szerintem itt sem volt szükség arra, hogy különösebben nagy rap részek legyenek. Az egyetlen, ami miatt szomorú vagyok, hogy Jin az utolsó a maga kis nem egész 6%-val, amivel eléggé elmarad a többi énekes sráctól. Holott szerintem egyébként tök jól illett volna a hangja a dalhoz. [Kom26 Music]
《HOME》
szerző(k): Pdogg | RM | Lauren Dyson | Tushar Apte | Suga | J-Hope | Krysta Youngs | Julia Ross | Bobby Chung | Song JaeKyung | Adora
producer: Pdogg
szerző(k): Pdogg | RM | Lauren Dyson | Tushar Apte | Suga | J-Hope | Krysta Youngs | Julia Ross | Bobby Chung | Song JaeKyung | Adora
producer: Pdogg
A „Home” egy pop, R&B dal, mely arról mesél, hogy annak ellenére, hogy megengedhetnének maguknak sok olyan dolgot, amire régen vágytak, mégsem érzik magukat elégedettnek. Ez a szöveg több részéből is kiderül. A dal vége felé tűnik fel a „szerelmük” jelenléte, amely biztonságot nyújt nekik. A dal a „Love Yourself: Tear” albumukon megtalálható „Magic Shop”-hoz köthető, hiszen vannak sorok, amelyek szinte egymást tükrözik.
Egy sajtókonferencia alkalmával J-Hope elmondta, hogy miről is szól valójában a dal: „A dal az otthonról szól, ami ott van, ahol a rajongóink és a szívünk, ott, ahova szívesen visszatérünk, amikor a dolgok nehézzé válnak és magányosnak érezzük magunkat. Azokból az emberekből merítünk erőt, akik szeretnek minket és várnak ránk.”
Suga is egyszer azt nyilatkozta, hogy az albumról ez a kedvenc dala, hiszen a része lényegében ugyanaz, mint az első dalukban, a „No more dream”-ben.
Ha választanom kellene egy dalt az albumról, amelynek a legjobban tetszik a szövege vagy mondanivalója, akkor mindenképpen ezt választanám. Maga a dalnak a hangzása számomra nem egy nagy durranás. Nem mondom azt, hogy nem tetszik, de szerintem nem olyan nagyon kiemelkedő. De cserébe annyira tökéletesen leírja azt, hogy valóban milyen az, amikor nem egy hely, hanem egy személy jelenti az ember számára az otthont és, hogy igazából a tárgyak nem jelentek semmit, ha nincs kivel megosztani vagy nincs valaki, akihez haza tud menni az ember. Arról ne is beszéljünk, hogy azt is fantasztikusan megfogalmazzák, hogy attól, hogy valakinek sok barátja van vagy sokan veszik körül még mindig lehet magányos, ha éppen az az egy ember nincs ott
Ha bárkinek ajánlanom kellene egy dalt erről az albumról vagy általánosságban egy BTS dalt, biztos, hogy ez is köztük lenne. Sokkal több embernek kellene hallgatnia a „Home”-ot szerintem, mert már több, mint egy év elteltével is annyira underrated. Sőt, amikor az album megjelent sem emlékszem, hogy annyira nagy lett volna a hype körülötte. Sokkal több figyelmet érdemelt volna és érdemelne még mindig.
A dal felosztása itt annyira nem tetszik, bár így sem olyan vészes. A lista elején Jimin van, aki a maga 27,6%-val bitorolja a dalt, utána V, Jungkook, RM és Jin viszonylag egységesen 19-11% között mozognak. Aztán Suga és J-Hope 5.7%-kal kullognak hátul. Viszont ennek ellenére mégis azt mondom, hogy hiába nekik van a legkevesebb százalékuk, számomra mégis az ő részeik vitték a prímet a dalban minden szempontból. [Kom26 Music]
《JAMAIS VU》
szerző(k): McCoan | Owen Roberts | Thomson | Graham | Reynolds | RM | J-Hope | "Hitman" Bang
producer(ek): Arcades |Bad Milk | McCoan
szerző(k): McCoan | Owen Roberts | Thomson | Graham | Reynolds | RM | J-Hope | "Hitman" Bang
producer(ek): Arcades |Bad Milk | McCoan
A dal lényegében egy "unit" dal, hiszen ennek előadásában Jin, J-Hope és Jungkook vesz részt.
A „Jamais Vu” franciául azt jelenti, „soha nem látott”, bár nem a szó szoros értelmében. Egy jó példa erre például, amikor nézünk egy filmet, amit már korábban ezerszer láttunk, de mégis az az érzésünk, mintha akkor látnánk először.
A kifejezés egyébként egy pszichológiai jelenség, amikor az egyén már valamit nem először csinál, mégis idegennek tűnik neki. Ez lényegében a „Déjá vu” ellentéte. A „Jamais Vu”-t gyakran asszociálják azzal, amikor egy gyakori szót olvasunk vagy olyan emberrel találkozunk, akit ismerünk, de abban a pillanatban nem ismerjük fel.
Ez a téma nem először fordul elő a BTS sztori linejaiban. Legutóbb a „Save me” című webtoon-jukban találkozhattunk ezzel a jelenséggel, amikor Jin újra és újra átéli ugyanazt a napot és újabb kísérleteket teszt annak érdekében, hogy megmentse barátait.
Először is szerintem ez a trió egyszerűen fantasztikus. Jin és Jungkook hangja annyira jól harmonizál együtt, hogy az szó szerint hidegrázós. A kettejük duójához pedig úgy gondolom, hogy J-Hope hangja és flow-ja illett a legjobban. Tehát maga az összeállítás és a srácok hangzása elképesztő. A dal összességében egyébként nekem nem lett nagy kedvencem. Magamtól nem igazán hallgatom meg.
Viszont a mondanivalója szomorú, de egyben fantasztikus. Szerintem nagyon jól tükrözi a címet. Ahogy többször is elmondják, hogy ugyanazokat a hibákat követik el. Talán a kedvenc részem az, amikor az elején Jungkook azt énekli, hogy ha ez az egész – élet – egy játék lenne, vissza tudnánk menni az elejére -, hogy ne követhessük el újra és újra ugyanazt a hibát. Úgy vélem, hogy a „jamais vu” ebben a dalban az, hogy többször is ugyanabban – vagy hasonló – helyzetben találják magukat és mégis mindig ugyanúgy cselekednek, ami pedig nem éppen pozitív. Azt gondolom, hogy ez egy olyan szöveg, amivel bárki tud azonosulni, hiszen szerintem mindannyiunkkal előfordult már, hogy hiába jártunk már pórul, egyszer vagy kétszer akkor is sikerült beleesnünk ugyanabba a hibába.
Igaz, hogy ebben a dalban csak hárman vannak, viszont úgy érzem, hogy itt van a legszebb line distribution, amit valaha láttam. Jungkook 35,6%, Jin és J-Hope pedig 32,2% arányban vesz részt dalban. Csodálatos! [Kom26 Music]
Összességében azt kell mondjam, hogy a trió és a részek felosztása fantasztikus, a dal mondanivalója mély és elgondolkodtató. Nem a kedvenc dalom – sem az albumról, sem úgy általában –, de ezt is szuperül összerakták a srácok.
《DIONYSUS》
szerző(k): Pdogg | J-Hope | Supreme Boi | RM | Suga | Roman Campolo
producer: Pdogg
szerző(k): Pdogg | J-Hope | Supreme Boi | RM | Suga | Roman Campolo
producer: Pdogg
A dal stílusát tekintve ez a legkomplexebb, amit megtalálhatunk az albumon. Felfedezhető benne rap-rock, snyth-pop, hip-hop és trap is.
Egy interjú során RM így írta le a dalt: „Az alkotás öröme és fájdalma.” valamint „Egy őszinte dal.”
A dal szövegében szó van a fiúk népszerűségéről, örökségéről és művészi integritásukról. Habár a hangzása nagyon bulisnak tűnhet, miközben a fiúk azt kiabálják, hogy „Inni, inni, inni.”, igazából szó sincs valódi partiról és italokról. Sokkal inkább a művészettől való megrészegülésről és a kreatív folyamatról szól.
Vannak benne különböző szójátékok is, amik miatt egyébként kicsit nehezebb megérteni a dalt. Ha közelebbről megnézzük a szöveget, akkor észrevehetünk párhuzamot az „Idol” című daluk szövegével. Suga a Dionysus-ban felteszi a kérdést: „Mit számít, hogy idol vagy művész vagyok?”. Szinte ugyanez hangzik el az „Idol” elején is, csak RM teszi fel ezeket a kérdéseket.
Dionysus egyébként a bor és szőlő termesztés görög istene. Emellett viszont ő a színház istene is, maga az őrület és a szent ihlet. De, hogy mi a párhuzam Dionysus és a BTS között? Ahogy annak idején a BTS szinte kívülállónak számított amiatt, hogy egy kisebb ügynökségtől jöttek, ugyanúgy Dionysus is kirekesztett volt, hiszen ő volt az egyetlen olimposzi, akinek halandó anyja volt. Kirekesztettsége miatt az olimposziaktól különálló csoportot alkotott. Ismert volt arról, hogy ahogyan belépett egy helyiségbe, mindenki azonnal táncolni kezdett, hiszen a zenéje és a bora felszabadította „követőit” a társadalmi korlátok alól. Azt gondolom, tovább nem is kell magyaráznom, hogy miért is hasonlít egymásra annyira a csapat és a görög isten.
Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a „Boy with luv” után ez a dal kapta a legnagyobb hype-ot. Az egyetlen, amit nem értek ezzel kapcsolatban, hogy a Dionysus, hogy nem lett még népszerűbb. Bár valószínűleg ez annak tudható be, hogy nem ez a title track. Az emberek folyton a régi BTS-t hiányolják/hiányolták. Azoknak ajánlom sok szeretettel ezt a dalt, mert egyszerre ötvözi a régi Bangtan stílust, de mégis érezni rajtuk a fejlődést és, hogy teljes mértékben mégsem azok, akik voltak.
Ez tipikusan egy olyan dal, amire képtelen az ember egy helyben ülni és, ahogy meghallja rögtön fel kell pattannia és tombolni kell a dalra. Mind a vokál és mind a rap line egyszerűen hazavágta ezt a dalt a rajongókkal együtt szerintem. Elképesztő energia van benne és annyira harmonizál mindenki mindenkivel és mindennel.
Ha pedig nem lenne még elég tökéletes a dal, akkor a tagok közötti részek felosztása felteszi az i-re a pontot. Ami külön jól esik a szívemnek, hogy Jin áll a lista elején. Viszont a hét tag mindegyikének a része 10-18% között mozog, így nincsenek nagy különbségek. [Kom26 Music]
Imádom!
《ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALBUMRÓL》
Vártam, nagyon vártam annó, hogy megjelenjen ez az album. Nagyon vártam, hogy elkezdődjön az új koncepció, az új teóriák és történetek. Az egy dolog, hogy a rajongók ezt az élményt még a megjelenés előtt teljesen tönkretették számomra – természetesen, akinek nem inge... Amikor kiderült, hogy a title track során Halsey közreműködik és, hogy a comeback dalt Amerikában fogják először előadni, annyi de annyi rajongó őrült meg. Nagyon sokan panaszkodtak azért, hogy miért Amerikában lépnek fel először az új dallal; nagyon sokan panaszkodtak azért, hogy miért Halsey-vel készítik el a dalt; nagyon sokan panaszkodtak azért, hogy egyáltalán minek kell bárkivel is kollaborációt készíteni és, ha már készítenek, akkor az a valaki miért nem koreai; nagyon sokan panaszkodtak, hogy ez már nem a régi BTS és, hogy a „régebbi” sokkal jobb volt. Száz szónak is egy a vége, a comeback hírét nagyon sok hiszti, nem tetszés övezte, ami nekem teljesen elvette a kedvemet az egésztől. Én csak a dalokat szerettem volna élvezni, de őszintén, miután megjelent az album kellett körülbelül egy hónap, mire rávettem magam, hogy egyáltalán a Boy with luv-ot meghallgassam.
Független attól, hogy az emberek miket mondtak/írtak a srácokról, a dalokról és az egész albumról azt kell mondjam, hogy nem ez lett a legerősebb albumuk. Jók a dalok, az alapkoncepció jó és igazából nincs is olyan dal az albumon, amire azt mondanám, hogy nem tetszik. De mégis csupán talán az album fele olyan, amire azt mondom, hogy oké ez nagyon jó és nagyon tetszik. Nyilván ez csak az én személyes véleményem. Nem mondom, hogy rossz album lenne, de nem lett a kedvencem ennyi idő elteltével sem.
〉hallgasd Spotify-on: BTS - Map of the Soul: Persona
〉hallgasd YouTube-on: BTS - Map of the Soul: Persona
〉M/V-k: Intro: Persona | Boy with Luv | Make It Right |
〉BTS profil ITT
források: Elite Daily, Genius, Wikipedia
