Csapatunkban újabb ötlet vetődött fel, amely által közelebb kerülhettek a magyar K-pop fandomot meghatározó személyekkel, hisz ki ne olvasna szívesen egy interjút kedvenc írójával, oldalvezetőjével, videósával, stb.?
Több mint egy évvel ezelőtt vágtak bele a videózásba, s már a kezdetekkor is többen felfigyeltek rájuk. Következő 'áldozatunk' a Don't Eat Gaho volt - fogadjátok hát sok szeretettel a velük készült interjúnk!
1. Sziasztok! Először is szeretnénk megköszönni, hogy elfogadtátok a felkérésünk! Több mint egy éve léteztek a kpop fanok szótárában, és már a kezdetekkor is sokan érdeklődtek utánatok, köztük mi is. Hogy éltétek meg ezt az egy évet?
Sziasztok! :3 Nagyon szuper volt ez az egy év. Őszintén szólva fel sem fogjuk, hogy vannak olyanok, akik akár nap, mint nap néznek bennünket, és alkalomadtán megszólítanak minket és odajönnek hozzánk. Hobbinak indult ez az egész csatorna, és (sajnos) még most is ilyen alapokon áll. Egy olyan hobbi ez, ami sok időt és energiát igényelne, aminek most sajnos híján vagyunk, de jön a nyár, mi pedig tele vagyunk ötletekkel!
2. Kezdjük a legelején a történetet! Hogyan lettetek Korea/Ázsia rajongók?
Nagyon hasonlóan találtunk rá a koreai zenére, ez volt az első igazán meghatározó kapocs az ázsiai világgal. Mindketten 2012-ben találkoztunk először a k-poppal az akkori legjobb barátaink hatására, teljesen függetlenül egymástól. Moncsinak Big Bangék Haru Haru-ja volt ez első dal, amit hallott, nekem pedig a Wonder Girls Tell me (még akkor is, ha akkor nem tudtam, hogy ez k-pop), de az első, tudatosan koreai zeneként hallgatott szám Taeyang Wedding Dress címűje volt. Vicces, hogy ennyire hasonlóan kezdődött meg a Korea iránti imádatunk, de a két út azóta már összefonódott.
3. Az egyik videótokban Fédra említette, de elmesélnétek nekünk, hogy hogyan is találkoztatok, mióta ismeritek egymást, és mit is jelent számotokra ez a barátság?
Egy fanfiction író csoportban „találkoztunk” először. Én írtam, Moncsi pedig olvasta a kis történetemet, így már ismerős volt a neve és ismerősök lettünk. A 2012-es év karácsony környékén kitett egy képet, ahol az akkori tévés tehetségkutató két versenyzőjével mosolyognak. Ekkor azt hittem, Moncsi egy hátrányos helyzetű kislány, akit karácsony alkalmából meglátogattak a hírességék. Írtam is neki, hogy ez hogyan lehetséges, mikor kiderült, hogy az egyik versenyző az unokatestvére. Utána már lényegében napi szinten beszélgettünk, és csak kialakult ez a barátság. Nem tudom pontosan, hogyan történt, de sokban hasonlítottunk már akkor is, és adta magát a helyzet.
És hogy mit jelent számunkra ez a barátság? Sokat gondolkoztunk rajta, hogy hogyan is tudnánk ezt megfogalmazni, hiszen számunka egyértelmű, de azoknak, akik nem élik ezt át, nehéz lehet átadni. Valami olyasmivel tudnám kifejezni, hogy mikor részegen felhívnak a barátai az éjszaka közepén, hogy épp egy oszlopot ölel és azt kiabálja, hogy szeret, csak mosolygok, és elbeszélgetek vele.
4. Rengeteg formában ki tudjuk próbálni magunk, legyen az a blogolás, írás, éneklés, rajzolás, stb. Miért pont videózni kezdtetek el? Mit jelent számotokra a videózás?
Mindig is kerestük az újdonságokat és a kiaknázatlan területeket. Blogot vezettünk, mindketten írtunk több fanfictiont is, de megszaporodtak az írások, és úgy éreztük, már bárki írhat, tehetségtől függetlenül. Ami engem illet, örültem, hogy sokan próbálkoznak, de mindig is az igényességet preferáltam. Rengeteg YouTube videót nézünk hasonló témában, de magyart egyet sem találtunk, ami foglalkozott volna Ázsiával vagy k-poppal ilyen szinten, így úgy döntöttünk, ha megpróbáljuk, nem veszíthetünk semmit.
Érdekesek ezek a „mit jelent számotokra” jellegű kérdések, mert nagyon nehéz szavakba önteni. Tényleg azt gondolom, hogy egy új hobbit és önkifejezési módot találtunk, ami motivál minket, és a tartalom készítése éppúgy energiával tölt fel bennünket, mint egy kész videó megosztása. Szeretek beszélni, azt pedig még inkább szeretem, ha figyelnek és meghallgatnak, így ennél jobb felületet nem is találhattam volna magamnak. Moncsi épp az ellenkezője, introvertált személyként nehéz neki mások előtt beszélni, így hatalmas fejlődési lehetőség számára, hogy kibontakozzon és merjen kifelé is kommunikálni. Összességében pedig egy már általunk elég jól ismert témát szerettünk volna közelebb hozni az emberekhez, olyanokhoz is, akik csak egy kis részével találkoztak Koreának vagy Ázsiának, ám nyitottak lennének többre.
5. Nagyon régóta érdekel már, hogy honnan jött a nevetek? Miért pont G-Dragon kutyájáról neveztétek el a csatornát?
Nem akartunk semmi egyszerűt. Azt gondoltuk, hogy a „Moncsi és Fédra” olyan unalmas lenne, minket nem érdekelne igazán ez alapján a név alapján a tartalom. Hiszen még ha nem is akarjuk, akkor is a borító alapján ítéljük meg a könyvet. Olyasmi nevet akartunk, ami érdekes és talán kérdéseket vet fel az emberekben. Az üzenet egyértelmű volt „ne egyél kutyát”, hiszen a sztereotípiák szerint minden ázsiai fogyaszt kutyahúst. Ezt azonban ebben a formában nem közvetíthettük. Kerestünk tehát egy meglehetősen ismert kutyust, így esett Jiyong Gahojára a választásunk. Angolul meg minden jobban hangzik, pláne, ha esetleg a későbbiekben angol tartalommal is készülnénk.
6. Aki követ titeket tudja, hogy nem találkoztok nap, mint nap. Mennyire nehéz megszervezni egy találkozót, ahol fel tudjátok venni a közös videókat?
Nem akarok ámítani senkit, nagyon nehéz összehozni a dolgot. Mostanában mindkettőnk élete felgyorsult, és sok más elfoglaltságunk is lett. A saját időbeosztásomat is nehéz összeegyeztetni a családoméval, nemhogy Moncsiéval. Fontosnak tartjuk mindketten, hogy először vagyunk barátnők, és csak aztán kollégák. A barátságunkra fektetjük inkább a hangsúlyt és nem a videókra, emiatt van mostanában kevesebb feltöltés. Sajnos az utóbbi fél évben alig tudtunk úgy összefutni, hogy nem egy konkrét programra, koncertre mentünk, hanem csak leültünk beszélni. Szeretnénk több időt találni egymásra, és a videózásra is, de ez még a jövő zenéje.
7. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy sok videóval ajándékoztatok már meg minket ez alatt az év alatt. Hogyan szoktátok eldönteni, hogy milyen videót csináljatok legközelebb? Az unalmas, de mégis izgalmas statisztikák alapján milyen típusú videók érdeklik a legjobban a nézőket?
Az első mondatot külön köszönjük, ez most nagy motiváció! :D Rengeteg ötletünk van, és ezek közül szoktunk válogatni. Hangulattól függ, illetve attól is, hogy éppen mennyi időt tudunk szánni egy-egy videó elkészítésére. Van, ami egy napot is igénybe venne, így ezt rendszeresen tologatjuk, de ami gyorsan megvan, az szinte mindig belefér az időnkbe. Attól is függ, hogy melyikünknek szimpatikusabb egy-egy ötlet, hiszen külön-külön is videózunk, nem csak közösen. Van, hogy megharcolunk egy adott ötletért, de végül mindig ugyanaz a lényeg; hogy elégedettek legyünk a megvágott videóval.
Őszintén szólva nehéz megmondani, hogy mi tetszik igazán az embereknek, mert eddig nem sok hasonló jellegű videót készítettünk, épp a kísérletezgetés miatt. Azt mondanám, hogy a tényszerűnek tűnő videók tetszenek az embereknek (pl 10 dolog, amit már biztosan hallottál, ha kpopper vagy és „Nem érdekel a fájdalom, csak kérem tegyen szebbé”) illetve amiben EXO vagy BTS szerepel, ott is garantált a siker. Kicsit elszomorít a tény, hogy a többi banda nem mozgatja meg annyira a magyar fandomot, de igyekszünk kiállni az itthon kevésbé ismert vagy alulértékelt bandák mellett is, ha úgy látjuk, érdemes.
8. Ha már a videókról van szó – hogy érzitek, mennyit fejlődtetek videózás terén?
Azt gondolom, még bőven van hová fejlődnünk annak ellenére, hogy az első videóhoz képest mind a képi minőség, mind pedig a tartalom rengeteget javult. Viszont már most természetesebbek vagyunk, nem olyan „megcsinált” az egész, és ettől talán közelebb is kerülhetünk kicsit a nézőinkhez. Az érdeklődés fenntartása, illetve a folyamatos jó kommunikáció a nézőkkel azonban szerintem még mindenképp fejlesztésre szorul.
9. Melyik videótokra vagytok a legbüszkébbek, melyiket szeretitek a legjobban?
A közös videóink közül egyértelműen a „Nem érdekel a fájdalom, csak kérem tegyen szebbé” a kedvenc, hiszen tartalmas, összeszedett és már jónak mondható a minősége is. Persze tudjuk, hogy azóta fejlődtünk (reméljük, ez látszik is :D) de összességében még mindig az a kedvencünk. Saját videók közül én nagyon szerettem a „15 dolog, ami nem hiányozhat egy doramából” vagy a „10 dolog, amit már biztosan hallottál, ha kpopper vagy”. Szerettem őket felvenni és összegyűjteni is hozzájuk az információkat. Moncsi még nem talált magának kedvencet, de egy év múlva már biztosan más válaszol majd.
10. A kezdetektől kaptatok pozitív, negatív, építő jellegű kommenteket. Mit jelentenek számotokra ezek a vélemények?
Nagyon jól esnek a kommentek, akkor is, ha pozitív és akkor is, ha építő jellegű. Örülünk, hogy kommunikálnak velünk a nézőink, ez sokat jelent számunkra. Látjuk, hogy van értelme csinálni, tudjuk, hogy min kellene javítani. A negatív kommentek csak akkor érdekelnek, ha építő jellegűek is mellé. Azzal, hogy szerintük rossz, amit csinálunk, vagy utálják Koreát, nem tudunk és nem is akarunk mit kezdeni. Rendben, leírták, biztosan megkönnyebbültek, de ha nem indokolják meg, hogy miért nem jó, amit látnak, nem tudunk változtatni. Építő jellegű kritikákra mindig is nyitottak voltunk, és ez most sem változott.
PS: Imádjuk a hosszú, tartalmas kommenteket, szóval hajrá! ;)
11. Milyen érzés kamera elé állni, majd visszanézni, szerkeszteni a felvételeket?
Ahogy már korábban említettük, más volt mindkettőnk motivációja, amikor elkezdtünk videózni. Moncsinak így nagyon furcsa volt először, és nemcsak szokatlan érzés volt visszanézni saját magát, de kicsit frusztráló is. Minden apró hibáját észrevette és elégedetlenkedett miatta. Mára már magabiztosabb, de még mindig folyamatban van a tanulás. Én egészen óvodás korom óta szerepeltem, így egyáltalán nem idegen számomra a kamera. Az furcsa volt, hogy egyedül ülök a szobámban és csak beszélek a nagyvilágba, de nem hallja ott és akkor senki. Visszanézve csak nevetek a grimaszaimon és a bakikon, de van, hogy csak felhúzom magam, amiért képtelen vagyok elmondani egy épkézláb mondatot. Szóval hangulattól függ, legtöbbször nagyon vicces és jó érzés, de van, hogy csak felidegesítem magam (ehhez persze hozzá tud tenni az olykor leálló vágóprogram is).
12. Nem egyszerű videókat készíteni, ezt talán mindenki tudja. Melyik részét tartjátok a legkönnyebbnek/legnehezebbnek?
Egyértelmű számunkra, hogy a legkönnyebb rész az ötletelés. Kreatívak vagyunk ilyen téren, nincs hiány újabb és újabb megvalósításra váró gondolatokból. A legnehezebb pedig talán az, hogy egyáltalán rászánjuk magunkat mind a videózásra, mind a vágásra. Mindkettő időt igényel, a videózás előkészületet, a vágás pedig erős idegeket.
13. A csatornátokat böngészve nem kerülhette el a figyelmem a rengeteg feliratkozótok. Mi a legközelebbi mérföldkövetek?
Aranyos vagy, de videós viszonylatokban ez a szám igazán csekély. Mikor elkezdtük, tisztában voltunk vele, hogy mi nem leszünk a többszázezres feliratkozós lányok. De nem bántuk már akkor sem, és most sem. Örülünk, hogy van egy réteg, akinek tetszik, amit csinálunk, és reméljük, ez csak gyarapodni fog a jövőben. Nem gondolkozunk hatalmasban, hiszen a fő célunk a szórakoztatás és mivel nem megélni szeretnénk ebből a hobbiból, így örülünk minden új feliratkozónak, de nincs igazán nagy végcélunk.
14. Végül pedig arra lennék kíváncsi, hogy mi a legközelebbi célotok mind az életben, mind videózás terén?
Moncsi elsődleges céljai között a sikeres érettségi szerepel, illetve az, hogy bejusson az általa kiválasztott egyetemre és szakra. Mivel ez egy nagy kilométerkő számára, nem nagyon tud elvonatkoztatni, és másra gondolni, amíg túl nem esik rajta. Nekem jelenleg rengeteg célom van. A sikeres vizsgaidőszak mellett szeretném hasznosan tölteni a szabadidőmet. A legnagyobb önkéntes szervezet egyik helyi bizottságának alelnöke vagyok, így fiataloknak segítek külföldön önkéntes vagy szakmai gyakorlati lehetőségeket találni. Ebben a szervezetben szeretnék minél többet elérni, és ezáltal annyit adni egy globálisan nagy dologhoz, amennyit csak tudok. Rengeteg új dolgot próbálhatok ki, sok lehetőség adódik most az életemben, és minddel szeretnék élni, amíg még lehet. Persze mindkettőnk tervei között szerepel a videózás is, annak rendszeressége és alkalom adtán a minőség javítása minden téren. Reméljük, a nyáron erre is lesz lehetőségünk.
Mi is nagyon szépen köszönjük a megkeresést, reméljük, kielégítő válaszokat adtunk a kérdéseitekre! ♥
Nagyon szépen köszönjük az interjú lehetőségét, és további sok sikert kívánunk az életben és a videózás terén! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése