BTS: Love Yourself Tear vélemény

BTS: Love Yourself: Tear

2018. május 18-án megjelent a BTS újabb nagyalbuma, a Love Yourself albumsorozat második darabja, a Tear. Az albummal szemben nagy elvárásokat támasztottak az emberek, tekintve, hogy a BTS legutóbbi visszatérése óta egészen az uralma alá hajtotta az amerikai piacot.

Május 6-án kiadták az Intrót, a Singularityt, mely Taehyung szólóját. Az Intróval és az Outróval együtt összesen tizenegy dal kapott helyet a lemezen; a címadó a Fake Love lett.

A Love Yourself: Tear vegyes fogadtatásban részesült. Megjelenése után a Fake Love szinte azonnal sláger lett, a rajongók imádták, és egy nap alatt több millió megtekintést gyűjtött youtube-on. Ezzel szemben sok kritika is érte mind az albumot, mind a title tracket: a legáltalánosabb ellenérv a túlzott nyugatias hangzás, az „elamerikásodás” volt.

Személy szerint úgy gondolom, hogy nem ez lett a legremekebb albumuk, bár van rajta egy-két nagyszerű dal. Már az előző albumról is hasonlóan gondolkoztam, bár visszanézve azt mondom, az mégis jobban sikerült. Ennek a kijelentésnek az oka pedig az utolsó három dal: a Go go, Mic Drop és az Outro, a Her. Mindhárom dal különleges lett, pillanatok alatt a szívembe mászott, és nagyon sokáig szinte csak ezeken éltem – de a Tearen nem találtam magamnak ilyen dalt. Számomra ez az album legnagyobb hibája; a legtöbb szám nem rossz, de nem is olyan kiemelkedően különleges.
Ez természetesen csak egy erősen szubjektív vélemény, mellyel egyetérteni lehet, de nem kötelező, és valójában nem merném kritikának nevezni sem, ezért kérek mindenkit, ne vegye a szívére, ha valami olyasmit olvasna.  

Intro: Singularity

Írta: Charlie J. Perry, RM

Producer: Charlie J. Perry

A Singularity egy lassú, nyugodt dal. Személy szerint nagyon örültem, hogy V kapott szólót, mert én az ő hangját tartom a legegyedibbnek a csapatban – úgy érzem, nagyon sokat hozzá is adott ehhez a dalhoz, ahogy a klip és a tánc is – mindkettő szemet gyönyörködtető lett.

Az alap melankolikus, lassú lüktetése remek nyugtatás lehet egy stresszes időszak közepén – azonban ez egy kétélű kard; ha az ember nincs hozzá megfelelő hangulatban, akár unalmasnak is találhatja; noha a számnak megvan az a varázsa, hogy minden hallgatással jobbá válik. A szomorú hangzáshoz méltóan, a dalszöveg egy toxikussá váló szerelmet idéz, a szenvedő alany átértékeli magában, megéri-e neki a kapcsolat. 

Elvesztettem önmagamat, vagy megszereztelek téged? (...) Mondd el, ha a hangom már nem valódi, ha nem kell többé eldobnom magamat. 

Fake Love

Írta: Pdogg, Hitman Bang, RM

Producer: Pdogg

A Fake Love egy olyan szerelmest jelenít meg, aki rájött, hogy érzései nem valódiak, és amit eddig tett kedveséért valójában önpusztítás volt. A cím jól el lett találva, a dalszöveg átérezhető – első hallásra nekem személy szerint jobban is tetszett, mint a DNA.

Mégis azt kell mondanom, hogy messze az egyik leggyengébb title lett. Több problémám is van a számmal; köztük van a legáltalánosabb is, mégpedig, hogy elnyugatiasodott. Nagyon nehéz kijelenti egy zenéről, hogy „amcsis”, behatárolni országokra a hangzást – akkor miért mondom ezt? Az oka nagyon egyszerű; bármelyik amerikai dalban el tudnám képzelni a Fake Love refrénéjét, míg a legtöbb koreai dallal ezt nem tudom megtenni. Ezen kívül még egy ellenvetésem van a számmal kapcsolatban; számomra nagyon összevissza, mintha három vagy négy dalból kivágták és összegyúrták volna a legjobb részeket. Szinte szétesik az egész.

A másik ok, amin sokan felháborodtak: Jungkookon kívül nagyjából csak Jimin kapott screentime-ot, a többieket éppen annyira láthatjuk, hogy tudjuk, még élnek. Ettől eltekintve a klip látványvilága nagyon szép lett, illik a dallamhoz, a színvilág el lett találva. A ruhák egyszerűek, de tartják a hangulatot, bár én akárhányszor Jiminre néztem, egy emós srác ugrott be (ami tovább erősíti az „elamerikásodás” érzését).

A tánc, mint mindig, most is nagyon szép lett, bár én személy szerint hiányoltam belőle egy ikonikusabb key move-ot, mint a DNA-ben az érmutogatás.  

Érted tettetni tudtam a boldogságot, még ha szomorú is voltam, érted tettetni tudtam, hogy erős vagyok, még ha meg is sérültem. (…) Sajnálom, de belebetegedtem ebbe a hamis szerelembe.

The Truth Untold

Írta: Steve Aoki, Roland Spreckley, Jake Torrey, Noah Conrad, Annika Wells, RM, Slow Rabbit

Producer: Steve Aoki

A The Truth Untold egy gyönyörű szerelmes ballada. Noha a rap line-t én személy szerint előnyben részesítem, egyáltalán nem bánom, hogy ebből a dalból kimaradtak; nem illettek volna hozzá. Ezzel szemben, Jin hangja nagyon jól passzol, és sokak örömére (így az enyémre is), végre két sornál többet énekel.

A dal egy olyan férfit mutat be, aki szerelembe esik egy gyönyörű lánnyal, ám fél felfedni előtte önmagát. Inkább egy maszk mögé rejtőzik, bezárkózik, de még így sem tudja elnyomni vonzalmát – végül pedig annyira felerősödik benne ez az érzés, hogy ledobja álcáját. Az érzések intenzitásával együtt változik a dal is; a zongora erősödik és gyorsul, majd végül, a katarzisnál belép a dob is.

Én nagyon örülök neki, hogy egy olyan szám is helyet kapott az albumon, mely a vocal-line-nak is biztosít teret a kibontakozásra. Noha személy szerint nem érzem olyan egyedinek a hangzást, más balladákhoz viszonyítva, nem tagadhatom, hogy egy gyönyörű, pozitív üzenetet hordozó dalról van szó.

Félni nyomorulttá tesz, mégis rettegem; te is elhagysz majd a végén? Felteszem a maszkom, mielőtt találkozom veled. De még mindig akarlak.

134340 (Pluto)

Írta: Pdogg, ADORA, Bobby Chung, Martin Luke Brown, Orla Gartland, RM, Suga, J-Hope

Producer: Pdogg

A következő dalra az albumról első hallgatás után én nem emlékeztem. Többszöri hallgatás után rájöttem, hogy egyáltalán nem érdemelte volna meg, hogy csak így elfeledkezzem róla.

Noha ez is csak egy újabb szerelmes dal, és elsőre nem is tűnik ki semmivel, ha kicsit jobban odafigyel az ember, észreveheti, hogy az alapban hangsúlyt kap egy fúvós hangszer is, mely a refrén alatt felerősödik, szinte már agresszívvá válik. Témája természetesen egy újabb szakítás után bekövetkező szituáció: az egyik fél még nem tudta elengedni a másikat, ám az már kitörölte őt – akárcsak a Plutó, melyet megfosztottak bolygói rangjától, de továbbra is a Nap körül keringett.

Továbbá a dal előnyére szolgál Namjoon is. Az ő része valami fantasztikus lett, mind a hangját, mind a szöveget tekintve.

A hideg szívem mínusz 248 fokos: megállt a napon, mikor kitöröltél engem. Még mindig körülötted keringem (hiányzol, elvesztettelek).

Paradise

Írta: lophiile, MNEK, Song Jaekyung, RM, Suga, J-Hope

Producer: lophiile

Amikor először átfutottam az albumot, és csak belepörgettem néhány másodpercre minden dalba, ez azok között volt, amelyek a legkevésbé fogtak meg. Ha nem olvasom el hozzá a dalszöveget, van rá esély, hogy ez így is marad – félreértés ne essék, nem rossz, csak kevésbé az én stílusom.

A szöveg az álmokat hajszoló fiatalság reményteliségét ragadja meg, erre próbál kis gyógyírt nyújtani azt mondván, nem baj, ha pihensz, vagy ha még keresed az álmod – ahogy az is, ha nincsen, vagy csupán különbözik a nagyratörő, idealizált jövőképektől. A dallam chilles, nyugis, mondhatni végig egy hőmérsékleten marad, a dob üteme változik néha. Különösen ajánlom azoknak az embereknek, akiknek szüksége van egy kis healingre egy hosszú munkahelyi nap után, vagy egy sötét vásznat látnak még a jövőjük helyén.

Rendben van, ha a te álmod egy kicsit más; venni egy laptopot jövő hónapban. (…) Megérdemlünk egy életet, legyen kicsi vagy nagy – pont jó vagy.

Love Maze

Írta: Pdogg, DJ Swivel, Candace Nicole Sosa, Bobby Chung, ADORA, RM, Suga, J-Hope

Producer: Pdogg

A Paradise mellett a Love Maze volt még egy olyan szám, ami első hallásra nem igazán lopta be magát a szívembe – ami azt illeti, ez a mai napig nem sikerült neki. Szintén jellemző rá az előző track enyhe egysíkúsága, csak ez kevésbé fülbemászó. Mindenesetre, egy chilles számnak, egy kis délutáni pihire teljesen megfelel.

Még egy dolgot lehetne nehezményezni; a sorok elosztását, hiszen minimum a dal felében, ha nem többen, Jimin énekel. A dalszöveg viszont kifejezetten aranyos; szerelmesek bolyonganak együtt a szerelem útvesztőjében.

Csak hinnünk kell kettőnkben. Ne engedd el a két kezem! Örökké együtt kell maradnunk.

Magic Shop

Írta: Hiss Noise, Candace Nicole Sosa, DJ Swivel, ADORA, RM, Jungkook, Suga, J-Hope

Producer: Jungkook, Hiss Noise, ADORA

A Magic Shop egy kellemes EDM dal. Két fiatal kölcsönösen segíti egymást a szerelmével, és a hely, ahol együtt tudnak lenni nyugalomban, egészen varázslatosnak hat számukra.

Amikor először hallottam ezt a dalt, felkaptam rá a fejemet, azt hittem, ez lesz a kedvencem az albumról. Sajnos a lelkesedésem csak a refrénig tartott. Ennyire átlagos, semmilyen zenei alapot, mint ami a Magic Shop refrénje alatt szól, nem vártam volna tőlük.

Ha kinyitod az ajtót, és bejössz, itt várok majd rád.(…) Igyál egy csésze meleg teát,nézz fel a galaxisra. Rendben leszel itt, a varázsboltban.

Airplane Pt. 2

Írta: Pdogg, Ali Tamposi, Liza Owens, Roman Campolo, Hitman Bang, RM, Suga, J-Hope

Producer: Pdogg

Az album nyolcadik dala egy viszonylag pörgős, de komor szám. A refrén nagyon fülbemászó, különösen a hajlításokkal és az el mariachi résszel. A szöveg egy idol mindennapi dilemmáit, nehézségeit, az egzisztenciájuk bizonytalanságát taglalja.

A dal előnyére szól, hogy nagyjából egyenlő a szövegelosztás, ami manapság ritka a BTS számainál. Mégis, tőlem ez áll a legtávolabb az albumról – valahogy úgy érzem, ebben van a legkevesebb lélek. Noha a dalszöveg szerint a srácok az egész világon hatalmas partyt csapnak, én erre a dalra nem tudnék bulizni.

Kiként kéne ma élnem, Kim Namjoon vagy RM? (…) NY-ból Cali, Londonból Párizs, akárhová megyünk, bulit csapunk.

Anpanman

Írta: Pdogg, Supreme Boi, Jinbo, Hitman Band, RM, Suga

Producer: Pdogg

Gyerekkorában mindenki akart szuperhős lenni. Csakhogy nem lehet mindenki olyan, mondhatni mindenható, mint Superman, vagy kőgazdag és hi-tech, mint Batman. Még szerencse, hogy más szuperhősökre is számíthatunk, mint például Anpanman, aki egy anpan-fejű ember, és hűen védelmezi a világot, és bár csak két támadása van, az éhezők megehetnek a fejéből egy-egy darabot.

Véleményem szerint az Anpanman lett a legjobb dal az albumon. Nagyon fülbemászó darab, amit az ember automatikusan élvezni és énekelni kezd. Ha másért nem, ezért dalért megérte az album.

Még ha meg is sérültem, hős vagyok, félreteszem a félelmet, Anpanman, panman, panman. Én vagyok az új generáció (Anpanmanja), egy új szuperhős vagyok (Anpanman).

So What

Írta: Pdogg, ADORA, Hitman Bang, RM, Suga, J-Hope

Producer: Pdogg

Ha össze kéne foglalnom, mi a problémám ezzel a számmal, ezt mondanám: túl kevés Suga és V, túl sok Jungkook és Jimin. V négy sort énekel összesen, Suga meg mondhatni meg se szólal. De szerencsére Jimin és Jungkook itt is ketten kiteszik kb a dal felét, ráadásul engem Jimin éneklése a refrén előtt idegesít. A dal mellett szól azonban Jin – pedig én ezt ritkán mondom rá.

Egyébként nem lett egy rossz szám, kifejezetten élvezhető, kellemes. Az üzenete is fontos, miszerint vannak dolgok, amiket néha el kell engedni. Kár, hogy a line distribution ennyire rossz lett.

Van, aki szerint jó vagyok, van, aki szerint rossz. Nem akarok ezzel törődni, miért nem teszed te is ezt? És akkor mi van? Engedd el!

Outro: Tear

Írta: DOCSKIM, Shin Myungsoo, RM, Suga, J-Hope

Producer: DOCSKIM

A Tear az a dal, amit a legjobban vártam az egész albumon. Ezzel szemben voltak a legnagyobb elvárásaim, tekintve, hogy a Her milyen zseniális és mély lett. Sajnos, itt csalódtam a leginkább.

A dalszöveg mélységével nincsen gond, gyönyörű és élethű, belefájdult a szívem, miközben olvastam. Azonban, az előadásmód szerintem nem illik ezekhez az érzelmekhez. Sok helyen túl agresszívnak érzem a fiúk rapjét, indokolatlanul hadarnak és ignorálják az kifejezni kívánt érzelmek szomorúságát.

Azt hiszem, megvolt a lehetőség valami varázslatos alkotására, ám ez ezúttal félig sikerült csak. Sokkal többet lehetett volna kihozni ebből a dalból, főleg a Her után. 

Az örökkéről beszéltünk, de kegyetlenül elpusztítjuk egymást. Ugyanazt álmodtuk, de ez az álom, most először, valóban csupán egy álommá vált.

Összességében, én a BTS leggyengébb albumának tartom ezt. Vannak rajta elbújt remekművek (például a Pluto vagy az Anpanman), és sok dal fontos üzenetet is hordoz. Nem tekinthetünk el attól sem, hogy a dalok többsége csupán átlagos, és lehúzza az album színvonalát is a szuperről egy végül is nem rosszra.
Ismét hangsúlyoznám, hogy ez csupán egy egyéni vélemény volt, amivel vitába lehet szállni.