Ezúttal egy album review-val jelentkezem nektek. Igen, direkt nem a kritika szót használom, mert nem vagyok kritikus. Helyette inkább egy bejegyzéssel jövök, amiben elmondom a véleményem az adott albumról.
A jövőben igyekszem viszonylag gyakran hozni ilyesfajta bejegyzéseket, amelyeknél kitárgyalhatjuk az adott albumot.
A JYP csapatának jelenlegi album sorozata a Clé, melynek első része 2019. március 25-én jelent meg, pontosan az egy éves debütálási évfordulójukon. Az album a "Clé 1: Miroh" címet kapta és 8 (a digitális verzión 7) teljesen új dal található. A dalok elkészülésében természetesen most is részt vett a csapat alformációja, a 3RACHA is - az összes dal szövegét ők írták.
Az album nevének jelentése: A "clé" franciául kulcsot, míg a "miroh" koreaiul útvesztőt jelent.
A fiúk az album megjelenésekor meséltek arról, hogy először 2018-ban kezdték megjelentetni az "I Am" album sorozatukat ("I am NOT", "I am WHO" és "I am YOU"). Az "I am YOU" MV legvégén egy épület tetején állnak és a távolba merednek, amely azt szimbolizálja, hogy nem kapták meg a választ az "I am" sorozat során. Az új albummal viszont meg akarják találni a választ azokkal az emberekkel, akik támogatják és szeretik őket. Teljesen mindegy, hogy hol lesz az a hely, ahol megtalálják, de magabiztosan és ambiciózus módon fognak oda elérni. Elmondták azt is, hogy mióta debütáltak és fellépésekre járnak, azóta egy teljesen új világba kerültek és az albummal szeretnék elmesélni azt, hogy hogyan is fogják túlélni ezt a világot és, hogy egyáltalán miért is kezdték el ezt az egészet csinálni.
BangChan az albumról: Egy sokkal ambiciózusabb oldalunkat szeretnénk megmutatni a Miroh-val. Az Entrance - az album intrója - jelenti az ajtót, ami bebocsátást nyújt ebbe a világba. A Victory song, Boxer és Miroh című dalok arról szólnak, hogy mennyire magabiztosak voltunk mielőtt beléptünk volna a szórakoztatóiparba. A 19 arról a félelmünkről szól, hogy egyszer át fogjuk lépni a határt. A bonyolultabb gondolatainkat és érzelmeinket a Maze of memories fejti ki. Az üldözéssel kapcsolatos szorongásunkat pedig a Chronosaurus mutatja be.
Tehát lényegében az album az útjukat mutatja be, hogy milyen érzelmeket éltek meg az elmúlt egy évben és a debütálásuk előtt, ami szerintem elképesztően jó, hiszen így betekintetést nyerhetünk abba, hogy tulajdonképpen, mi az, ami bennük volt az eddigi utazásuk alatt.
《ENTRANCE》
zeneszerző: Bang Chan | KAIROS | samUIL
hangszerelte: Bang Chan | KAIROS | samUIL | K.O
zeneszerző: Bang Chan | KAIROS | samUIL
hangszerelte: Bang Chan | KAIROS | samUIL | K.O
Az Entrance az album intrója. Az intrók ugye alapjában véve dalszöveg nélküli egy - másfél perces dalok, amik felvezetik az egész albumot. Azt gondolom, hogy egy jó intró képes bemutatni az egész album hangulatát, ezt az Entrance pedig teljesítette. Nagyon energikus, amely szerintem tökéletesen felkészíti az embert a rögtön utána következő "Miroh" dübörgésére.
A rap line munkája fantasztikus - bár picikével gyengébb, mint amit már megszoktunk tőlük -, a vokál line szerepével én viszont ebben a dalban egyáltalán nem vagyok elégedett. Tudjuk, hogy a csapat énekesei mire képesek, ennek pedig konkrétan a negyedét nem hallhattuk ebben a dalban - főleg, hogy az énekesek közül szinte csak BangChan szólal meg, de erről majd egy picit később. Persze nem kell mindig nagyokat énekelni, de sajnos nekem ebben a dalban a vokál line enyhe csalódást okozott. A chorus az egyetlen rész, ami dübörög és rántja magával a hallgatót az energiájával, viszont a katarzis -, amit én minden dalban várok - elmarad. Pontosan ezért, amikor először meghallgattam nem tetszett egyáltalán. Azt gondoltam, hogy majd egyszer-kétszer még meghallgatom és majd megtetszik, de igazából sokkal de sokkal több kellett ahhoz, hogy azt tudjam mondani, nem is olyan borzalmas. Bár mára már egészen megkedveltem ahhoz képest, hogy van vele bőven kivetnivalóm.
Na, már most a fentebb említett "line distribution". Én szeretem minden dalnál ezt lecsekkolni - éljenek azok a YouTube csatornák, akik ezekkel foglalkoznak. Nem meglepő módon BangChan bitorolja a line distributiont 27%-kal. Ami egyébként tök jó lenne de, hogy konkrétan Felix és Woojin csak dísznek voltak a dalban, ilyen arány mellett, az is biztos. A rap line részeinek megoszlása egészen tűrhető, bár itt Han az, aki hátul kullog (annyira underrated még mindig szegény srác, hogy az már fáj). Viszont egyszerűen a vokál line megoszlásánál nem tudok szó nélkül elmenni, hogy BangChan az összes többi vokalista felett 14-22%-os fölényben van, ergo Seungmin-nek volt két sora, az összes többi srácnak körülbelül 1-1. Katasztrófa. [HEXA6ON]
Összességében a dal üzenete nagyon tetszik, lehet vele azonosulni és a hangzás is nagyon energikus, ami totálisan be tudja pörgetni az embert egy unalmas, fáradt reggelen. Emellett viszont a line distribution borzalom és akármennyire sikerült megkedvelnem már a dalt, úgy érzem eddig az albumig ez volt a leggyengébb title track, amit összehoztak a srácok.
Ismét EDM, ami már a Miroh-val ellentétben sokkal jobban hozza szerintem azt a tipikus Stray Kids hangzást. Kicsit megint olyan District 9 hangulatom lett.
Nos, vokál és rap. Ismét tökéletesen megmutatták, hogy Felix-be néha beköltözik a sátán - éljenek a mély hangú idolok. A rap részek egészen jók és most a vokál line munkája is tetszik. A nagy katarzis most is elmarad, de valahogy ebben a dalban nem is zavar, mert elejétől a végéig teljesnek érzem az egészet. Bár azért azt itt is meg kell jegyeznem, hogy az énekes srácok megint a felét nem mutatták meg annak, amit igazán tudnak - hallgatás közben azért itt már reméltem, hogy ez az album további részében változni fog. Az viszont, ahogy váltakozott a tempó a versek és a chorus között, tetszett és az, hogy a verseknél a rap részek mélyebb, míg az átvezetéseknél az énekesek magasabb szólamon hozzák le a dalt, nagyon kiegészíti egymást.
És akkor jöjjön a kritikus line distribution. Egészen jó - lenne. Szegény I.N volt az, aki csak úgy volt. Szokásosan BangChan kapta a legtöbb részt, viszont - legnagyobb örömömre - Jisung azonnal ott van mögötte. I.N részét leszámítva azt gondolom, hogy itt a sorok megoszlása egészen szuper, mindenki meg tudott szólalni nagyjából arányosan. Viszont ez után a dal után - is - külön petíció kéne, hogy LeeKnow-nak több része legyen. [cxikxpop]
Összegezve megint csak egy pörgető, motiváló dallal állunk szemben, aminek a hangzása is dinamikus és hozza a jól megszokott és szerethető SKZ hangzást. (Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy ez a dal is szerintem simán elment volna title track-nek.)
Azt kell mondjam, hogy ez a dal a Stray Kids Rap Group-tól származik, ugyanis a vokál line is végig rappelte a dalt, nem is akárhogyan. Nagyon tetszik ez a plusz és őszintén szólva nem is nagyon hiányoltam az éneklést, mert így volt kerek az egész. Nagyon tetszik az is, ahogyan folyamatosan ide-oda váltakozik a dal gyorsasága.
A sorok megoszlása - azt leszámítva, hogy itt most Han húzott el - egészen kiegyenlített. Csak 3-4 másodperc eltérés van a tagok részei között, ami szerintem teljesen jó. (Kezdem tényleg nem érteni, hogy a Miroh esetében mi történt.) Bár szerintem az, hogy ebben a dalban ennyire kiegyenlített az arány annak köszönhető, hogy nem volt nagyon vokál rész. Aminek kifejezetten örülök, hogy Felix-nek is volt egy saját blokkja, nem pedig csak 1-2 sor erejéig dörmögött valamit. [cxikxpop]
A sok boldog és magabiztos hangvételű dal között jó hallani egy olyat is, amely a "sötétebb" oldalról származik, amely pontosan megmutatja azt, hogy idolnak lenni nem csupa rózsaszín, ahogyan azt sokan képzelik. A hangzás tökéletesen illik a szöveghez és a mondanivalóhoz, úgyhogy szerintem tökéletesen össze lett rakva.
A hangzása tetszik, nagyon is. A boksz mérkőzéseken is hallható "csilingelés", ami megjelenik a dalban, nekem személy szerint valamiért baromira bejön.
A rap line totálisan birtokolja a dalt, a vokál line pedig igazából csak mellék szereplőként jelenik meg. Changbin és Han viszont a hajunkat leszedi tempójukkal és tehetségükkel - ismét. Viszont azt kell mondjam, Han nagyon durván elvitte a dalt - arányban is. A Miroh-hoz hasonlóan pedig ismét visszatértünk az aránytalan, borzalmas elosztáshoz. Han 22%-kal (több, mint fél perc) résszel van az első helyen, addig szegény Woojin 6%-kal (kevesebb, mint 10 másodperc!!!!) kullog a sor végén. Annak viszont örülök, hogy LeeKnow ismét a második helyen trónol és végre az ő hangját is lehet hallani, és ugyanez a helyzet I.N-nel is. [Suewichi]
Összességében csoda dal, borzalmas line distribution-nel.
Amikor BangChan beszélt a dalról, hogy az üldözéstől való félelmüket mutatja be, először azt gondoltam, hogy esetleg a túlságosan fanatikus emberekre vagy az utánuk állandóan kutakodó fotósokra és riporterekre gondolhatnak. De miután meghallgattam a dalt és elolvastam a szöveget kiderül, hogy igazából az idő az, ami "üldözi" őket. Persze teljesen nem mondták el, hogy miről szól a dal, de a saját véleményem szerint az idővel versenyeznek. Mivel az egész album a karrierjükről szól, ezért feltételezhetően félnek attól, hogy gyorsan fog telni az idő, el fog felettük szállni, így "rohannak" és igyekeznek mindet kihasználni, de mégis úgy érzik, hogy csak egy helyben állnak.
Egyébként kíváncsi lennék, hogy számotokra mit jelent ez a dal, szerintetek mit akarhatnak ezzel kifejezni pontosan a srácok, szóval írjátok meg kommentben, hogy ti mit gondoltok! :)
Azt gondolom, hogy Chan, Changbin és Jisung elképesztően fantasztikus munkát végeztek a dallal. Nem csak a szöveg tekintetében. A dallamok, a hangzás... ahogy hallgatja az ember, valóban olyan érzése van, mintha félnének a srácok, sietnénk és valóban egy üldözés hangulatát kelti az egész. Emellett végre, így a hatodik dalnál megérkezett a vokál line és Han. Itt voltak azok a hangok, az a katarzis, amit az egész album során vártam és hiányoltam. Az énekesek végre megmutatták, hogy mi is van a torkukban, ami viszont azzal jár, hogy a rap line totálisan visszaszorult, kivéve Han-t, aki egyébként nem csak remek rapper, hanem fantasztikus énekes is. (Stan a multi-talented king!!) A rap line háttérben való álldogálását jelzi az is, hogy Woojin, BangChan, I.N, LeeKnow és Seungmin viszik a dalt egységesen (2-3 másodperc eltérésekkel), míg a rap line igencsak hátul kullog. Felix itt megint csak dísznek volt a dalban, a szokásos morogj egy szót két sor közé kategória. Viszont ennek ellenére azt gondolom, ez a dal így volt teljes. Ide kellett az énekes srácok drámai hajlításai és hangjai, nem volt szükség a rapperek atom gyors művészetére. [nine or none]
Profi dal, profi kivitelezés, profi előadás. Hatalmas taps és respect a 3RACHA-nak és az egész csapatnak.
Szöveg tekintetében azt hiszem, ez lett a legnagyobb kedvencem. A legőszintébb szöveg... az elején mintha a trainee időszakukról lenne szó, hogy szerették volna, ha gyorsan eltelik az az idő, de így, hogy már valóra váltották az álmukat, pont azt szeretnék, ha lelassulnának a napok. Úgy érzik, mintha az egész csak egy álom lenne, amely bármelyik pillanatban véget érhet és kezdhetnék elölről az egészet. A kedvencem, hogy elmondják, hogy felnőtteknek látszanak és éretten kell viselkedniük, de mégis még nagyon fiatalok és nehezen tudnak hozzászokni ahhoz, hogy felnőttként kell viselkedniük. Azt hiszem, ennél őszintébb szöveggel nem sokszor találkoztam és talán pont ez az, amiért annyira a szívemhez nőtt ez a dal.
Ezáltal sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz a srácokat, hiszen olyan problémákkal küzdenek, mint mi, átlag emberek és ezzel megmutatják azt, hogy attól, hogy híresek, nekik is megvannak ugyanazok a félelmeik és kétségeik, hogy az ami jó, egyszer csak eltűnhet. Ezzel a dallal a Stray Kids totálisan megvette magának a már véglegesen kedvenc csapat címet nálam.
Nem voltak különösen nagy éneklések és rap részek, de valamilyen oknál fogva nem is zavart és úgy érzem, a dal stílusa sem igényelte; egyszerűen nem illett volna bele. Han toronymagasan kiemelkedik megint - örülök is, meg nem is -, Woojin és I.N szegények megint nagyon durván a sor végén vannak. Bár sajna már nem lepődöm meg egyáltalán, mert az egész album nagyjából ezt a sémát mutatja. Konkrétan itt például I.N a második percig meg sem szólal... miért? Annyira tehetséges srác, olyan különleges hangja van... és mégis az esetek nagy részében mindig a ranglétra alján végzi a részek eloszlásánál. [cxikxpop]
Ismételten, a részek felosztását leszámítva, nagyon-nagyon tetszik a dal. Szerintem bárki, aki bírja ezt a már említett "szexi-hip-hop" feelinget, az szeretni fogja. Ráadásul a mondanivalóval is nagyon könnyű azonosulni.
Ettől függetlenül hatalmas gratuláció a srácoknak, és legfőképp a 3RACHA-nak a kemény munkáért.
Azt egyébként említettem, hogy a 7-8 dalból öthöz videó is készült? (sima MV-k, perfomance videó és tipikus utcán marháskodó videó - hasonló, mint ami az N/S-hez készült.)
〉hallgasd Spotify-on: Stray Kids - Clé 1: Miroh
〉hallgasd YouTube-on: Stray Kids - Clé 1: Miroh
〉M/V-k: Miroh | Victory song | Boxer | Chronosaurus | 19
〉Stray Kids profil ITT
《MIROH》
dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | Brian Atwood
hangszerelte: Bang Chan | Brian Atwood
A Miroh - ahogy fentebb is írtam már - arról szól, hogy milyen magabiztosak abban, amit csinálnak. A szöveg arról szól, hogy a fiúk a debütálásukkal beléptek egy igen kemény világba, amit persze ők vállaltak. Hallhatjuk, ahogy arról énekelnek, hogy teljesen mindegy, milyen akadály fog eléjük gördülni útjuk során, ők azon át fognak lendülni és véghez viszik mindazt, amit szeretnének. Azt gondolom, hogy ez tipikusan egy olyan szöveg, amivel bárki tud azonosulni, hiszen mindannyiunknak vannak céljaink és álmaink, amiket mindenáron, de el akarunk érni. A dal hangzása EDM - főleg a chorus résznél - és talán ez az egyetlen, ami megmenti ezt a dalt. dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | Brian Atwood
hangszerelte: Bang Chan | Brian Atwood
A rap line munkája fantasztikus - bár picikével gyengébb, mint amit már megszoktunk tőlük -, a vokál line szerepével én viszont ebben a dalban egyáltalán nem vagyok elégedett. Tudjuk, hogy a csapat énekesei mire képesek, ennek pedig konkrétan a negyedét nem hallhattuk ebben a dalban - főleg, hogy az énekesek közül szinte csak BangChan szólal meg, de erről majd egy picit később. Persze nem kell mindig nagyokat énekelni, de sajnos nekem ebben a dalban a vokál line enyhe csalódást okozott. A chorus az egyetlen rész, ami dübörög és rántja magával a hallgatót az energiájával, viszont a katarzis -, amit én minden dalban várok - elmarad. Pontosan ezért, amikor először meghallgattam nem tetszett egyáltalán. Azt gondoltam, hogy majd egyszer-kétszer még meghallgatom és majd megtetszik, de igazából sokkal de sokkal több kellett ahhoz, hogy azt tudjam mondani, nem is olyan borzalmas. Bár mára már egészen megkedveltem ahhoz képest, hogy van vele bőven kivetnivalóm.
Na, már most a fentebb említett "line distribution". Én szeretem minden dalnál ezt lecsekkolni - éljenek azok a YouTube csatornák, akik ezekkel foglalkoznak. Nem meglepő módon BangChan bitorolja a line distributiont 27%-kal. Ami egyébként tök jó lenne de, hogy konkrétan Felix és Woojin csak dísznek voltak a dalban, ilyen arány mellett, az is biztos. A rap line részeinek megoszlása egészen tűrhető, bár itt Han az, aki hátul kullog (annyira underrated még mindig szegény srác, hogy az már fáj). Viszont egyszerűen a vokál line megoszlásánál nem tudok szó nélkül elmenni, hogy BangChan az összes többi vokalista felett 14-22%-os fölényben van, ergo Seungmin-nek volt két sora, az összes többi srácnak körülbelül 1-1. Katasztrófa. [HEXA6ON]
Összességében a dal üzenete nagyon tetszik, lehet vele azonosulni és a hangzás is nagyon energikus, ami totálisan be tudja pörgetni az embert egy unalmas, fáradt reggelen. Emellett viszont a line distribution borzalom és akármennyire sikerült megkedvelnem már a dalt, úgy érzem eddig az albumig ez volt a leggyengébb title track, amit összehoztak a srácok.
《VICTORY SONG》
dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | earattack | Larmook
hangszerelte: earattack | Larmook
A dal - nem meglepő módon - ismét arról szól, hogy beléptek ebbe a világba és bármi áron is, de itt maradnak, átlépnek minden akadályt. A különbség itt viszont az, hogy már sokkal magabiztosabbnak és céltudatosabbnak érzem azt, amit közölni szeretnének. dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | earattack | Larmook
hangszerelte: earattack | Larmook
Ismét EDM, ami már a Miroh-val ellentétben sokkal jobban hozza szerintem azt a tipikus Stray Kids hangzást. Kicsit megint olyan District 9 hangulatom lett.
Nos, vokál és rap. Ismét tökéletesen megmutatták, hogy Felix-be néha beköltözik a sátán - éljenek a mély hangú idolok. A rap részek egészen jók és most a vokál line munkája is tetszik. A nagy katarzis most is elmarad, de valahogy ebben a dalban nem is zavar, mert elejétől a végéig teljesnek érzem az egészet. Bár azért azt itt is meg kell jegyeznem, hogy az énekes srácok megint a felét nem mutatták meg annak, amit igazán tudnak - hallgatás közben azért itt már reméltem, hogy ez az album további részében változni fog. Az viszont, ahogy váltakozott a tempó a versek és a chorus között, tetszett és az, hogy a verseknél a rap részek mélyebb, míg az átvezetéseknél az énekesek magasabb szólamon hozzák le a dalt, nagyon kiegészíti egymást.
És akkor jöjjön a kritikus line distribution. Egészen jó - lenne. Szegény I.N volt az, aki csak úgy volt. Szokásosan BangChan kapta a legtöbb részt, viszont - legnagyobb örömömre - Jisung azonnal ott van mögötte. I.N részét leszámítva azt gondolom, hogy itt a sorok megoszlása egészen szuper, mindenki meg tudott szólalni nagyjából arányosan. Viszont ez után a dal után - is - külön petíció kéne, hogy LeeKnow-nak több része legyen. [cxikxpop]
Összegezve megint csak egy pörgető, motiváló dallal állunk szemben, aminek a hangzása is dinamikus és hozza a jól megszokott és szerethető SKZ hangzást. (Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy ez a dal is szerintem simán elment volna title track-nek.)
《MAZE OF MEMORIES》
dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | J:Key
hangszerelte: Bang Chan | J:Key
Ahogy BangChan is elmondta, a Maze of Memories a sötétebb és komplikáltabb gondolataikat és érzelmeiket fejezi ki és, ahogy a dal megszólal ezt rögtön érezhetjük is. Amíg az előzőek pörgősek és mondhatni vidám hangvételűek voltak, addig ezen rögtön érezni a sötétséget és azt, hogy egy sokkal komolyabb dologról van itt szó. A dalban valóban hallhatjuk, hogy néha úgy érzik mintha megállt volna az idő, hogy néha nem tudják, hogy mi az, ami igaz vagy sem az életükben. Van itt valóban düh, sötétség és harc a démonokkal... azt gondolom, minden, amit egy szórakoztatóiparban lévő embernek át kell élnie - sajnos. A dal végén még a kérdést is felteszik, hogy adják-e fel az egészet, amire azonban azonnal meg is adják a választ, hogy akárhogyan is, de soha nem fogják feladni. dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | J:Key
hangszerelte: Bang Chan | J:Key
Azt kell mondjam, hogy ez a dal a Stray Kids Rap Group-tól származik, ugyanis a vokál line is végig rappelte a dalt, nem is akárhogyan. Nagyon tetszik ez a plusz és őszintén szólva nem is nagyon hiányoltam az éneklést, mert így volt kerek az egész. Nagyon tetszik az is, ahogyan folyamatosan ide-oda váltakozik a dal gyorsasága.
A sorok megoszlása - azt leszámítva, hogy itt most Han húzott el - egészen kiegyenlített. Csak 3-4 másodperc eltérés van a tagok részei között, ami szerintem teljesen jó. (Kezdem tényleg nem érteni, hogy a Miroh esetében mi történt.) Bár szerintem az, hogy ebben a dalban ennyire kiegyenlített az arány annak köszönhető, hogy nem volt nagyon vokál rész. Aminek kifejezetten örülök, hogy Felix-nek is volt egy saját blokkja, nem pedig csak 1-2 sor erejéig dörmögött valamit. [cxikxpop]
A sok boldog és magabiztos hangvételű dal között jó hallani egy olyat is, amely a "sötétebb" oldalról származik, amely pontosan megmutatja azt, hogy idolnak lenni nem csupa rózsaszín, ahogyan azt sokan képzelik. A hangzás tökéletesen illik a szöveghez és a mondanivalóhoz, úgyhogy szerintem tökéletesen össze lett rakva.
《BOXER》
dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | Glory Face (Full8loom) | Jake K (Full8loom)
hangszerelte: Glory Face (Full8loom) | Jake K (Full8loom)
Azonnal vissza is tértünk a dinamikusabb, "világosabb" dalokhoz. Ismét egy olyan szöveg van előttünk, amely megmutatja, hogy a srácok erősek, bármit is szeretnének, azt ők véghez viszik. A szövegről nagyon nem is írnék többet, mert a mondanivalója lényegében ugyanaz, mint a Miroh-nak vagy a Victory song-nak.dalszöveg: 3racha
zeneszerző: 3racha | Glory Face (Full8loom) | Jake K (Full8loom)
hangszerelte: Glory Face (Full8loom) | Jake K (Full8loom)
A hangzása tetszik, nagyon is. A boksz mérkőzéseken is hallható "csilingelés", ami megjelenik a dalban, nekem személy szerint valamiért baromira bejön.
A rap line totálisan birtokolja a dalt, a vokál line pedig igazából csak mellék szereplőként jelenik meg. Changbin és Han viszont a hajunkat leszedi tempójukkal és tehetségükkel - ismét. Viszont azt kell mondjam, Han nagyon durván elvitte a dalt - arányban is. A Miroh-hoz hasonlóan pedig ismét visszatértünk az aránytalan, borzalmas elosztáshoz. Han 22%-kal (több, mint fél perc) résszel van az első helyen, addig szegény Woojin 6%-kal (kevesebb, mint 10 másodperc!!!!) kullog a sor végén. Annak viszont örülök, hogy LeeKnow ismét a második helyen trónol és végre az ő hangját is lehet hallani, és ugyanez a helyzet I.N-nel is. [Suewichi]
Összességében csoda dal, borzalmas line distribution-nel.
《CHRONOSAURUS》
dalszöveg: 3racha
zeneszerző: Bang Chan | KAIROS | samUIL
hangszerelte: KAIROS | samUIL | K.O
Megérkeztünk. Nem túlzok, hogy ez a dal lett a kedvencem az albumon és talán ez az, amely megmentette számomra az egészet. Kicsit olyan fény az éjszakában érzésem van miközben hallgatom. dalszöveg: 3racha
zeneszerző: Bang Chan | KAIROS | samUIL
hangszerelte: KAIROS | samUIL | K.O
Amikor BangChan beszélt a dalról, hogy az üldözéstől való félelmüket mutatja be, először azt gondoltam, hogy esetleg a túlságosan fanatikus emberekre vagy az utánuk állandóan kutakodó fotósokra és riporterekre gondolhatnak. De miután meghallgattam a dalt és elolvastam a szöveget kiderül, hogy igazából az idő az, ami "üldözi" őket. Persze teljesen nem mondták el, hogy miről szól a dal, de a saját véleményem szerint az idővel versenyeznek. Mivel az egész album a karrierjükről szól, ezért feltételezhetően félnek attól, hogy gyorsan fog telni az idő, el fog felettük szállni, így "rohannak" és igyekeznek mindet kihasználni, de mégis úgy érzik, hogy csak egy helyben állnak.
Egyébként kíváncsi lennék, hogy számotokra mit jelent ez a dal, szerintetek mit akarhatnak ezzel kifejezni pontosan a srácok, szóval írjátok meg kommentben, hogy ti mit gondoltok! :)
Azt gondolom, hogy Chan, Changbin és Jisung elképesztően fantasztikus munkát végeztek a dallal. Nem csak a szöveg tekintetében. A dallamok, a hangzás... ahogy hallgatja az ember, valóban olyan érzése van, mintha félnének a srácok, sietnénk és valóban egy üldözés hangulatát kelti az egész. Emellett végre, így a hatodik dalnál megérkezett a vokál line és Han. Itt voltak azok a hangok, az a katarzis, amit az egész album során vártam és hiányoltam. Az énekesek végre megmutatták, hogy mi is van a torkukban, ami viszont azzal jár, hogy a rap line totálisan visszaszorult, kivéve Han-t, aki egyébként nem csak remek rapper, hanem fantasztikus énekes is. (Stan a multi-talented king!!) A rap line háttérben való álldogálását jelzi az is, hogy Woojin, BangChan, I.N, LeeKnow és Seungmin viszik a dalt egységesen (2-3 másodperc eltérésekkel), míg a rap line igencsak hátul kullog. Felix itt megint csak dísznek volt a dalban, a szokásos morogj egy szót két sor közé kategória. Viszont ennek ellenére azt gondolom, ez a dal így volt teljes. Ide kellett az énekes srácok drámai hajlításai és hangjai, nem volt szükség a rapperek atom gyors művészetére. [nine or none]
Profi dal, profi kivitelezés, profi előadás. Hatalmas taps és respect a 3RACHA-nak és az egész csapatnak.
《19》
dalszöveg: Han
zeneszerző: Bang Chan | Han
hangszerelte: Chan
Elérkeztünk az album digitális verziójának utolsó dalához, amely a Chronosaurus mellett a másik nagy kedvencem lett. Először, ami megfogott, az a szexi-hip-hop vibe volt, ami egyszerűen sugárzik az egészből, még akkor is, ha nem ilyesmiről is szól a szöveg. Nagyon imádom az ilyesfajta dalokat az utóbbi hónapokban, úgyhogy már rögtön az elején egy óriási plusz ponttal indult a 19. dalszöveg: Han
zeneszerző: Bang Chan | Han
hangszerelte: Chan
Szöveg tekintetében azt hiszem, ez lett a legnagyobb kedvencem. A legőszintébb szöveg... az elején mintha a trainee időszakukról lenne szó, hogy szerették volna, ha gyorsan eltelik az az idő, de így, hogy már valóra váltották az álmukat, pont azt szeretnék, ha lelassulnának a napok. Úgy érzik, mintha az egész csak egy álom lenne, amely bármelyik pillanatban véget érhet és kezdhetnék elölről az egészet. A kedvencem, hogy elmondják, hogy felnőtteknek látszanak és éretten kell viselkedniük, de mégis még nagyon fiatalok és nehezen tudnak hozzászokni ahhoz, hogy felnőttként kell viselkedniük. Azt hiszem, ennél őszintébb szöveggel nem sokszor találkoztam és talán pont ez az, amiért annyira a szívemhez nőtt ez a dal.
Ezáltal sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz a srácokat, hiszen olyan problémákkal küzdenek, mint mi, átlag emberek és ezzel megmutatják azt, hogy attól, hogy híresek, nekik is megvannak ugyanazok a félelmeik és kétségeik, hogy az ami jó, egyszer csak eltűnhet. Ezzel a dallal a Stray Kids totálisan megvette magának a már véglegesen kedvenc csapat címet nálam.
Nem voltak különösen nagy éneklések és rap részek, de valamilyen oknál fogva nem is zavart és úgy érzem, a dal stílusa sem igényelte; egyszerűen nem illett volna bele. Han toronymagasan kiemelkedik megint - örülök is, meg nem is -, Woojin és I.N szegények megint nagyon durván a sor végén vannak. Bár sajna már nem lepődöm meg egyáltalán, mert az egész album nagyjából ezt a sémát mutatja. Konkrétan itt például I.N a második percig meg sem szólal... miért? Annyira tehetséges srác, olyan különleges hangja van... és mégis az esetek nagy részében mindig a ranglétra alján végzi a részek eloszlásánál. [cxikxpop]
Ismételten, a részek felosztását leszámítva, nagyon-nagyon tetszik a dal. Szerintem bárki, aki bírja ezt a már említett "szexi-hip-hop" feelinget, az szeretni fogja. Ráadásul a mondanivalóval is nagyon könnyű azonosulni.
《ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALBUMRÓL》
Sajnos elég vegyes érzéseim vannak az egész albummal kapcsolatban. A koncepció, miszerint mutassák be az útjukat, az érzelmeiket és a gondolataikat a karrierükkel kapcsolatban nagyon tetszik. Viszont 1-2 dal kivételével nem igazán emelkedik ki számomra az album. A felosztások az esetek nagy részében rendkívül aránytalanok és ez nagyon nem jó. Stílusát tekintve azonban nincs kivetni valóm mert van itt EDM, hip-hop, tipikus SKZ dalok, úgyhogy lehet válogatni. Ennek ellenére viszont azt gondolom, hogy ha valakivel szeretném megszerettetni a srácokat, akkor nem feltétlen ezt az albumot mutatnám meg. Ettől függetlenül hatalmas gratuláció a srácoknak, és legfőképp a 3RACHA-nak a kemény munkáért.
Azt egyébként említettem, hogy a 7-8 dalból öthöz videó is készült? (sima MV-k, perfomance videó és tipikus utcán marháskodó videó - hasonló, mint ami az N/S-hez készült.)
〉hallgasd Spotify-on: Stray Kids - Clé 1: Miroh
〉hallgasd YouTube-on: Stray Kids - Clé 1: Miroh
〉M/V-k: Miroh | Victory song | Boxer | Chronosaurus | 19
〉Stray Kids profil ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése