5+1 ok, amiért érdemes megismerni a BEAST-et

[balról jobbra: Yoseob (főénekes); Doojoon (leader, vokál); Hyunseung (vokál, főtáncos [ex-tag]); Junhyung (főrapper); Gikwang (vokál); Dongwoon (vokál, maknae)]

  A koreai popkultúra millióegy előadóval büszkélkedhet, és valljuk be, ez Dél-Koreának nagyszerű ipar. Azonban hiába az a rengeteg banda, vagy szólista, ha futószalag-szerűen gyártják őket. Néha azért megbújik egy-egy jó rookie, vagy nem rookie csapat, akik több figyelmet érdemelnének, mint mások.

Amelyik csapatról most szó lesz, az a 2009-ben debütált BEAST lesz. Nem azért, mert elfogult vagyok (hiszen a kedvenc, és az egyetlen csapat, amit őszintén követek), hanem azért, mert úgy veszem észre, hogy egyre inkább alulértékeltebbek, mint mások. Meglehet, ennek az az oka, hogy az utóbbi években változott a stílusuk; illetve ott van az is, hogy a kpop folyamatosan változik, és több régebbi kpopper morzsolódott le, illetve még több új csatlakozik, akik nem a BEAST-et ismerik meg elsőként, hanem az újonnan debütáltakat, vagy a jelenlegi nagyokat, mint például a BTS-t, a GOT7-t, az EXO-t, vagy éppen a Big Banget.

  A BEAST egy igen mókás számmal debütált, ugyanis az októberi debütáló szám a „Bad girl” címet viseli. Itt még nem értek el akkora sikereket, de mindenki megjegyezte magának „a szőke hajú kisfiút”, és a furcsa öltözékű srácokat. (És valljuk be, valóban olyan, mintha Lady Gaga ruhákat kaptak volna.) A 2010-es Shock azonban mindent megváltoztatott, az eleinte hat tagú banda hivatalosan is beírta magát a KPOP történelmébe, hiszen a szám nem kicsit fülbemászó a „every day i a Shock (shock), every night i Shock (shock)” refrénjével. És persze mindenki megjegyezte azt a borzalmas angolkiejtést. Persze, azóta egyre feltörekvőbbek lettek, és ez az út egészen 2012-ig tartott. 2013-ban egy eléggé (számomra is) gyatra comeback után eléggé lejtett nekik az út, hiába volt ott nekik a 2014-es, kitűnő visszatérés a Good Luck-kal, ez nem volt elegendő.

  Nos, lássuk az okokat, amikért érdemes követni őket:

 Saját maguk írják a zenéket

  A BEAST 2012 óta, saját maga szerzi a zenéjüket, bár, segítség mindig akad. A fő dalszövegíró, nem más, mint a főrapper, Yong Junhyung. Az egyik legjobb barátja, Kim Taejoo, rengeteget segít benne, és ketten együtt alkotják a Good Life dalszövegíró és produceri csapatot. 2014-ben már nemcsak Junhyung mutatta meg tehetségét, hanem Lee Gikwang is. Első, saját maga által írt szám a „Good Luck” albumon található, mégpedig „History” címen. Nemrég csatlakozott a dalszövegírók közé Yang Yoseob és Son Dongwoon is. Yoseob saját zenéjét a 2016-os „Highlight” albumon, „With me” címmel megtalálhatjátok. Dongwoon, a maknae, ugyanúgy átírta japánról az egyik számát. Yoon Doojoon nevetve vallotta be, hogy ő nem tud dalszöveget írni, de sok inspirációval látta el a csapatot a Highlight albumnál. Jang Hyunseung, aki már sajnos nem része a csapatnak, úgy szint nem írt dalszövegeket.

 Zene és dalszöveg

  Ha bárki is valami vad koncepcióra számítana, előre közlöm: a BEAST minden, csak nem vad. 2009-es debütáló számukban, a „Bad girl” is inkább mondható cukiskodó számnak. A BEAST eddigi történelmében, talán egyedül a „Shock”, illetve a „Breath” az. 2012-ben látszódott igazán, hogy kezdik megtalálni a stílusuk. Azonban a 2013-as, második nagy album után rájöhetett az ember, hogy  előtte mindaz csak kísérletezés volt. A 2013-as album már valóban a sajátjuk: az albumon lehet észlelni, hogy ez még nem a kiforrott, nem az igazi BEAST. A 2014-es, illetve az ezt követő albumok után lehet igazán észrevenni, hogy a csapat inkább a szentimentális vonalat követi.

  A banda zenei alapja leginkább a chilles, néha-néha feltűnik egy-egy akusztikus mozzanat a dallamokban, de megtalálható a zenéjükben a techno is. Azonban, amiért én nagyon tudom tisztelni őket: nem félnek megmutatni, hogy mit szeretnek, a zenéjükben semmi megjátszás nincsen. Szerintem tökéletes érzékük van egy szentimentális, másik világ megteremtéséhez. Ez pedig több, mint egyedi. Nem félek azt mondani, hogy igen is, ők az egyik legegyedibb kpop csapat a koreai popkultúra történelmében. A hangzásviláguk, a többi koreai előadótól egészen eltérő, összehasonlíthatatlan.
  És még ne hagyjuk ki a japán és a koreai dalok különbségét se! Míg Dél-Koreában inkább a BEAST terén a szentimentalitás hódít, addig Japánban épp az ellentettje: ugyanis eszméletlenül jó bulis számokat adnak ki.

  2012-es dalszövegekben még azért olvasható/hallható az, hogy külön segítség is volt hozzájuk. A 2013-as comeback, a „Shadow”, még szárnypróbálgatás, azonban itt látszik, hogy kezdik megtalálni a saját stílusuk. A 2014-es comebackre, a „Good Luck”-ra sokan mondják, hogy ez az igazi BEAST – valóban megtalálható benne az a régebbi BEAST-es vonás, de van benne valami új. A Time album megint újdonság, ez a kedvencem mindegyik album közül. Tökéletes hangzásvilág, és még tökéletesebb dalszövegek. A 2015-ös visszatérés az Ordinary albummal történt, ami igaz, nem vált a kedvencemmé, de eszméletlenül jó dalszövegek találhatóak meg rajta. Ugyanez a véleményem a 2016-os, Highlight visszatéréssel is, bár az előző év színvonalát még mindig nem sikerült meghozniuk.
  Igaz, ők csak a szerelemről énekelnek, de mindig más és más megközelítésből kínálják tálcán a számaikat. Vágyakozásról, megbocsájtásról, elmúlt szerelemről énekelnek - egy egyszerű szív szerelmes érzéseiről.

 BEAST és a B2uty-k

  A BEAST szeretete nem csak szimpla szeretet. Maguk vallják, hogy számukra a B2utyk egy család, olyan nekik, mintha testvéreik lennének. Yoon Doojoon, a leader maga tett házassági ajánlatot a B2utyknak, még pár évvel ezelőtt. Imádják meglepni a rajongókat, kedveskedni nekik, és érezhetően sokszor kevésnek érzik magukat, nemrégiben részegen írogatott Son Dongwoon és Yoon Doojoon, hogy mennyire sajnálják, hogy csak ennyire képesek.

  A B2uty-k (vagy ha úgy jobban tetszik: BEAST rajongók), bármi is történjék, mindig egy családnak fogják magukat tekinteni. Nincsen civakodás a rajongók között, ha segítség kell az egyiküknek, a másik azonnal rohan és segít. Segítik, és nem gátolják egymást saját céljuk elérésében. A BEAST kevés sasaeng rajongóval is rendelkezik egyébként, ami még jobban bizonyítja a fandom érettségét.

 Nem műmájer banda

  A BEAST maga az őszinteség. Értelemszerűen nem hazudnak, teljességgel őszinték a rajongókhoz, hagyják, hogy betekintést nyerjenek a B2utyk életükbe. A rajongóknak gyakran visszaírnak, motiválják őket, és válaszolnak nekik. A BEAST tagok azonban nemcsak a rajongókhoz őszinték, hanem magukhoz, és egymáshoz is. És úgy gondolom, hogy nagyon fontos a csapatban a jó harmónia. A saját tevékenységeiken kívül, nagyon sokszor találkoznak: Yoseob jelenleg segít és motiválja Junhyungot, hiszen mind a ketten konditerembe járnak; elmennek iszogatni; vannak napok, mikor próbák után egyet pingpongoznak; együtt játszanak játéktermekben – egyszóval látszik rajtuk, mennyire közel vannak egymáshoz. Ismétlem: nem félnek önmagukat adni, ami ebben a szakmában szerintem nagyon tiszteletreméltó!

 6 tag, 6 külön személyiség és tehetség

  A hat tag hat személyiséget jelent. Hat külön-külön tehetséget. Hat különleges hangot, egyszóval: mind a hatan mások. Mint zeneileg, mint emberségileg is.

  Kezdjük a leaderrel, vagyis Yoon Doojoonnal, aki az egyik kedvencem. Először utáltam (az tényleg utálat volt), és ő szerintem a BEAST-ben az utolsó, aki zeneileg és hangilag is elismerhető. És, hogy őszinte legyek, lehet, hogy kicsit kevesebb tehetséggel áldotta meg a sors, de annál jobb és szerethetőbb személyiséggel. Doojoon még a légynek sem tud ártani, egyáltalán nem haragtartó, a B2uty-khoz úgy vonzódik, mintha mindenki a barátnője lenne. És, ami még jobb, ő mindig nevet. (Mindig, ismétlem: mindig)

  A már ex-tag, Jang Hyunseung, a BEAST legrejtélyesebb tagjának mondható. Néha csendes, néha pedig folyton mosolygós. Egy biztos: az ember nehezen tudott kiigazodni rajta. De hihetetlen megmosolyogtató pillanatai vannak, mint mikor kérdezték tőle: „Melyik focicsapat a kedvenced?”, ő a Fifát válaszolta. Szerintem a csapatból ő volt Yoseob mellett a legjobb énekes, gondolok itt a furcsa, mégis kellemes hangjára.

  Ha ránéz az ember Yong Junhyungra, mindenki úgy gondolja, hogy ez az ember ijesztő. Ám valójában nincsen így. Persze, olyan, mint minden férfi: szeret iszogatni, barátokkal lenni, berúgni, és hülyéskedni, de nagyon jószívű és kedves ember. A hangja pedig gyógyír a léleknek, különösképpen imádom, mikor rappel, függetlenül attól, hogy nincs akkora tehetsége, mint G-Dragonnak, vagy éppen Rap Monsternek.

  Yang Yoseob, a dalos pacsirta. Aki egyébként nemcsak átvitt értelemben az, hanem valóban tud olyan hangot kiadni, mintha madár lenne. Egyébként, ha már alulértékeltség... Úgy gondolom, Yoseob elég ritkán van említve a jó hangú idolok között, holott szerintem (és ez tényleg nem elfogultság) nagyon is különleges hangja van neki, és többet, sokkal többet érdemelne, ha már a kpopnál tartunk. Külön ajánlom ezt a számot, alátámasztásnak. A másik, amiért szeretem Yoseobot az az, hogy motivál. Több mint motiváció. Hiszen öt hónap alatt lett cuki kisfiúból sármos izompacsirta: a Shadow-ban már minden B2uty meglepődött, milyen bicepszei vannak.

  Lee Gikwang az az ember, aki szerintem a világ legcukibb embere, függetlenül attól, hogy ő is izmos (habár nincsenek olyan izmai, mint Yoseobnak). Ha egy állathoz kéne hasonlítanom, értelemszerűen egy pingvin lenne, főleg, mikor totyog, meg mikor megszólal. Még a hangjában is ott van a cukiság, függetlenül attól, hogy milyen szexi az éppen adott dal. Egyébként nagyon kellemes, lágy hangja van, mintha folyamatosan egy altatót énekelne. Azok az emberek megijednek tőle, akik nem ismerik őt, annyira próbál közeledni hozzájuk. Mi ez ha nem cuki?

  És akkor az utolsó, egyben a legfiatalabb tag Son Dongwoon, aki nemcsak jóképű, hanem ízig-vérig szerencsétlen, de aggódnia sosem kell, mert a B2uty-k mindenhogyan szeretik. Egyébként sok rajongó úgy hiszi, hogy van benne valamilyen arab vér is, legalábbis én is így kezdtem a Dongwoonnal való ismerkedést, de nem, szó sincs ilyenről. Még muszáj megemlíteni azt, hogy Dongwoon csodálatos énekhangja a mélységében rejlik: fantasztikusan ki tudja használni ezt az adottságát.

A színpadon
  Színpadon tökéletes érzékkel siratják, vagy éppen nevettetik meg a saját rajongótáborukat. Vagy éppen ők sírnak, mert annyira, de annyira szeretik őket.
  A legtökéletlenebb, mégis tökéletes színpadi világot teremtik meg: kommunikatívak; vannak solo stage-ek, ahol egyébként olyan számok látnak napvilágot, amiket még soha nem látott és hallott senki; és viccesek - hiszen ki ne akarna tanúja lenni annak, ahogyan Yoseob kijelenti, hogy most el kell mennie, mert vécéznie kell? Vagy esetleg annak, ahogyan Doojoon beszámol a nadrágszakításról, és megkéri, hogy ne csináljanak most róla videót?
  És akkor még nem is beszéltünk a tökéletes színpadi fellépésekről, vagyis, amiért szeretjük még őket: a zene. Szóval, itt nincsen semmiféle playback, és van, mikor hangszerek segítik a srácokat. Ráadásul, nemcsak az újabb dalokat éneklik el a B2uty-knak, hanem a régebbiek közül is válogatnak.

 Egy kedvenc felvételem, ami még 2011-es, és Brazíliában készült:

És egy nem olyan régi, 2015-es felvétel a Beautiful Show-ról:

  Remélem kedvet kaptatok egy régi csapat megismeréséhez, ha pedig nem, kérlek támogassátok a BEAST-et, más fandom nevében is. Remélem azért sokan csatlakoztok a magyar B2uty-khoz.

  Ez csak egy saját, szubjektív véleményem a csapatról, amiért én (és más B2uty) szereti őket. Nem vagyok elfogult, és tisztában vagyok a csapat gyengeségeivel, tudom, ők sem tökéletesek, de éppen a hibáikkal különlegesek.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a cikket!

Ha még többet akarsz megtudni a BEAST-ről >>>
Ha csatlakozni akarsz a magyar B2utyk-hoz >>>
Ha magyar BEAST-es oldalon akarsz informálódni >>>

K. A