BEAST - TIME albumkritika

A BEAST egy ma már igen alul értékeltnek mondható banda, akik 2009 októberében debütáltak, a „Bad girl” című számmal. A „Shock”-kal megalapozták a sikerüket, ugyanakkor nem eléggé, ugyanis 2012 után már aligha vesz róluk bárki is tudomást a rajongókon, vagy csak a régebbi kpoppereken kívül, holott a srácok megérdemelnék a sikert, már csak a szentimentalitásuk miatt is. A legtöbb – vagy minden – számuk a szerelemről szól, de mindig máshogyan, más hangszeres úton, más, ugyanakkor egyszerű dalszövegekkel tálalják ezeket az érzelmes dalokat.

A legelső albumkritikámat – vagy albumajánlómat? – nem meglepő módon a BEAST egyik albumáról írom, ami a „Time” nevet viseli. Az album a BEAST egy „jubileumán” jött ki – ötéves születésnapi ajándék a rajongóiknak, 2014. október huszadikán. Egyszóval: ez egy különleges kiadás, tulajdonképpen a hatodik mini albumuk, rajta hét csodálatosabbnál csodálatosabb számmal.

Hogy létezik-e tökéletes album? A fenéket. Ez sem az. Éppen ezért különleges is számomra.

12:30 (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Az első szám különösképpen érdekes. Tulajdonképpen egy klisének mondható ballada, amiben normális (értsd: klasszikus) hangszerek vannak háttérzenének. Az első másodpercekben csak egy kattogó órát hallhatunk, majd Yoseob csodálatos, kellemes hangja után Gikwang énekli tovább a dal történetét. Az ember először csak hallgatja, majd mikor kijön hozzá egy magyar felirat, hirtelen ámul és bámul, hiszen a dalszöveg valami olyat ad nekünk, amit mindenki más ismer, és tud alkalmazni a hétköznapi életben – és ez az elválás tudata –, ám úgy és olyan módon adagolja nekünk ezt a banda (szépen és lassacskán), mint még soha senki.

Hiszen ki látott, hallott már olyan előadóról, aki egy órával szimbolizálja a szerelem elmúlását? Ráadásul magával egy időponttal – két mutató állásával.

A klipnek három változata van. Egy eredeti, dráma verziós klip, egy koreográfiás, és egy amolyan tagos klip. Különösképpen a dráma verzióját szeretem, de nem csak Doojoon főszereplése miatt (mondjunk imádok az elején a bokájában nézelődni), hanem maga, ahogyan elénk raktak két főszereplőt – akik szavak nélkül mesélnek –, míg a banda énekel. És egyszerűen elmondhatatlanul tetszik, ahogyan a banda többi tagja is be van téve a klipbe – és énekelnek. A klipet egyébként szerintem szépen összetették – tényleg jól érzékeltették a két főszereplő kapcsolatának a lassú lefolyású tönkremenését. Az égő szék akár a bizalom jele is lehetne.

Szóval, röviden és tömören: a BEAST tökéletesen ábrázolja a szerelem elmúlását, az okot – az elhidegülést –, a szakítást.

„olyanok vagyunk, mint az óra mutatói 12:30-kor / miközben egymásnak fordítjuk a hátunkat / és mindent eldobunk”

DRIVE (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Az egyik kedvencem az albumról. Az az igazság, hogy először nem szerettem, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy le sem tudok kattanni a számról. A szám Junhyung rapjével kezdődik el – a történet főszereplője nem tud aludni, ezért elmegy vezetni, bekapcsolja a GPS-t, és a volt barátnő lakása van a legelső helyen. A refrén egyszerű. Igazándiból: egyszerű, de annál inkább nagyszerű. A BEAST második számának a története a volt barátnő iránti vágyakozásról szól.

Azért is az egyik kedvencem az albumról, mert hiába is tűnik közhelynek az alap – hiszen hányszor fel volt már dolgozva ez a téma is? –, egészen máshogy van tálalva, mint a többi számnál.

A BEAST továbbra is nem csak mond, hanem elmesél.

„miután egy ideig ide-oda vezetek / miközben kezdek eltévedni / a jelzőlámpa, amelyik megállít, épp olyan, mint te”

IT’S ALL GOOD (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Nagyon szeretem ezt a számot, annak ellenére, hogy mikor kijöttek az audio előzetesek 2014-ben, biztosra vettem, hogy gyűlölni fogom ezt a dalt. De a legnagyobb meglepetésemre nem ez történt. Talán ez a szám birtokolja a legkellemesebb akusztikus háttérzenét – a fiúk hangja pedig egyenesen lágy és gyengéd. Ezerszer és ezerszer el tudnám hallgatni. A fiúk arról énekelnek, hogy habár a dal egyes szám első személyű főszereplője és barátnője szakítottak, a főszereplő boldog, hogy végre külön váltak utaik, és, hogy minden jó.

„reméltem, hogy te leszel az utolsó kirakósdarabkám / de ez már mindegy / mert én tényleg kerestem, de ez nem passzolt. / miközben elmélkedtem, kerestem a mi első emlékünket / erőltetve kerestem a szívbéli remegést”

CLOSE MY EYES (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Talán ezt a számot vártam az egyik legjobban, és még Doojoon is rappel, annyira nem vett le a lábamról, mint a Stay, a Drive, vagy éppen az It’s all good. Természetesen nagyon-nagyon szeretem ezt a számot az egyedi, mégis valamennyire – ettől az albumtól – megszokott, unalmasnak még mindig nem mondható akusztikájával együtt. A tipikus, BEAST-es melankólia, mint a többi számban, itt is megtalálható. A BEAST újbóli klisés történetet mesél el, ám máshogy tálalva: egy férfi, aki még mindig szereti a szerelmét, akinek a főszereplőnk kezd közömbös lenni.

„ez veszélyes / úgy érzem / mintha a szikla pereméről lógnék / korábban te mindig engem figyeltél / de most folyton csak a hátadat látom”

STAY (dalszöveg: Good Life; zene: Good Life)

Emlékszem, régebben még ezt tüntettem ki a kedvenc számomnak. Dallamos, dinamikus, és ezt a harmóniát a dal elejétől a végéig tartja – a refrénben különösen. A nagyon erőteljes ütemű háttérrel ellentétben azonban a szöveg az elmúló szerelemről szól, éppen úgy, akár a 12:30. Kétségbeesés és vágyakozás – ezek jellemzik leginkább a dal történetének felépítését. Leginkább Doojoon része tetszik az egészben – ugyanis még sosem hallottam ennyire kitárulkozni hangilag.

„a komoly szívem / habozik a te kínzó érzelmeiddel / a nélküled eltelő éjszakákat végigsírom / a te rideg ajkaiddal / újból hívj magadhoz: / maradj mellettem”

SO HOT (dalszöveg: Gikwang, Noday; zene: Gikwang, Noday)

Nos, ez az a szám, ami, hogy őszinte legyek, nem értem, hogyan kerülhet erre az albumra. Hiszen a számok nagy része akusztikus, és ez valahogyan annyira nem nyerte el a tetszésemet – függetlenül attól, hogy Doojoon, az ultimate biasom énekli a refrént. Persze, büszke vagyok rá, hogy végre-valahára sok szöveget/részt kapott, de ez nem menti fel a csapatot a dal bénaságától (?). Már sajnálom, de ez a szám elég gyenge lett tőlük, és valahogyan nekem – klisének tűnik az egész. És sajnos nem csak a dal tűnik klisének, maga a dalszöveg is az számomra. Ennek ellenére ugyanúgy meghallgatom, mint a többit, de valahogy nekem nem fekszik.

„ó lány, csak téged tudlak nézni / suttogj valamit a fülembe / a karjaimba foglak venni / én téged akarlak / hunyd le a szemeidet / és érezz engem, hogy még forróbb legyen”

KONKLÚZIÓ:

Lesznek olyan számok a BEAST-től, amiket soha nem fogok megszeretni úgy igazán. Egyik daluk, egyik fellépésük, egyik albumuk sem mondható tökéletesnek, hiszen egyik  számuk egyszerűbb, mint a másik, de éppen az egyszerűségükben rejlik a fiúk különlegessége.