No breathing - kritika

ISMERTETŐ (itt megtaláljátok a film adatlapját, szereplők teljes sorát, stb.)

[FIGYELEM! SPOILER ALERT!]

Történet:

Akkor kezdjük is a történettel. Ahogy azt az ismertetőben picit bővebben olvashattátok, a megajándékozott WonIl és a keményen edző WooSung barátságáról, életéről lesz szó úszással megspékelve. Nem hangzik rosszul, és szerintem megéri rááldozni két órát, legalábbis, én elvoltam vele. 

Aranyos, kedves történet, ugyanakkor kellően izgalmas, és rendesen leköti a nézők figyelmét. A látványvilágról nem is beszélve. Na de, ezt félretéve már az elején megismerjük két főhősünket és életkörülményeiket. A későbbiekben a múltjukról is kapunk információmorzsákat, ami azért valljuk be, sokat segít. 

A két fiút az iskola hozza össze; WonIlt kicsapják alkoholizálás miatt, azonban nevelőjének jó kapcsolatai vannak, és elintézi, hogy felvegyék egy sportintézménybe, ahol úszást tanulhat. A már elismert úszó, Korea új csillaga, WooSung pedig verekedésbe keveredett egy másik sportolóval és a körülötte csapongó botrányok lecsillapításának érdekében a menedzsere és az apja úgy döntenek, hogy jobb lesz, ha a fiú kicsit eltűnik a színről, így iskolába küldik.  

Persze vannak benne kivetnivalók; jó, szerelmi szál mindenhová kell, és itt is jó volt, hiszen mindketten ugyanabba a lányba lesznek szerelmesek (aki ráadásul WonIl fogadott nővére), de enélkül is bőven teljes sztorit kaptunk volna. Viszont, ami teljesen feleslegesen került bele, az a lány karrierje: jelentkezett egy tehetségkutatóba és be is futott, azonban hiába van sokszor szó róla és a zenéről, egyszerűen nem tudunk mit kezdeni ezzel. Befut, és kész, nem történik semmi, nincs semmilyen kihatással se a két fiúra, vagy a cselekményre.

Ezenkívül, ami még az én szememet szúrta: az úszás. Többségében szépen úsztak a fiúk, azonban voltak olyan jelenetek (különösen, mikor a külföldiekkel versenyeztek, és WonIl először használta a no breathinget), amikor igencsak össze-vissza csapkodtak, ahelyett, hogy szépen, koordináltan úsztak volna. Egy idő után nagyon fárasztó, de az úszók és tanulnak szépúszást, aminek pont a mozgáskultúrájuk fejlesztése a lényege, és a mozdulatok olyan szinten beleivódnak az mozgásmemóriájukba, hogy csak akkor művelnek ilyen csapkodást, ha már nagyon elfáradt. És mi ugye profi úszókról beszélünk. 

Ami nekem még bökte a csőrömet, az WonIl édesanyja. Noha annak szemtanúi vagyunk, hogy apját hogyan veszti el, azért pár mondattal azt is elárulhatták volna nekünk, hogy az anyukájával mi történt.

Emellett hemzseg a pozitívumoktól is, különösen ha az emberi kapcsolatokat nézzük. Erre még később a karaktereknél kitérek, de gyönyörűen ábrázolta WooSung és az apja viszonyát, valamint WonIl traumáját, melyet apja és az úszás okozott neki. Illetve, a számomra a legszívszaggatóbb részt egy mellékszereplő adta, aki betegsége ellenére is folytatta az úszást. Végül a folyosón a "nagyok" elverték, hogy visszalépjen egy versenytől és hazamenjen. WonIl hiába próbálta megállítani, végül mégis elutazott, és végleg feladta az úszást. 

A film lezárása kifejezetten aranyos volt, nekem nagyon tetszett. Igaz, megkönnyeztem, mikor Shin MinChult mutatták, ahogy otthonról szurkolt a barátainak, akik végül kijutottak az Olimpiára. 

Noha az úszás részét kicsit elrontották - pedig majdnemhogy ez lett volna a lényeg - azért sok szép felsőtestet stírölhettek végig a nézők. Emellett pedig két óra alatt gyönyörűen bemutatták milyen, ha a szülők elveszik a gyermekük szabadságát, ha ráerőltetik az akaratukat, hogy  milyen könnyű elvenni és visszaadni egy ember álmát, a hitét saját magában és a barátaiban. Szerintem a film igazi erőssége a szociális kapcsolatokban és a karakterek fejlődésében van, és kifejezetten örülök, hogy mélyebb dolgokat is nyújt, mint pár kockás has. 

Karakterek:

Jo WonIl 

(Seo InGuk)

Jo WonIl ennek a történetnek a főszereplője. Egyértelmű, de azért WooSung is sokszor kerül a képernyőre, mégis... Érezhető, hogy inkább WonIl van a középpontban. Lássuk, mégis milyen is ez a Jo WonIl? A történet elején egy lelki roncs sráccal találkozunk, aki egy tetőn él egy pár négyzetméteres szobában, épp kicsapják az iskolából, ráadásul nem tudja túltenni magát múltbéli traumáján, és még mindig szörnyen haragszik és gyűlöli édesapját. 

Ezt leszámítva Jo WonIl egy kedves, ártatlan, néha kissé butácska fiú, aki képes 500 hosszt büntetésként leúszni pár olyan srácért, akiket előző éjjel ismert meg. Ezen felül kiáll szobatársáért, aki láthatóan nem kedveli őt, ráadásul szerelmi vetélytársa is egyben. 

A történet végére pedig Jo WonIl egy olyan fiú, akinek barátai vannak, szerelmes, megőrizte jó tulajdonságait, talált magának egy hobbit, egy szenvedélyt, hiszen nem mellesleg, olimpiai úszó vált belőle. És ha ez nem lenne elég, még a traumáját is lezárta, és megbocsátott édesapjának. 

Seo InGukot érdekes volt ilyen szerepben látni számomra, különösen úgy, hogy ez előtt a film előtt pár héttel fejeztem be a Master's Sunt, ahol teljesen más karaktert alakít. Ami engem illet, én ott nagyon megkedveltem, és noha elsősorban nem miatta kezdtem el megnézni ezt a filmet, azért pozitív tényezőként hatott rám, hogy láttam a nevét a színészek névsorában. 

Alapvetően nagyon jól adta WonIlt, bér néha kicsit túlzásba vitte az ártatlanságot és WonIl értelmi fogyatékosnak hatott, de ezen kívül nem tudok neki mást felróni. A karakterfejlődés, az úszós jelenetek - összességében én meg voltam vele elégedve, mint Jo WonIllal, sőt kissé absztrakt módon, de még illett is rá ez a szerep.

Jung WooSung

(Lee JongSuk)

Jung WooSung a film másik főszereplője, akkor is, ha leheletnyivel kevésbé hangsúlyos, mint Jo WonIl. Eredetileg egy arrogáns, beképzelt, kissé talán mogorva fiút játszik, aki csak az úszásnak él. A történet elején összebalhézik egy ausztrál sportolóval és emiatt kötelezik egy év iskolára. Nagyon vonakodva egyezik bele a dologba, de nincs mást tenni, hiszen az apja is ezt mondja neki.

A legfontosabb életében az úszás; a no breathing technikát gyakorolja, célja, hogy képviselhesse hazáját az Olimpián. Személyi menedzsere édesapja, akivel nem mellesleg elég rossz viszonyt ápol, tekintve, hogy a férfi gyakran csupán egy trófeát lát fiában, nem pedig egy lélegző, szabad akarattal rendelkező embert.

Pont ezért, én úgy érzem, hogy noha az úszás az életcélja, WooSung esetében sokkal hangsúlyosabb volt a kapcsolata az édesapjával. Úszás ide vagy oda, a történetében sokkal nagyobb szerepet játszott a kibékülése és megnyugvása édesapjával, valamint muszáj megemlítenünk, hogy a kezdetekben arrogáns fiú WonIlhez hasonlóan barátokra talál, szerelmes lesz, és még az olimpiára is kijut - de ez már nem olyan fontos.

Lee JongSuk, mint Jung WooSung egy zseniális választás volt. Igyekszem a lehető leginkább objektív lenni, de LJS a kedvenc színészeim között van, ezért alapból kissé elfogultan néztem a filmet. Azt leszámítva, hogy volt pár nem túl jól koordinált mozdulata néhol úszás közben, igazán jól adta a karaktert.

Néhol kissé erőteljesebb érzelmeket is szívesen láttam volna az arcán. Noha Jung WooSung nem kifejezetten arról ismerhető meg, hogy hú de nagyon kimutatná az érzelmeit. Ettől függetlenül a hűvös, fölényen oldalt nagyon jól előadta, de néhol lehetett volna egy kicsivel energikusabb.

JungEun

(Kwon YuRi)

JungEun a történet női főszereplője. Leginkább a fiúk karakterfejlődésében van szerepe. Jung WooSung számára ő a gyerekkori szerelem, akihez kedves emlékek kötik. Kiderül, hogy Jo WonIl számára is kedves lány, és elég sajátos úton, de ez ki is derül. WooSung gyakran van JungEunnel, randizni viszi, találkozik vele. WonIl szintén sokat van vele, hiszen a lány édesapja vette magához a fiút szüleinek halála után.

Ennek köszönhetően sokat találkoznak. mindkettejük jellemére nagy hatással van a szerelem, és JungEun kedves, csinos, vicces, tehetséges, de ez minden. Az ő szála. hogy jelentkezik tehetségkutatóba, hogy befut - értelmetlen. A történet folyásának szempontjából teljesen felesleges, mert semmi hatása sincs a fiúkra.

Kwon YuRi remek volt JungEun szerepében. Egyrészt jól illett hozzá a belevaló, kedves lány szerep, másrészt a hangja is passzolt a történet hangulatához.

~

A többi színész is remek volt, de nem játszottak olyan nagy szerepet. Viszont Shin MinChult szeretném még kiemelni, mert az ő játékát és karakterét egyaránt leesett állal figyeltem.

Összefoglalva: a karakterek szerethetők, a színészek nagyon jók, és ha van az embernek két szabad órája, szerintem mindenféleképpen megéri megnézni. Vicces, szívmelengető és elgondolkoztató dolgokat is tartalmaz. Én nagyon élveztem, ajánlom mindenkinek, aki unatkozna. :D